VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csak néhány dologhoz szeretnék hozzászólni a javaslattal kapcsolatban. Ez is olyan, hogy ha megnézzük magát a javaslatot, akkor azt mondhatjuk, hogy vannak benne olyan leírt dolgok, ami még jól is elsülhet. Még azt is mondhatnám, hogy vannak benne olyan elemek, amik Nyugatról jöttek, de nem ördögtől valók, és azokat az intézkedéseket, azokat a rendszereket bevezetve és hatékonyan és megfelelően alkalmazva, nagyon jó eredményeket is el lehetne érni.
Gondolok akár az új intézmény felállítására, amelyik a kockázatelemzéssel fog foglalkozni, profilokat készít akár szabadlábra helyezés előtt elítéltekről, és elemzi azt a kockázatot, hogy a társadalomba vissza lehet-e őt helyezni vagy nem. Viszont nagyon sok esetben, amikor, ha már a feltételes szabadlábra helyezés intézményéről beszéltem, nagyon sok esetben bent hagyja a régi gyakorlat szerint a feltételes módot. És olyan dolgokat, amiket szerintem egy feltételes szabadlábra bocsátás folyamatánál meg kell tenni, ott inkább csak a lehetőséget adja meg rá, hogy megtörténjen.
Mire gondolok itt? Elsősorban, mondjuk, a pártfogó felügyelőkkel kapcsolatban. Feltételes szabadlábra bocsátásnál szerintem a pártfogó felügyelő véleményének elkészítése nemhogy egy lehetőség kéne hogy legyen az intézkedésben, hanem annak automatikusan meg kéne történnie a büntetés-végrehajtási bíró döntése előtt. Vagy akár ugyanebben a feltételes szabadlábra bocsátásban nagyon helyesnek tartom, hogy két hónappal a szabadulás előtt a pártfogó felügyelő meghallgatja az elítéltet. De én úgy gondolom - jómagam pártfogó felügyelőként dolgoztam, igaz, hogy nem büntetés-végrehajtási intézetbe járó pártfogó felügyelőként -, azt tapasztaltam, hogy az egy meghallgatás, az egy beszélgetés sohasem elég ahhoz, hogy az ember a felállítandó intézménytől függetlenül pártfogó felügyelőként, felhasználva a szakmai tapasztalatát és az ismereteit, megfelelő kockázatelemzéssel tudjon bírni, és a beszélgetésekből le tudja szűrni azt, hogy az az ember valójában már olyan vagy egyáltalán nem káros, vagy olyan mértékben káros csak a társadalomra, hogy szabadlábra bocsátható. Tehát ahhoz, hogy ezt megalapozottan tudja mondani, ahhoz egy beszélgetés nem elégséges. És itt is például én többek között ebben az esetben is nem tartom jó dolognak azt, hogy a feltételes mód szerepel benne.
Ha most a pártfogó felügyeletnél maradunk, a kollégák nagyon sok mindenről beszéltek, ezért csak egy-két dologhoz, amiben érintett voltam életem egy szakaszában, ahhoz szeretnék inkább csak hozzászólni. Tehát mondjuk, ha a pártfogó felügyeletnél maradunk, bizonyos intézkedéseknél, bizonyos átváltoztatási javaslatoknál tartom egy kicsit furcsának azt, hogy szinte ugyanazzal a szövegezéssel szerepel, és ugyanabban a szövegkörnyezetben szerepel, mint ahogy a régi törvényerejű rendeletben szerepelt. És semmiféle garanciát nem mutat arra, hogy akár egy közérdekű munka büntetés átváltoztatásánál, akár egy felfüggesztett szabadságvesztés vagy egy feltételes szabadlábra bocsátás megszüntetésénél a pártfogó felügyelő véleménye a törvény szövege szerint nem lesz súlyosabb, mint az előző időszakban volt.
(15.50)
Nagyon sokszor tapasztaltam én is azt, hogy hiába az elítélt hozzáállása és az elítélt felelősségére róható cselekmények miatt nem végrehajtható, mondjuk, egy közérdekű munka büntetés, nagyon sok esetben előfordult az, hogy a büntetés-végrehajtási bíró mégis - a pártfogó felügyelő véleményével ellentétesen - még egy próbát javasolt a közérdekű munka büntetés végrehajthatóságára. Ugyanez igaz akár egy átváltoztatási kérelemnél, akár a feltételes szabad lábra bocsátásnál, a kedvezmény megszüntetésénél.
Úgy gondolom tehát, hogy a pártfogó felügyelő az, aki párfogó felügyelet elrendelése esetén, közérdekű munkánál pedig egyértelműen kapcsolatban van az elítélttel, a legjobban ismeri a körülményeket. Úgy gondolom, hogy igaz, hogy van a bírói függetlenség, de egyéb rendeletekkel, egyéb irányelvekkel el lehetne azt érni, hogy az adott szakértő, az adott szakember szava súlyosabban esne a latba, és esetleg jobban figyelembe vegyék.
Ugyanis ez is bírhat akár preventív jelleggel is, és bírhat akár azzal is, hogy igenis megkapja a súlyát az adott büntetés, és nem születnek alibiítéletek, és nem születnek alibiből akár közérdekű munka büntetés ítéletek, mert úgyis végrehajthatatlan lesz, úgyis majd a végén nem fogja a büntetés-végrehajtási bíró átváltoztatni, és akkor úgyis majd kipipáltuk, és a statisztika szerint ismét eleget tettünk valaminek.
Ilyen apróságok feltűntek nekem, de ez egyébként igaz az egész törvény rendszerére, az egész törvény felépítésére és az egész törvény jövendőbeli hatékonyságára, amit a kollégák is elmondtak már, képviselőtársaim is elmondtak egypáran, hogy elképzelhető, hogy nagyon jó keretet ad, de vannak olyan oldalai és vannak olyan intézkedései, ahol igenis szigorúbbra kéne húzni a dolgot, szűkebbre kéne húzni, és kevesebb lehetőséget kellene adni, és így, ezáltal a hatékonysága még eredményesebb és még jobb lehetne.
Ez vonatkozik a reintegrációs foglalkozásokra és az egész reintegrációs folyamatra, aminél igenis a kettősség elvét kell figyelembe venni. Egyrészről segíteni kell az elítéltet abban, hogy a reintegrációs folyamat megindulhasson, viszont emellett kőkemény követelményrendszert is kell felállítani, és mivel büntetés-végrehajtásról beszélünk, úgy gondolom, hogy a követelményrendszer az, aminek súlyosabban kell szerepelnie a latban mint a segítségnek, de a kettő csak együtt működik, és a megfelelő arányokat ha nem tartjuk be akár egy picit is, sajnos boríthatja az egész rendszert.
Úgyhogy csak erre szeretném a kormány figyelmét felhívni, hogy ezeket azért vegye figyelembe, és a megfelelő módon ágyazza be valahogy ezt a törvényt az egész meglévő rendszerbe, illetve az egyéb törvények rendszerébe.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
