BARÁTH ZSOLT
BARÁTH ZSOLT
BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor tehát még egyszer Rónaszékiné Keresztes Monika képviselő asszonynak: a gyerekek ilyenkor már alszanak, ez kétségtelen és nem is baj, de úgy tűnik, hogy a képviselők is, ugyanis jelenleg körülbelül tízen-tizenketten vagyunk jelen e törvényjavaslat taglalásánál az ülésteremben. Úgyhogy a 263 fős kormánypártból is jelen vannak hárman-négyen a beterjesztők részéről. 57 oldal - pontosítok, mert az előbb elhangzott -, 57 oldalról és 72 paragrafusról van szó. És ez a három és fél év, ami eltelt - amit a kisebbségi véleményben is mondtam -, és ez a sürgősségi beterjesztés sem egészen ennek az egésznek a komolyságát támasztja alá, úgyhogy a fenntartásaim továbbra is megvannak ezzel kapcsolatban is. Mondom a többit!
Sajnálatos az is, hogy a szociális szféra dolgozóit egy ilyen törvényjavaslat gyors lezavarásánál az is frusztrálja, hogy mennyi a bérük, és ezt nagyon jól tudjuk, hogy akik gyerekekkel foglalkoznak, gyerekek személyiségét próbálják alakítani, gyerekeket próbálnak nevelni, ha a saját személyiségük attól frusztrálódik, hogy egyik hónapról a másikra élnek meg vagy nem tudnak megélni, akkor hogyan nevelik ők a gyerekeket napközben vagy akár este vagy éjszaka - azok a nevelőszülők vagy éjszakás gyermekfelügyelők, akikre akár a lakásotthonokban, gyermekotthonokban vannak bízva a gyerekek.
(22.20)
Úgy tűnik, hogy tényleg, a szociális szférában dolgozók bére az éhenhaláshoz sok, a megélhetéshez kevés - és ezt minden évben felvetettük nagyon sok alkalommal. Az első kérdésem Soltész államtitkár úrhoz ismét az lenne, hogy mikor lesz az a bérkompenzáció, mikor lesz a szociális szférában dolgozók béremelése, mikor fogják azt a frusztrációjukat azáltal leküzdeni, amit ennek a hiánya okoz, hogy nagyobb kedvvel és azzal az intenzitással fognak bemenni dolgozni, amit a gyerekek jelenléte tulajdonképpen meg is követel tőlük.
Ez a javaslat a gyermeki jogok érvényesítését szolgáló rendelkezéseket vezet be a gyermekek védelméről a szexuális kizsákmányolás és a szexuális bántalmazás ellen, ami a Lanzarotéban 2007. október 25-én kelt egyezménynek történő megfelelés érdekében történik. Egyrészről éppen itt volt az ideje, ugyanis az egyezmény aláírása óta hat év telt el - amit Magyarország is aláírt -, hogy végre megjelenjen ez 2013-ban a gyermekvédelmi törvényben. Azonban ami most itt fekszik előttünk ez megítélésem szerint kevésnek tűnik. Kevés, bár ahhoz képest, hogy 2011-ben Pintér Sándor belügyminiszter úr egy kormánypárti képviselő javaslatára, miszerint - idézem - ”törvénymódosításra és egy rendőrségen belüli, gyermekprostitúció elleni akciócsoport létrehozására lenne szükség”, annyit válaszolt - és ismét idézem -: “A statisztikai adatok és a rendőrségi tapasztalatok ezt nem indokolják.” Pintér Sándor belügyminiszter úr szerint tehát nincs ilyen probléma, habár azóta eltelt már két év, valószínű, hogy az ő véleménye is változott, mellesleg nagyon remélem. Balog Zoltán az előterjesztő, tehát nem Pintér Sándor, ennek tudatában vagyok.
Sajnálatos, hogy e problémát csupán letudják a kötelező gyakorlattal, miszerint megjelenik a törvényben, így elegendő ezt kipipálni. Három rövid paragrafus szól erről: a gyermeknek joga van ahhoz, hogy az eljáró szakemberek egységes elvek és módszertan alkalmazásával járjanak el. A másik paragrafus: ehhez a gyermekek és az ifjúság védelméért felelős miniszter által jóváhagyott egységes elvek és módszertan alkalmazásával járnak el. És a harmadik: a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhatóság a gyermek bántalmazása, elhanyagolása miatt jelzést vagy kezdeményezést tevő intézmény személyi adatait erre irányuló külön kérelem hiányában is zártan kezeli.
Az egyezmény azért egy kicsit többről is szól, és nem csupán három paragrafusra szűkíti le. Ilyen például az 5. cikkely, miszerint a munkájuk során gyermekekkel kapcsolatba kerülő személyek toborzását, képzését és tudatosságuk növelését fontosnak tartja. Itt nem csupán a gyermekjóléti szolgálatról vagy gyámhatóságról van szó, hanem az oktatásban, az egészségügyben, a szociális védelemben, a bírósági, rendészeti szektorokban, valamint a sport-, kulturális és szabadidős tevékenység terén.
Külön kitér az oktatás szerepére. Azt már előrelépésnek tekinthetjük, hogy az iskolákban, nevelőintézetekben, gyermektáborokban indulnak a gyermekprostitúciót és gyermekbántalmazást megelőzni próbáló foglalkozások az Európai Regionális Szervezet szervezésében, a Széchenyi-terv keretében. De hol marad a szakhatóságok és koordináló testületek létrehozása? Hol maradnak a szexuális kizsákmányolás vagy szexuális bántalmazás gyanújának a bejelentésére létrehozott apparátusok, esetleg ingyenes telefonszámok, segélyvonalak, internetes honlapok? Nem kellene újragondolni a gyermekek ellen elkövetett bűncselekmények szigorítását és ezen bűnök sokkal következetesebb üldözését?
Áttérek a nevelőszülők díjazására. Itt talán egy konkrétum is elhangozhat. Benne van az előterjesztésben, és államtitkár úr is említi: az alapdíjból, a kiegészítődíjból és többletdíjból tevődik össze a nevelőszülők díjazása. Én itt számoltam közben - erősítsen meg majd, államtitkár úr, a válaszában vagy a zárszóban -, én 147 ezer bruttó, tehát usque 150 ezer bruttó forintot számoltam, ami ebből a három díjból tevődik össze, ami nem lenne rossz összeg a mai viszonyok között, és biztos, hogy motiválná a nevelőszülőket a további munkájukban, ugyanis a jelenlegi díjazás nagyon alacsony szinten van, és ők ezt nagyon érzékelik.
A Jobbik egyetért azzal, hogy a nevelőszülők munkáját elismeri a kormány, azt viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy a nevelőszülő se lehessen akárki. Kétségtelen, hogy vannak a törvényben feltételek leírva, de ez is kevésnek tűnik. A terepen eltöltött harminc év alatt rengeteg kiváló nevelőszülővel találkoztam, akik valódi gyermeknevelést, -gondozást végeztek, viszont sajnos találkoztam ellenpéldával is, akik személyiségükből fakadóan nem voltak alkalmasak a feladatra, vagy csupán alacsony iskolai végzettségük miatt egyébként is hátrányban lévő gyermek iskolai kudarcait segítették elő. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a nevelőszülőknél is a gyermekfelügyelői munkakör betöltéséhez szükséges feltételek valósuljanak meg, legyen érettségi bizonyítványhoz, makulátlan előélethez követve, hiszen ez igen felelősségteljes munka.
A következő kérdésem államtitkár úrhoz: hol tart a speciális nevelőszülő-képzés? Megjelenik a szükségletek megállapítása után a speciális, a különleges és a kettős szükségletű gyermek. Kérdezem, eddig nagyon keveset hallottunk erről, és a törvényjavaslatban sincs erre kitérés, nagyon fontos kérdés lenne, ugyanis a speciális és különleges szükségletű gyerekek speciális és különleges elbánást, nevelést igényelnek. A nevelőszülők pedig, akik azokon a tanfolyamokon részt vesznek, és akkreditálják őket, és azután megkapják akár a hivatásos vagy a sima nevelőszülői lehetőséget, ők speciális és különleges gyerekekre hogyan lesznek kiképezve?
A nevelőszülők díjazásával kapcsolatban még egyszer szeretném felhívni a figyelmet a szociális szférában dolgozók munkabéremelésére. A szociális ellátásban dolgozók bérei a létminimum alá kerültek, ezáltal a munkavállalók és családtagjaik veszélyhelyzetbe sodródnak; lassan kevesebbet keresnek a segítő szakemberek, mint egyes szociális juttatásból élők, akik segítését a szociális szférában dolgozók végzik. Az alacsony bérek nem arányosak az elvégzett munkával, azok nemzetgazdasági értékével. A béremelés elmaradása az ágazat összeomlásához is vezethet, hiszen a tapasztalt, képzett, elhivatott szakemberek szakmaelhagyásra, sőt országelhagyásra is kényszerülhetnek. Ezzel kapcsolatosan egyébként adtunk be költségvetési módosítót, bízva a kormány támogatásában.
Üdvözlendő a 31. §, miszerint a gyámhatóság a gyermekjóléti szolgálat javaslatának figyelembevételével védelembe veheti továbbá - a) pontban - a szabálysértési hatóság értesítése alapján a szabálysértési tényállást megvalósító gyermeket és a szabálysértést elkövetett fiatalkorút.
Érthető a 33. § is. Arra a jelenségre viszont szeretném ismét felhívni a figyelmet, hogy egyre több kísérő nélküli gyermek jelenik meg sajnos. Az a véleményem, hogy erre sokkal jobban oda kell figyelni - erről is szól a lanzarotei egyezmény, ugyanis sajnos ezek a kiskorúak bűncselekményt követhetnek el, és bűncselekmények áldozataivá válnak. Nem olyan rég nagy port vert fel - nem magyar példa - a görög cigány családból előkerült szőke kislány, akitől a szülő önként vált meg, mert nem tudott róla gondoskodni. A gyermekkereskedelem, a gyermekkizsákmányolás egyre nagyobb méreteket ölt a világban - Magyarországon is mellesleg -, mely mellett nem elegendő annyival elmenni, hogy ha 60 napon belül nem tér vissza a kísérő nélküli gyermek, akkor ideiglenes elhelyezése megszűnik.
Rátérnék mondanivalóm utolsó részére, a gyermek személyes szabadságának korlátozása a speciális gyermekotthonban, a speciális lakásotthonban és a gyermekotthon speciális csoportjában fejezethez. Tehát a súlyos pszichés vagy magatartászavarral küszködő, a súlyos disszociális tüneteket mutató és a pszichoaktív szerek hatása alatt álló vagy küzdő gyermekeknek a szükséglet szerinti elhelyezése - és itt az integrált elhelyezés kezd előtérbe kerülni - igen nehezen elképzelhető speciális, különleges vagy kettős szükségletű lakásotthonokban, amikor az ott dolgozók szakmai háttere sem mindig biztosított. De itt gondolok, amit az előbb már említettem, a speciális és különleges nevelőszülőkre, illetve azokra a nevelő családokra, ahol speciális és különleges szükségletű gyermekek vannak elhelyezve.
Hogy mennyire valósulhat meg szükséglet szerinti elhelyezés, ezzel kapcsolatban is vannak fenntartásaim, mert itt legfőképpen a létszám szokta meghatározni, és egy lakásotthonban lakó fiú- és lánygyermekek nemi aránya szokta meghatározni az elhelyezést.
(22.30)
Hogy miként fog ez a törvény után, a törvény alapján megváltozni és tényleg a szükség szerinti elhelyezés hogyan fog megvalósulni, nem nagyon tudom elképzelni, és ezzel kapcsolatban igen nagy fenntartásaim vannak.
De visszatérve a gyermek személyes szabadságának korlátozására, egy speciális vagy különleges szükségletű gyermeknél hogyan történik ez, milyen eszközökkel, milyen időtartamban. Az az egészségügyi szolgálat, amit mondjuk, mellé vagy alá kell rendelni egy ilyen lakásotthonnak, ahol tudjuk, hogy nincs egészségügyi szolgálat, nem is nagyon vannak egészségügyi képzettségű szakemberek, az hogyan fog működni olyan esetben, amikor egy speciális szükségletű gyermek egy ilyen elkülönítés, a személyi szabadság korlátozása során - aminek mellesleg nem vagyok ellene -, mondjuk, rosszul lesz, beteg lesz, klausztrofóbiája van, és sorolhatnám. Hogyan fog működni ilyenkor egy olyan egészségügyi szolgálat, ami nincs is? Természetesen akkor ez is az ott dolgozó képzett vagy képzetlen emberek felelőssége lesz, hogy ezeket a helyzeteket áthidalják, megoldják. Arról nem beszélve, hogy személyes szabadság korlátozásánál büntetőjogi felelősség is felmerülhet, és nem hiszem, hogy ezt a gyermekvédelemben dolgozók nagyon szívesen fogják vállalni.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Végezetül szeretném ajánlani a Jobbik programjában, 2010-ben és azóta is meglévő bentlakásos iskolák lehetőségét, ahol a speciális szükségletű gyermekek nevelése speciálisabb körülmények között valósulhatna meg. Ezen is, kérem, gondolkodjanak el. Szorosan nem ehhez a témához tartozik, de mivel speciális gyermekekről beszéltünk, kérem, hogy próbálják az oktatással, a közneveléssel integrálni ezt a lehetőséget, amit mellesleg már nem először vezettünk fel. Gondolkodjanak ezen!
Pillanatnyilag ezekre a kérdéseimre szeretnék választ kapni, de több fenntartásom van, ami miatt nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot megszavazni. Még egyszer: az idő rövidsége sem nagyon tette lehetővé, hogy módosító javaslatokat adjunk be hozzá.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
