ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen késői órán azért azt hadd jegyezzem meg, hogy valóban a szakmához, a nevelőszülőkhöz és a gyerekek ügyéhez elég méltatlan, hogy ilyen nem túl családbarát időpontban tárgyaljuk. Ez nemcsak a gyerekek miatt fontos, a családnak más tagjai is vannak, akik esetleg nem a tévén keresztül szeretnék nézni a családtagjukat; és nemcsak a családbarátság, hanem az átláthatatlanság miatt is elég szégyenletes, hogy este 10 órakor beszélünk erről. Én azt gondolom, hogy a sürgősség és a kései óra egyáltalán nem méltó ehhez a törvényjavaslathoz; amint azt a szocialista kolléga is elmondta, akár lehetne ez egy konszenzusos javaslat is. Az sem indokolta a sürgősséget, hogy egy évvel ezelőtt a Ház előtt volt ez a javaslat, aztán hirtelen kivették. Tehát teljességgel érthetetlen az, hogy most, lényegében egy hónappal az ülésszak zárása előtt betolnak valamit, egy nap alatt keresztültapossák a parlamenten, és januártól már életbe lép. Nem igazolja ez azt a fajta szakmai háttérmunkát, ami belement ebbe a törvénybe, illetve hogy belement-e, arról fogok a későbbiekben szólni.
Az 50 oldalt végigtanulmányozni elég kevés időnk volt, de azt gondolom, hogy érdemi álláspontot azért is tudtunk kialakítani, hiszen már az előző menetben mindazokkal a szakmai szervezetekkel konzultáltunk, akik ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozásában részt vettek, és pontosan tudjuk, és ezért támogatjuk azt, hogy a nevelőszülői jogviszony foglalkoztatási jogviszonnyá alakuljon. Ez régi, tulajdonképpen évtizedes követelése vagy elvárása volt a nevelőszülői közösségnek, tehát üdvözöljük azt, hogy egy egységes jogviszonyt vezetnek be, és ezzel táppénz, betegszabadság, szabadság, végkielégítés és hasonlók válnak elérhetővé, valamint a nyugdíj számításánál szolgálati idő lesz az így eltöltött idő.
Az, hogy a díjazás is emelkedik, fontos, de eléggé szimbolikus lépés. Nyilván a megbecsültség felé tesz egy lépést, de a kismértékű emelkedés nagyon nem áll arányban azzal a munkával, amit jelent.
(22.10)
A nevelőszülői díjazás, az alapbér a minimálbér 30 százaléka, és minden egyes elhelyezett gyermek után 20 százalék. Azt gondolom, hogy ez nagyon szomorú, és lényegében azt lehet kikalkulálni ebből, hogy négy gyerek nevelése esetén érhető el egy minimálbért elérő összeg. Ez természetesen ahhoz pont kevés, hogy ebből négy gyermeket felelősen lehessen nevelni, viszont ez elég nagy számú család ebben a formában - ha négy gyereket magához vesz egy család, és még esetleg sajátjai is vannak, ahhoz pedig túl nagy a létszám -, hogy emellett munkát vállalhasson.
Itt meg is kell állni egy pillanatra. A hosszas előkészítés, egyéves fektetés után még mindig nem tudjuk a választ arra a kérdésre, hogy e mellett a munka mellett lehet-e vállalnia másfajta munkaviszonyt. Nekünk a szakemberek azt mondták, hogy nem, ez nem zárja ki, de ez egyáltalán nem derül ki ebből a törvényből.
Azt világossá kell tenni ennek a sok családnak, hogy ahogy nekem fogalmazott a szakma talán legismertebb képviselője, ő azt mondta, hogy senkinek nem kell munkát vállalnia, ha eddig munkanélküli volt, és senkinek nem kell a munkáját elhagynia, ha ebbe a nevelői jogviszonyba lép. Azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem megnyugtatóan olvasható ki a törvényből, sőt nem olvasható ki. A mai Népszabadságban van egy cikk, ami egész egyszerűen ezt a fajta bizonytalanságot feltárja.
Ez átvezet ahhoz a kérdéshez is, hogy ha a képzés meg is indul, ha 1800 fő képzése meg is indul az Új Széchenyi-terv keretében, az 5500 nevelőszülő többi részével mi lesz? Kapnak-e vajon támogatott képzést, vagy ezt a 309 ezer forintos képzési költséget netán maguknak kell állni? Ebből nem derül ki semmi. És az, hogy tervezik ezeket az ingyenes képzéseket, nem egy garanciális szabály.
Ha viszont esetleg nem tudják elvégezni ezt az 500 órás képzést, mert nem tudják állni a nagyon súlyos költségeket, akkor nyilván nem feltételezi az ember, de ab absurdum elveszik tőle a gyereket? Hol van a méltányosság ebben a javaslatban? Akik évek óta dolgoznak nevelőszülőkként, azokat ilyenformán megkérdőjelezzük, ha nem tudják elvégezni a képzést? Ezt szeretnénk látni, hogy mit ígér nekik, illetve mit tud garantálni nekik a minisztérium.
Azt sem látni, hogy mi lesz az intézményben dolgozókkal. Ha lesznek olyanfajta gyermekotthonok, amelyek az örvendetes családba helyezés során felszámolásra kerülnek, értelemszerűen munkanélküliségi számokat fognak jelenteni. Mi lesz a gyermeknevelőkkel az intézményekből? Mehetnek közmunkára? Hogyan oldjuk meg ezt az átmenetet, ha ennyire sietünk ezzel a törvénnyel?
Kitérnék még a gyermekvédelmi gyámokra is. Az egyik komoly kritika a rendszer átalakításánál az, hogy ha ezeket a gyermekvédelmi gyámokat a nevelőszülőknél élő gyermekek mellé is kirendelik, de a nevelőszülő nem lehet a gyám, akkor ez a fajta feladatmegosztás egyáltalán nem világos. A gyám akár 30 gyerek gyámságát is elláthatja. Természetesen tudjuk, hogy ez intézményekben is ilyen módon működött, de nem látjuk azt a fajta megosztást, hogy a gyám, illetve a nevelőszülő milyen felelősségi köröket oszt meg egymással, és a nevelőszülőknél élő több mint 11 ezer gyermek csaknem felénél ezen a módon szinte biztosan nem tud januártól gyámi jogokat kapni a nevelőszülő. Ez tehát egy homályos pont a törvényben.
Eddig erre a viszonyra a kölcsönös és egymást többnyire tisztelő együttműködés volt jellemző. A nevelőszülők is kaptak gyámi feladatokat, és szakmai segítséget kaptak a munkájukhoz. Ez most nagyon nem látszik, tisztázatlan, hogy hol húzódnak a határok, és az is, hogy hol fognak szakmai segítséget kapni. Erre még a továbbiakban is ki fogok térni egy pillanatra. Igazán nem értjük, hogy miért volt erre szükség. Nyilván a hatékonyság lehetett a cél, de ebből a rendszerből most ez nem látszik.
Végül a költségekről szólnék egy kicsit. Az EMMI közleménye szerint mintegy 60 százalékos költségmegtakarítást jelent ez az intézkedés, és itt a költségvetés 4,7 milliárd forintot fordít az intézkedésekre, ami azt jelenti, hogy itt nem kis részben költségmegtakarítási célzatú intézkedés van. Az, hogy olcsóbb lesz a nevelőszülőknél a gyerek, mint otthonban tartani, ez elvileg kettős pozitívum, csakhogy ha nem teszünk mellé egy szakmai támogató hálózatot és azt a pénzt, amit úgymond megspórolunk a gyerekeken - és ez elég csúnya gondolat ebben a rendszerben azt mondani, hogy akkor ezen spórolunk -, ha nem tesszük mellé a támogató szolgáltatásokat legalább abban a mértékben és legalább a rendszer bevezetése kezdetén, hogy amíg beindul és átáll a rendszer, addig segítsék ezeket az újonnan bevont nevelőszülőket szakmailag a szolgáltatás formájában, képzések és továbbképzések formájában, akkor tényleg nem látszik, hogy hogy fog itt az a fajta szűrés és többszörös szűrés megvalósulni, amire a szakemberek javaslatot tettek.
Annak idején eléggé aggódva hívtuk fel a szakembereket azzal, hogy hogyan lesz ez az úgymond tömegesítés megfelelő szakmai kontrollal ellátva, és akkor elmondták, hogy többszörös szűrő van beépítve a rendszerbe. De onnantól kezdve, hogy már nevelőszülő valaki, nem látjuk ezt a támogató, segítő, alátámasztó rendszert.
Azt gondolom, hogy ez elég sok bizonytalanságot okoz, és tényleg azt gondolom, hogy az ilyenfajta módon, erőszakkal, gyorsan, átláthatatlanul keresztültolt módosítások egész egyszerűen nem szolgálják azt a közös célt, hogy a szakmához, a nevelőszülőkhöz és nem utolsósorban a gyerekekhez méltó, lehetőleg valóban konszenzusos rendszer alakuljon ki. Azt remélem tehát, hogy a vita további részében egyrészt választ kapunk ezekre a kérdésekre, másrészt pedig tudjuk együtt javítani ezt a javaslatot, hogy a sietségből fakadó komoly vagy kevésbé komoly szakmai hiányosságokat valamelyest sikerüljön javítani.
Köszönöm a figyelmet.
