DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés napirendjén gyakran szerepelnek uniós vonatkozású előterjesztések, legyenek azok törvényjavaslatok vagy éppen nemzetközi szerződések. Úgy vélem, hogy a most tárgyalandó uniós vonatkozású napirendi pont, amit említett elnök úr, a J/12694. számú jelentés vagy a H/12695. számú határozati javaslat alaposan eltér az eddigi, megszokott gyakorlattól. Hiszen nem egy már elfogadott európai uniós jogszabály hazai jogba történő átültetése a cél. Nos, ebben a különleges eljárásban, igenis most először a tisztelt Ház történetében, azt vizsgáljuk, hogy egy még el nem fogadott uniós jogalkotási tervezet vajon megfelel-e a szubszidiaritás elvének vagy sem.
Tisztelt Ház! A Házszabály szerint a szubszidiaritás egy olyan különleges parlamenti eljárás, amelyben az európai ügyek bizottsága kezdeményezheti, hogy az Országgyűlés a szubszidiaritás elvének sérelmét megállapító határozatot fogadjon el. Ennek kellő számú, hasonló tartalmú parlamenti indokolt vélemény esetén jogi következménye is lehet. Rendkívüli és úgy vélem, fontos esemény alkotói lehetünk most itt, a tisztelt Házban, mert uniós tagságunk történetében most első alkalommal folytathatunk le egy úgynevezett szubszidiaritásvizsgálatot, amelynek tárgya az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendelettervezet.
(21.10)
Engedjék meg, hogy tényleg a késői órára tekintettel is csak nagyon röviden szóljak néhány dologról, egy kicsit a jobb megértés érdekében. Az Unió működése az átruházott hatáskörök elvén alapul, azaz minden olyan hatáskör, amit a szerződések nem ruháztak át az Unióra, az itt, nálunk a tagországoknál marad. Tehát az uniós hatáskörök gyakorlása a szubszidiaritás és az arányosság elve; ez a két fontos momentum irányadó az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke szerint.
Ezen elvek gyakorlati érvényesülését a nemzeti parlamentek a lisszaboni szerződés 2. számú jegyzőkönyvében szabályozott eljárás által tudják gyakorolni. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, a szubszidiaritás elve vizsgálatának a lehetőségét a lisszaboni szerződés biztosítja a tagállami parlamentek számára. Ez egy lehetőség, amivel vagy élünk, vagy nem. A szubszidiaritás elve annak biztosítását célozza, hogy a döntéseket az Unió polgáraihoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg. Ez az irányadó elv a tagállami és az uniós hatáskörök elhatárolása során.
Tehát úgy vélem, hogy ez az elv, amiről itt szó van, egyértelműen mind a 28 tagország tagállami szuverenitását védelmezi. Tehát fontos megállapítani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a szubszidiaritás tehát politikai és nem jogi kategória. Úgy hiszem, hogy az Európai Unió demokratikus működése, a polgárokhoz közelebb lévő Unió megteremtése az Unióban már egy több évtizedes célkitűzés, és e vonatkozásban a hangsúly mindig a megvalósítás mikéntjén volt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen tehát, hogy az alkotmányos szerződést kidolgozó Európai Konvent például 2002-ben egy külön munkacsoportot hozott létre, éppen a nemzeti parlamentek uniós szerepvállalásáról, illetve a szubszidiaritás elve hatékonyabb érvényesüléséről szóló vizsgálathoz. Az emlékezetes konvent közös gondolkodásának az eredménye éppen a szerződéshez csatolt 2. számú jegyzőkönyvben testesült meg, amely egyszerre biztosítja a parlamenti ellenőrzés és a fenti elv érvényesülésének a lehetőségét. Tehát az EU-tagállam nemzeti parlamentje éppen e jegyzőkönyv alapján jogosult az európai uniós jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban egy jogilag nagyon-nagyon szabályozott eljárásban vizsgálni a szubszidiaritás érvényesülését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát a jelenlegi eljárás célja kettős. Az első: a nemzeti parlamentek közvetett bevonása az uniós döntéshozatalba azért, hogy szükség esetén esetleg megakadályozhassák, hogy az uniós jogalkotói intézmények átruházott hatásköreit túllépjék. A tagállami szuverenitást megtestesítő parlamentek tehát őrködhetnek afelett, hogy az Unió csak a ráruházott hatáskörök keretei között járhasson el. Amennyiben tehát az adott parlamenti kamara ennek az elvnek a megsértését állapítja meg, akkor egy úgynevezett indokolt véleményt a jogalkotási javaslat előterjesztésétől számított nyolc héten belül megküldhet az uniós jogalkotóknak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A ma délelőtt lefolytatott európai ügyi, illetve alkotmányügyi bizottsági üléseken elhangzott hozzászólások kapcsán engedjenek meg néhány megjegyzést, gondolatot. Ez az eljárás a nemzeti parlamenteket jogosítja a véleményük kifejtésére, konkrét uniós jogalkotási javaslat kapcsán. Ezt a véleményt indokolni kell, éppen a parlamenti döntés megalapozottsága érdekében. Nem általában tehát a szubszidiaritás érvényesülése az eljárás tárgya, hanem konkrét, az Európai Bizottság által elfogadott vagy javasolt dokumentum.
Szeretném külön hangsúlyozni, hogy a parlament indokolt véleménye jogilag nem köti a kormányt a tanácsi döntéshozatalban. Az országgyűlési határozati javaslatban megfogalmazott döntés nálunk tehát két szavazatot jelent abból a 14-ből, amely ahhoz szükséges, hogy az Európai Bizottság felülvizsgálja a javaslatot. Ha ezt a szavazati küszöböt nem sikerül elérni bizonyos határidőig, akkor az uniós döntéshozatal folytatódhat ugyanúgy, mint korábban az EU intézményeiben, ugyanakkor, ha mégis sikerül átlépni ezt a küszöböt, akkor a parlamentek által kialakított vélemények úgynevezett megfontolás tárgyát képezhetik a Tanácsban vagy az Európai Parlamentben.
Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy egyetlen szót megemlítsek az úgynevezett Monti II rendelettervezetről, amely ez idáig az Unió történetében az egyetlen alkalom volt, amikor a nemzeti parlamentek véleményének hatására az Európai Bizottság visszavonta ezt a javaslatot. A nemzeti parlamentek 12 indokolt véleményt adtak ki a Monti II rendeletére irányuló javaslatról, amely 19 szavazatot képviselt, meghaladva a szavazatküszöböt. Ez 2012. szeptember 26-án történt.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, megfontoltan célszerű ezzel az eszközzel bánni. Álláspontom szerint a szubszidiaritásvizsgálat egy különleges eszköz, amelyet csak kiemelkedően fontos ügyek során érdemes alkalmazni. Csak akkor javasolt a szubszidiaritás elvét ilyenformán vizsgálni, ha mondjuk, egy uniós javaslat társadalmi-gazdasági következményei indokolják, vagy ne adj’ isten, az államszervezet működését alapvetően befolyásolja. Jelen esetben igenis ez utóbbiról van szó, mert a javaslat a magyar ügyészség működését érintené alapjaiban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyészségről szóló tanácsi rendelettervezet az európai ügyek bizottságának jelentése és személyes meggyőződésem szerint is egy ilyen uniós javaslat. A tanácsi rendelettervezet kétségkívül alapjaiban sértené a magyar ügyészség függetlenségét, szervezetét, és működését. Nyilvánvaló az is, hogy a tervezet jelen formában történő elfogadása esetén Magyarország Alaptörvényét és a büntetőeljárási kódexet is módosítani kellene.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy összefoglaljam az európai ügyek bizottságában lefolytatott vizsgálat és a benyújtott jelentés főbb megállapításait. Tehát ez a jelentés, amit délelőtt elfogadtunk, megállapítja, a szubszidiaritás elvének sérelme megalapozott, mert 1. az európai ügyészség kizárólagos hatáskörgyakorlása túlterjeszkedne az EU működéséről szóló szerződés 86. cikkében biztosított általános felhatalmazáson; 2. az európai ügyészség szupranacionális modellje aránytalanul korlátozná a büntetőjog tekintetében meglévő tagállami szuverenitást; 3. a rendelettervezet nem igazolja kielégítő módon, hogy az európai ügyészség eljárása a jelenlegi helyzetnél ténylegesen hatékonyabb lenne, valamint 4. az uniós fellépés tényleges hozzáadott értéke a rendelettervezetben vázolt modell mellett nem nyilvánvaló.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiek alapján az európai ügyek bizottsága a Házszabály 134/D. §-ának megfelelően lefolytatta a szubszidiaritásvizsgálatot, és álláspontom szerint megalapozottan jutott el arra a következtetésre, hogy az európai ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendelettervezet sérti a szubszidiaritás elvét.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a jelentés és az azt elfogadó határozati javaslat országgyűlési elfogadását.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
