DR. IPKOVICH GYÖRGY
DR. IPKOVICH GYÖRGY
DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én egy kicsit higgadtabb vizekre eveznék, ha meg tetszenek engedni, és arról beszélek, arról a jelenségről, amit meg kell hogy szokjunk. Ha nem a Jobbik sejtelmei jönnek be, és nem fellazul, és mi kiválunk az Európai Unióból, hanem az integráció folytatódik, és az együttműködésünk alapján új megoldások, szervezetek jönnek létre, akkor foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel, és nemcsak az európai uniós pénzek elköltésének okán. Az Unió együttléte okán más problémák is felmerülnek, amiket valami módon kezelni kell, valami szervezeti, módszertani, egyéb rendszert létre kell akkor hoznunk, ha ezeket meg akarjuk oldani. Itt van a Tobin-ügy, amely elég nagy port vert fel; két európai uniós ország, tagország között ilyen konfliktusok hosszú távon nem fordulhatnak elő. Nyilván meg kell találni azokat a szervezeti és elfogadott rendszereket és módszereket, amik kezelik ezeket a dolgokat. Vagy mást ne mondjak, a MOL-lal kapcsolatos horvát, illetve magyar álláspont közti különbségről: tarthatatlan az az álláspont, hogy az egyik európai ország körözést bocsát ki egy személy ellen, a másik ország hatósága meg azt mondja, hogy ez teljesen alaptalan. Ezt is kezelni kell mint problémát az Európai Unión belül. A Szafarov-ügyet már nem hozom elő, de annak is vannak európai uniós vetületei, legalábbis, ami a visszatetszést és az elítélését illeti ennek a lépésnek. Tehát a dolgok úgy állnak, hogy el kell gondolkodnunk, kellenek-e nekünk ilyen jellegű eszközök, ilyen jellegű megoldási lehetőségek, egyáltalán ez a fajta dolog.
Egyet azért hadd hozzak ide, nem konkrétan az ügyészi szervezetre vonatkozóan, hanem az európai uniós csatlakozásunkhoz és magához az uniós tagságunkhoz. Én ezt teljesen másképp látom, és nem a párttagságom okán, higgyék el nekem. Én Szombathelyen születtem, ott nőttem fel ’54-től egészen a mai napig, nekünk az Unió teljesen mást jelent, mint akár egy budapestinek vagy egy kelet-magyarországinak. Én úgy nőttem fel az ottaniakkal egyetemben, akik egész életükben a drótot nézték, a határőröket, és azt az egész hercehurcát, amibe került egy határátlépés. Azt visszahozni, vagy egyáltalán felpendíteni, hogy ezek a viszonyok visszaköszönhetnek hozzánk, és mondjuk, a szabad munkavállalás lehetősége, ami a nyugat-dunántúliak nagy részének a bevételi forrását adja Ausztriában, megszűnjön, mondjuk, egy európai tagságunk minőségének elenyészésével, hát, én nem biztos, hogy ezt felvállalnám.
(22.20)
S én nagyon drukkolok, tisztelt Gaudi képviselőtársam, hogy az önök szándékai kudarcot fognak vallani, és inkább az integráció felé fogunk közeledni, nem pedig a kiválás felé. Ezt azért is merem mondani nyugat-dunántúliként és az ön figyelmébe ajánlani, mert - tessék megtekinteni - úgy a népszavazáson való részvétel, mint az igen szavazatok aránya vastagon nálunk volt a legmagasabb a magyarországi népszavazás során, ezért mi különösen érzékenyek vagyunk az Unióhoz fűződő kapcsolatok tekintetében.
Azt, hogy az Unió erőszakot tesz, ezt tesz vagy azt tesz, azért nem tartom igazán reális felvetésnek, mert önként csatlakoztunk ehhez a szervezethez, annak a része vagyunk, és amikor az Unióról beszélünk, akkor magunkról is beszélünk. Évek hosszú során csatlakoztunk, tárgyalások során az uniós alapokmányokhoz. És a lisszaboni szerződés is úgy vált hatályossá, hogy elfogadták a tagállamok. Ha mi támogatjuk azt az előterjesztést, hogy utasítsuk el az európai ügyészi szervezet létrehozását, abból semmiféle probléma nem lesz, legfeljebb azt mondják a befizető országok, hogy igen tisztelt uraim, semmi gond, őrizzék meg a szuverenitásukat, járjanak vele egészséggel, de mi bizonyos kérdések - mint például az uniós források felhasználása - miatt ezt szeretnénk létrehozni. Nem lesz ebből probléma, mert azok fognak uniós forrást kapni, akik ebben a rendszerben vállalnak bizonyos kontroll-lehetőségeket, és akkor még nem mondunk egy különösebben durva dolgot.
Ezért értem én meg Répássy államtitkár úr és a kormány álláspontját. A parlament döntése egyébként nem köti a kormányt állásfoglalásának a kialakításában. Nyilván figyelembe fogja venni, de hál’ istennek, nem kötjük meg a kormány kezét, hogy a józan belátása és az ország érdeke alapján döntsön majd és kössön vagy ne kössön, illetve ne módosítson szerződéseket.
A kisördög azért annyira lakozik bennem, hogy a szubszidiaritás nekem is csípi egy kicsit a szemem. Annyira azért ne féltsék a szubszidiaritást, a minél közelebb való döntéshozás jogát, amikor a kormány egész tevékenysége - bármiféle államszervezési feladathoz fogott hozzá - arra irányul, hogy az alacsonyan meghozott döntéseket negligálja és beszipkázzon a maga hatáskörébe szinte valamennyi döntési jogkört. Immáron a tanyasi iskolaigazgató kinevezése is beletartozik ezek közé.
Tehát én egy kicsit álszentnek tartom ezt a kifejezést - talán meg tetszik bocsátani ezért -, és inkább azt látom mögötte, hogy önök attól félnek, amit Szanyi képviselőtársam mondott, hogy az uniós pénzek felhasználása során kikerül az ügyészség befolyásolási lehetősége az önök hatásköréből, és olyan független szervezetek nézik meg az önök érdekkörébe tartozó pénzelköltéseket, amit önök nem szeretnének. Ehhez viszont, megmondom őszintén, én nem szívesen nyújtanék segítséget önöknek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
