ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Az előbb Balczó képviselőtársam, elnök úr úgy fogalmazott, hogy a schengeni határ nem Románia és Magyarország között húzódik. Pontosan ott húzódik. (Balczó Zoltán: Köszönöm.) Gondolom, jól akarta mondani, csak…
Én Szanyi Tibor képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy részese voltam annak idején, ön is képviselő volt, ha jól tudom, 2004-ben, amikor Magyarország az Európai Unióhoz csatlakozott, a magyar parlament ötpárti egyeztetéssel, még egyszer mondom, ötpárti egyeztetéssel hozta létre az Európai Unió által hozott döntések magyar parlamenti viszonyának kialakítását. Ugye, az LVII. törvény szólt arról, hogy az európai ügyek bizottságát kéri fel a magyar parlament az ötpárti egyeztetés alapján a számonkérési és javaslattételi lehetőségre. Akkor alakult meg a nagybizottság. A nagybizottság előtt tájékoztatott a mindenkori miniszterelnök a soron következő Európa Tanács ülésének napirendjéről és a magyar álláspontról, sőt mi több, még ott is lehetett a vélemények alapján befolyásolni a magyar döntéshozatalt.
Egy dolgot nem szabad kifelejteni. Szanyi képviselő úr nagyon rosszindulatúlag mondta el, hogy az Orbán-kormány a parlament mögé akar bújni. Képviselőtársam, nem. A magyar parlament annak idején az európai ügyek bizottságát hatalmazta fel arra, hogy ha olyan kérdéskör van, amelynek esetében a parlament döntési kompetenciáját be akarja vonni, akkor minden további nélkül kezdeményezhet az európai ügyek bizottsága parlamenti előterjesztést, és annak felhatalmazására mehet elsődlegesen a kormány az európai parlamenti ülésre, Európa tanácsi ülésre. Ugyan nem minden esetben kell figyelembe venni a parlament döntését a kormánynak, de ajánlott mindenképpen ezt figyelembe vennie.
Egyetlenegy példát szeretnék önnek mondani. Egészen biztosan visszaemlékezik Gráf miniszter úrra, ugye? Visszaemlékezik rá. Agrárminisztere volt az önök kormányának, és pont a génmanipulált vetőmagok kérdésében jött úgy vissza, hogy széttette a kezét, hogy Magyarországot összevissza négy európai tagország támogatta, az összes többi mind Magyarország ellen volt, és így kénytelen lesz Magyarország meghajolni az Európai Parlament döntése előtt. Akkor az európai ügyek bizottsága, az agrárbizottság, utána a magyar parlament hozott egy országgyűlési határozatot, és azzal küldtük vissza Gráf urat és magyar kormányt, hogy tessék időt húzni, tessék a megfelelő érveket felsorakoztatni, minél több tagországot magunk mellé állítani. És 2007-ben született meg az a döntés, ha jól emlékezik rá ön is, hogy a végén 24 tagország szavazott velünk együtt, hárman nem szavaztak csak. Tehát először 4 volt mellettünk, majd utána 24 tagország lett belőle, amely a magyar álláspontot képviselte.
Az egy óriási butaság. Én Cohn-Benditet személyesen hallgattam az Európai Parlamentben másfél éven keresztül mint megfigyelő és első parlamenti képviselő is. De Balczó képviselőtársam is egészen biztosan emlékezik Cohn-Benditre. Ugye, azt lehet mondani, nevetség tárgya volt az egész Európai Parlamentben, de ilyet nem szabad mondani. Ha egy parlamentben és minden egyes országban más és más az európai ügyek kérdése, annak parlamenti lefordítása vagy adott esetben parlamenti munka megosztása, vannak tagországok, ahol minden nyomósabb ügyet maga a parlament tárgyal meg, és azzal a felhatalmazással megy a miniszterelnök a következő tanácsülésre vagy az európai bizottságok ülésére a kormány. Ez a feladatmegosztás nálunk az LVII. törvény alapján úgy alakult, hogy elsődlegesen az európai ügyek bizottsága felelős ezért, számonkérési és javaslattételi szempontból, döntési jogkörrel van felruházva, hogy ha az európai ügyek bizottsága úgy gondolja, hogy ez túlnő, fogalmazzunk úgy, a bizottság hatáskörén, akkor parlament elé terjesztheti minden további nélkül.
Tehát ez nem valami mögé búvás, hanem adott esetben pontosan egy nagyobb plénum, egy nagyobb döntéshozatali mechanizmus, amivel a magyar parlament vagy a parlamentek, amelyek ezzel élnek. Hiszen, ahogy elnök úr is elmondta a maga részéről, hogy jelen pillanatban több parlament tárgyalja ezt a kérdéskört, és annak alapján hatalmazza fel a kormányt arra, hogy milyen álláspontot alakítson ki a maga részéről. Egyet szeretnék elmondani. Egy vízió a szubszidiaritás és az európai ügyészségi rendszer kialakítása. Itt mondom most, és nyugodtan merem mondani, nem lesz Európai Unió, amelyik ezt a kérdéskört föl fogja vállalni és el fogja fogadni.
A másik oldalon pedig ott van az európai források elosztása. Szanyi képviselőtársamnak mondom. Az Európai Unió, amikor a költségvetését elfogadta, és Magyarország is jogosulttá vált az első uniós források elköltésére, elsődleges feladata az volt, hogy parlamenti döntéssel, kormányzati döntéssel határozza meg az elosztó rendszert, a számonkérő rendszert, mert anélkül az uniós forrásokat tulajdonképpen meg sem kaphattuk volna. A másik oldalon pedig maga az Európai Unió jogosult minden egyes európai uniós forrás felhasználásának ellenőrzésére. Tehát nincs kibúvás alóla, az egy butaság, amit mondott, képviselőtársam. Mert az Európai Unió jogosult rá.
Annak a 12 programnak a leállítása pedig, ön is nagyon jól tudja, hogy a 2007-ben hozott döntés alapján döntött úgy az Európai Parlament, 2011-ben kezdte el a vizsgálatot azzal kapcsolatban, és 2012 végén hozta meg azt a döntést, hogy amennyiben nem változtat a magyar kormány az eljárási rendjén, itt pontosan a szakértők kérdése volt, hogy csak magyar nyelven lehetett erre pályázni kamarai döntéssel, ebből adódott a 12 forrás leállítása, és ezért kellett egyeztetni.
(22.40)
A másik pedig az, hogy nem büntetést fizettünk, mert tulajdonképpen azt az 50 millió eurót is Magyarország minden további nélkül felhasználhatja, tehát nem kellett fizetnünk, hanem felhasználhatja. Rosszul tudja Szanyi képviselőtársam, túl keveset van bent a parlamentben, és ennélfogva egészen biztos, hogy ezekkel a kérdésekkel nem találkozott, amikor adott esetben egy államtitkár erre a kérdésre válaszolt. Felhasználhatja Magyarország, képviselőtársam, nem kell büntetést fizetni, felhasználhatja Magyarország. Lehet csóválni a fejet majd adott esetben, amikor az Európai Parlamentben lesz, akkor ott is tapasztalni fogja ugyanezeket a kérdésköröket.
Még egyszer merem állítani, hogy ha a magyar parlament egy ilyen kérdéskörben felvállalja azt a döntési mechanizmust, hogy nagy többséggel meghozza a döntést, és annak alapján hatalmazza fel a kormányt a döntése által történő képviseletre, akkor annak van a legerősebb súlya. Egy a lényeg, képviselőtársam, és ezt nagyon sok parlamenti képviselő nem tanulta meg, nagyon sok nem tanulta meg: egy ország akkor válik sikeressé, hogyha a saját elképzeléséhez más európai uniós tagországok parlamenti képviselőit is megnyeri. Nem akkor lesz egy ország erős, ha meghajol minden előtt, hogy igen, kérem, emelem kalapom, elfogadom, alávetem a guillotine-nak a fejemet, kész. Nem ez a sikeres ország. Az a sikeres ország, amelyiknek van elképzelése, határozott elképzelése, és minél több európai parlamenti képviselőt vagy országot tud maga mellé állítani, az ügye mellé, és hogyha abban sikeres, akkor lesz sikeres az ország is. Nem attól lesz sikeres, hogy minden előtt meghajol.
