MILE LAJOS
MILE LAJOS
MILE LAJOS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hörcsik elnök úr a bevezetőjében ünnepi pillanatnak vagy kivételes alkalomnak nevezte ezt a mostani vitát, hiszen a lisszaboni szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépése óta nem volt arra példa, hogy a Magyar Országgyűlés a szubszidiaritás elve érvényesülésének vizsgálatáról tárgyaljon vagy ilyen kezdeményezéssel éljen. Valóban, ez így is van. Erről a Monti II. jelentésről lemaradtunk, hiszen akkor már előfordult egyszer az Unió történetében, hogy az egyharmados támogatottságot meghaladta az ilyenfajta indokolt vélemény, és ennek meg is lett az eredménye.
Nos, nézzük akkor meg egy kicsikét, hogy ennek az ünnepélyes pillanatnak mi is a tényleges, valós tartalma! Az alapképlet az, hogy az EU-s költségvetésből éves szinten átlagban 500 millió euró hiányzik a különböző bűncselekmények, jogsértések, csalások, buherák következményeképpen, sőt, ha jók az információim, ez az adat 2011-ben 700 millió eurót jelent. Nyilván a Bizottság megfontolta ezt a dolgot, és úgy látta helyesnek, hogy valamilyen beavatkozásra feltétlenül szükség van, hiszen ez a folyamat tovább nem engedhető meg, ilyen költségvetési károkat eltűrni a továbbiakban nem szabad, sőt káros. Tehát tartalmilag a Bizottságnak igaza van. Főleg, ha hozzávesszük az Európai Unió és egyáltalán az európai gazdaság állapotát, helyzetét, akkor ez megengedhetetlen, és egyébként is az ilyenfajta jogsértések megtűrése nem helyes dolog.
Tegyük hozzá azt is, hogy ez az átlagban 500 millió, 2011-ben 700 milliós költségvetési kár azt is jelzi, hogy nem túl hatékony a tagállami beavatkozás, bűnüldözés és ügyészi tevékenység ebben a tekintetben, tehát valahogyan a meglévő mechanizmusokon javítani kellene. A dolognak nagyon sűrítve, de ez a tartalmi indoka, ami miatt ez a döntés 2013 júliusában a Bizottság részéről megszületett, hogy egy ilyen rendelettervezetet előterjeszt, a továbbiakban hívjuk ezt javaslatnak. Nyilván már elhangzott, hogy ehhez megvan egyébként a formális jogalap is, hiszen egyrészt az európai uniós szerződés 5. cikke definiálja a szubszidiaritás elvét, és az európai uniós szerződés 86. cikke szintén lehetővé teszi azt, hogy végül is az úgynevezett Eurojustból akár egy főügyészséget létre lehessen hozni. Ha tehát már a lisszaboni szerződés megadta annak a lehetőségét, hogy egy ilyen intézményt bevezessenek, nosza akkor, a tartalmi problémák megoldása érdekében alakítsunk ki egy új modellt, hozzunk létre egy új intézményt, legyen ez az európai uniós főügyészség, és akkor egyfajta hatáskörrel fölruházva - most ezt nem részletezem, majd egy kicsivel talán később - hatékonyabb eszköznek fog bizonyulni, mint a tagállami megoldások vagy az eddigi együttműködések. Amilyen keretek eddig léteztek, ezeknél ez talán hatékonyabb lehet. Összességében tehát azt lehet mondani, hogy akár jogilag, akár tartalmilag vizsgáljuk a dolgot, a Bizottságnak igaza van.
Ezzel szemben, és nemcsak Magyarország van így ezzel, hanem több tagállamról is tudunk, akik pedig úgy gondolják, hogy ez a megoldás egy másik nehezen kiejthető fogalom sérthetetlenségét veszélyezteti, ez pedig a nemzeti szuverenitás, hiszen itt a tagállami ügyészi eljárásokba való beavatkozást jelenti, és a szubszidiaritás elvét is sértheti. Éppen ezért kívánnak élni egy eszközzel, amit a lisszaboni szerződés is lehetővé tesz.
Magyarország esetében a hazai jogszabályoknál is megvan a háttér, hiszen a 2012. évi XXXVI. törvény, amely az Országgyűlésről rendelkezik, és a határozati Házszabály is lehetővé teszi és definiálja is az eljárás rendjét, hogy hogyan is kell az úgynevezett indokolt véleményt megfogalmazni, és mi ennek az előterjesztési módja és mi az eljárás rendje. Úgy gondolják tehát, hogy itt a célhoz képest aránytalan az az intézmény, amit az EU be kíván vezetni. Tehát megvan a tartalmi hivatkozás, és ebben az esetben is megvan a jogi háttér. Tehát a magyar parlamentnek és a hasonló cipőben járó tagállami parlamenteknek is igazuk van.
Még mielőtt mindenkinek igaza lenne, és nem tudnánk kibújni ebből a csapdából, nézzük meg azért, hogy milyen logika alapján válik támogathatóvá ez a határozati javaslat, amit az európai ügyekkel foglalkozó magyar parlamenti bizottság előterjesztett.
Azoknak a kifogásoknak, amelyek a jelentésben megfogalmazódnak, egy része szerintem nem igazán releváns és nem igazán súlyos. Beszélt a szupranacionális modellről, az utasítási jogosítványról, és hatékonyság esetén pedig az a kifogás fogalmazódik meg a jelentésben, hogy számos végrehajtási akadályt tartalmazna járulékos hatáskör esetében, az átcsoportosítási jogosultság esetében vagy a bizonyítékok elfogadhatósága esetében is. Ezek szerintem kivédhető aggályok, hiszen úgy fogalmaz a tervezet, hogy az említett rendeletek meghatározzák az európai ügyészség jogállását, feladatainak ellátására irányadó feltételeket, a tevékenységét szabályozó eljárási szabályokat és a bizonyítékok elfogadhatóságának szabályait, valamint a feladatai ellátása során végzett eljárási cselekményeinek bíróság általi felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat.
Tehát azt kell mondjam, hogy ami igazán aggályos a Lehet Más a Politika szemében is, az valóban az úgynevezett túlterjeszkedés vagy az átruházott hatáskör átlépése, magyarán a kizárólagosság. Hiszen a javaslat azt tartalmazza, hogy ennek az európai főügyésznek kizárólagos jogköre lenne: nyomozati tevékenységet folytathatna, és vádemelésben is ő képviselné az Európai Uniót. Ezzel az a baj, hogy ez a centralizált rendszer nem biztos, hogy hatékonyabban szolgálná az elérendő célt, mint ha a mostani, adott kereteken próbálnák javítani.
Egyrészt nincsenek azonosan magas követelmények minden tagországban a gyanúsítottak jogainak tiszteletben tartását illetően. Tehát amíg itt nincs harmónia, nincs egyfajta koordináció vagy egység, addig komoly aggályokat vethet föl egy ilyen intézmény bevezetése. Az erre vonatkozó, a bűncselekményeket tartalmazó harmonizációs irányelv is hiányzik, tehát nagyon nehéz lesz azt definiálni, hogy melyek azok a bűncselekmények, amelyek ténylegesen az EU-s költségvetést fenyegetik vagy veszélyeztetik.
Aztán a másik dolog, hogy a nyomozati és a vádemelési monopólium nagyon sokszor inkább a bűncselekmények eltussolását szolgálja és nem azok felderítési arányát javítja, tehát ebből a szempontból is aggályos lehet. Tehát valószínű, hogy inkább a meglévő eszközöket kellene összehangolni és hatékonyabbá tenni. Mi tehát el tudunk képzelni egy olyan testületet, amely magában foglalja a tagországok legfőbb ügyészségeinek képviselőit, és ezt mondjuk, koordinálhatná az Eurojust, tehát ennek keretein belül képzeljük el, és nyilván a folyamatos egyeztetés révén próbálnák a meglévő mechanizmusokat hatékonyabbá tenni.
A következő lehetőség az, hogy a tagállami és EU-s nyomozati szervek az EU-pénzeket érintő ügyekben úgynevezett valós idejű hozzáférést kapjanak egymás irataihoz, információihoz.
(21.40)
Tehát ha az egyik nyomozást indít, mondjuk, valamelyik tagállam olyan ügyben, ami az EU költségvetését illeti, ott értesíteni kell a másik szervet is, akár párhuzamosságok is elképzelhetők; ha az egyik megszünteti a nyomozást, akkor előtte kikéri a másik véleményét, vagy pedig, ha a lezárására készül, akkor még előtte lehessen észrevételeket tenni, hadd ne folytassam. Tehát itt az igazán jó keret, még egyszer mondom, a nyomozati együttműködésben - és itt megvannak hozzá az EU-s szervek az Interpolon, az Europolon keresztül egészen az Eurojustig -, amelyen belül az együttműködési lehetőségeket valóban lehetne javítani. És akkor nem vetődik föl, mondjuk, a tagállami szuverenitás kérdése, és nem vetődnek fel olyan járulékos szempontok, amelyek valóban aggályossá teszik egy ilyenfajta javaslat elfogadását.
Érdekességként teszem hozzá egyébként, hogy a lisszaboni szerződés elfogadása idején több tagállamban is felvetődött az az aggály, hogy ennek a lehetőségnek a kihasználása, mármint a szubszidiaritás elveinek érvényesítése szempontjából történő eljárás valószínű, hogy több mint nyolc hetet venne igénybe ahhoz, hogy érdemi legyen, hiszen a mostani szabályozás szerint nyolc hét áll rendelkezésre a rendelettervezettől, és ez október 28-án jár le, ha jól tudom. Egy kicsit későinek érzem ezt az előterjesztést, főleg ebben a formájában. Tehát itt sok megfontolni való lehetőség nem maradt a mi számunkra sem, tehát egy kicsikét ismét rajtaütésszerűen terjesztette elő a bizottság, jelen esetben a mi bizottságunk ezt a jelentést és a kapcsolódó határozati javaslatot.
Csupán még egy érdekesség: miután megtörtént ez az ünnepélyes pillanat és túl vagyunk a tűzkeresztségen, érdemes megfontolni, hogy igaz az, hogy csak súlyos ügyekben szabad élni ezzel az eszközzel, és nagyon megfontolandó, hogy milyen esetekben nyúlunk hozzá, de például a svéd parlament, amely listavezető ebből a szempontból, a riksdag, ha jól tudom, akkor 2011-ben 11 esetben élt ezzel a lehetőséggel, és utána 20 esetben élt 2012-ben. Tehát valószínű, hogy ilyen szempontból az uniós fejleményeket, folyamatokat nagyobb figyelemmel kellene kísérni, de ebben az esetben az elmondott igazságok emlegetése mellett úgy döntöttünk, hogy mi ezt a jelentést elfogadjuk, és támogatni fogjuk a határozati javaslatot, és nagyobb éberségre szeretnénk a saját bizottságunkat és a kormányzatot is felkérni.
Az esélyeket nézve itt nyilván jó lenne egy kis diplomáciai háttérmanőver, hogy minél több tagállam csatlakozzon ehhez a lehetőséghez, hiszen nekik is csak 28-áig van idejük, hogy megtegyék a bejelentést. Természetesen azt is látni kell, hogy ez egy lehetőség tulajdonképpen, nem több annál, mint egy lehetőség, nézzük meg, hogyan tudunk élni ezzel a lisszaboni szerződés adta lehetőséggel, de azt tudni kell, hogy a Tanácsban egyhangú döntés szükséges ahhoz, hogy ez a javaslat hatályosuljon. Tehát ha ne adj' isten, valamilyen oknál fogva nem sikerülne ezt a 14 pontot elérni, hogy érdemben tárgyalja a bizottság, amely attól függetlenül a felülvizsgálatnál juthat olyan eredményre, hogy helybenhagyja az egészet és nem is módosít rajta, tehát ha mégis ilyen malőr előfordulna, akkor még a kormányra vár feladat, hogy akkor a Tanácsban hogyan fogja a magyar érdeket képviselni, hiszen hangsúlyozom, hogy egyhangú döntés szükséges.
Tehát summa summarum, az összes aggály és probléma mellett mi ezt támogatni fogjuk. És természetesen arra még zárásképpen szeretném felhívni a kormány figyelmét, hogy arra is nagyobb figyelmet fordítson, hogy a hazai bűnüldöző szervek, rendvédelmi szervek és az ügyészség is az EU-s pénzekkel való bánásmódra jobban figyeljen oda, hogy mi ne rontsuk azt a statisztikát, ami így is elég tragikus, ha ránézünk a mutatókra európai uniós szinten.
Köszönöm a figyelmüket.
