Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A devizához kapcsolt hitelezésben érdekelt bankok számára a kormányzat egy meglepően tág, november 1-jén lejáró határidőt adott, ugyanakkor az érintett intézetek jó része már korábban jelezte, hogy esze ágában sincs az igazságnak megfelelően ügyfelei javára módosítani a szerződéseket, rendezni a helyzetet. A bankok belátására bízni ebben az esetben bármit is olyan, mint ha a farkasokat megpróbálnánk up-date étrendre szoktatni, vagy meggyőzni őket, hogy a zöldség mennyire hasznos számukra, milyen sok vitamint és nyomelemet tartalmaznak a különböző nem húseredetű élelmiszer-féleségek.
Látni kéne, hogy ezek a bankok, ezek a pénzintézetek két dologból értenek: a törvényekből és az erőből. Önöknek kellene ezt most kormányról felmutatni - nem nagyon sikerül. S mi a probléma ezzel? Ha három és fél év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ezeknek a polgároknak a sorsát maradéktalanul, egytől egyig rendezzék, akkor miért és milyen alapon kellene elhinnie bárkinek, hogy november 1-je után önök nem fognak belemenekülni a kampányidőszakba a tekintetben, hogy egy tárgyalási folyamat végén olyan ígéretsorozatot tesznek, hogy majd a választások után, ha újra önökre szavaznak, akkor megoldják? Pedig a helyzet jelen pillanatban az, hogy a magyar lakosság a bruttó hazai össztermék mintegy 2-3 százalékát a jellemzően idegen tulajdonosi hátterű pénzintézetek javára eltörleszti, és ebben a kiszáradt gazdasági környezetben semerre nem lehet mozdulni.
Viszont a Jobbik 2010-11-es nyomvonala mentén egyetlen radikális huszárvágással meg lehetne oldani ezt a helyzetet, és ez a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása lenne. Nagyon örültünk annak, hogy miután Cséfalvay államtitkár úr marha kellemetlen helyzetbe került, hiszen másfél-két évig szajkózta azt, hogy mennyire szakmaiatlan, mennyire gagyi megoldás ez a forintosítás, hát bizony az önök államtitkára és az önök vezetői valami nagyon hasonlóval álltak elő, és arra utaltak, hogy egy forintosítással megegyező megoldási forma születhet abban az esetben, ha a bankok nem gyakorolnak belátást. Ennek a realitására nem térnék ki még egyszer, a korábbiakban már ismertettem.
Viszont ahogy teltek a hetek, és vélhetően megszaporodtak a nagy kereskedelmi bankok által szervezett munkareggelik, valahogy meglepő módon a kormányzat elszántsága is elpárologni látszott, és államtitkári szinten most már az hangzott el, hogy azonnali, egy lépcsőben történő forintosításra dőreség lenne számítani. Pedig hát a kérdés az lenne, hogy megvan-e a kabinetben a szükséges elszántság ahhoz, hogy nemcsak egy-egy károsulti csoportot kiragadva, hanem ezt a kiszáradt gazdasági helyzetet egészében feldolgozva, végre tegyen érdemben az összes hitelkárosultért. Hiszen ezek az emberek nemcsak hogy a szükséges felvilágosítást nem kapták meg arról, hogy milyen pénzügyi csapdába kerültek és milyen pénzügyi maffia csalja őket, eddig nagyon sokuk, százezres nagyságrendben semmiféle segítő kezet nem kapott, ezen pedig semmiféle magyarázkodás nem segít, csak a cselekvés. (Taps a Jobbik soraiban.)
