JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a benyújtott törvényjavaslat - mint ahogy az imént Farkas képviselőtársam is említette - egy klasszikus salátatörvény, hiszen egy fő téma mellett tartalmaz számos olyan elemet is, amelyek nem föltétlenül illeszkednek, illetőleg egyáltalán nem illeszkednek adott fő témához.
Álláspontunk szerint ezeket a törvényeket célszerű volna szétválasztani, de itt és most, ezzel együtt is szeretném kijelenteni, hogy a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja támogatni kívánja ezt a törvényjavaslatot és ezt a törvénycsomagot. Támogatni kívánja, mert egy olyan megállapodásról és egy olyan rendszerről van szó, ami a Magyar Köztársaság polgárainak biztonságát erősíti álláspontunk szerint. Támogatni kívánja, mert az igazi védelmet ilyen és ehhez hasonló együttműködésekkel lehet megvalósítani, és támogatja, mert ez egy olyan nemzetközi projekt, amiben egészen bizonyosan a viszonosság egy fontos elem.
Ugyanakkor mégis aggályokat fogalmazunk meg ezzel kapcsolatosan, amelyek inkább mint hangos felkiáltójelek jelennek itt meg - a későbbiekben néhány módosító javaslatot is megfogalmazunk -, amelyek arról szólnak, hogy ezzel az utasadat-védelmi projekttel és információs rendszerrel bizony problémák is adódhatnak, és nagyon-nagyon fontos a mindenkori adatkezelő ellenőrzése, a mindenkori információs bázis törvényi garanciákkal történő védelme, nehogy az állampolgárokat, nehogy az egyébként hírbe nem hozható, bűncselekménnyel összefüggésben nem említhető állampolgárokról gyűjtött adatok elérjék azt a kritikus tömeget, ami már a személyes szabadságot is sértheti. Egy nagyon kényes egyensúly ez, amit tartani kell. Szemlátomást a törvény törekszik erre, nyilvánvalóan a gyakorlat és a praxis dönti majd el, hogy milyen mértékben és milyen formában.
De nézzük, hogy mi ennek a törvénynek a lényege! Ha megengedi Farkas képviselő úr és államtitkár úr, néhány kiegészítést szeretnék megfogalmazni, mindenekelőtt azért, hogy meg tudjam alapozni az imént elmondott álláspontunkat.
A légi forgalom borzasztó nagy bővülése az elmúlt évtizedekben azt eredményezte, hogy ma egyik pillanatról a másikra, a világ egyik pontjából a másikba gyakorlatilag egy-két nap alatt el lehet jutni. Annyira felgyorsultak az események, a szabadság e kérdésben olyan lehetőségeket teremt, amelyek korábban soha nem voltak meg. Nyilvánvalóan ezzel a szabadsággal visszaélő vagy ezt rosszhiszeműen felhasználó emberek sokasága azzal is foglalatoskodhat, hogy bűncselekményt vagy terrorcselekményt követ el. Ha valaki azt mondja, hogy ez egy értelmetlen megközelítés, annak szeretném említeni New York, London és megannyi más nagyváros példáját, ahol is olyan terrorcselekmények, bűncselekmények történtek - és egyébként az érdeklődési küszöböt át alig lépő egyéb eseményeket is említhetnék -, amelyek összefüggésben vannak azzal, hogy országhatárokon keresztül jönnek-mennek emberek, repülhetnek anélkül, hogy egyébként a nemzeti nyomozó hatóságok, a biztonsági ellenőrzést végző szervezetek erre úgy direktbe ráakadhatnának, pusztán azért, mert nem tudjuk, hogy ki hova, miként utazik.
Ez az adatrendszer, amely megvalósításra kerülhet az elkövetkezendő időszakban, gyakorlatilag azt a célt szolgálja, hogy az Európai Unión kívülről jövő és az Európai Unióból kifelé utazó, tőlünk kifelé utazó emberek adatait, amelyeket egyébként a jegyvásárláskor, jegyigényléskor automatikusan meg szoktunk adni, és nem is emlékszünk vagy nem is gondoljuk azt, hogy az egyébként egy nagy adatrendszerbe kerül, ezt nemzetközileg használjuk, mi magunk pedig adatbázist hozunk létre. Ha valaki a szívéhez kap, szeretném jelezni, hogy ilyen már működik, mondjuk, az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között, hiszen a vízummentesség megadásának egyik feltétele az volt, hogy mi, magyarok ezeket az adatokat adjuk át, és akkor ez egy okos, ésszerű kompromisszumnak tűnt.
Az Európai Unió számára nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az információk nagyon hasznosak lehetnek a bűnmegelőzés, illetve a bűnüldözés területén, és ezért indította el azt a projektet, amire Magyarország is pályázott, illetőleg amit más európai uniós országok is már végeznek és alkalmaznak. Mi azt gondoljuk, hogy egy ilyen rendszer kiépítése előbb-utóbb Magyarországon szükségessé válik, és ha igaz ez az állításunk, akkor inkább előbb, ha ezt más pénzéből, ez esetben az európai uniós forrásokból valósíthatjuk meg. Ilyen módon tehát azt gondolom, hogy számunkra egy előnyös helyzetet teremt az, hogy az európai uniós tagállamok közül gyakorlatilag az elején, de nem legelsőként európai uniós forrásból javarészt tudunk megvalósítani egy ilyen elképzelést és egy ilyen adatrögzítési információs rendszert.
A probléma ott van, tisztelt képviselőtársaim - és itt vannak a hangos felkiáltójelek -, hogy tudniillik ez óriási számú utast, óriási számú adatot jelent, és igazából a nemzeti adatkezeléssel megbízott szervezeteknek iszonyatosan nagy lehetőséget arra - adott esetben -, hogy ezeket az adatokat annak határán kezelhessék, amit egyébként már állampolgárok és politikai pártok nehezen viselnek el.
(10.20)
Éppen ezért tartjuk nagyon fontosnak azokat a garanciákat, amelyek benne vannak egyébként a törvényjavaslatban, de amelyeket nyilvánvalóan tartani kell, hogy ténylegesen csak arra lehessen használni a személyes adatokat, mint amire egyébként ezt az egész információs rendszert létrehozták.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kilencvenes évek közepén Gyuricza Bélával, Waschler Tamással, Póda Jenővel - csak hogy az ellenzéki politikusokat említsem - sok helyütt jártunk Európában, mert hiszen tanultuk azt, hogy a különböző intézmények civil kontrollját hogyan lehet kiépíteni, és hogyan lehet ellenőrizni. Bárhova is mentünk, imamalomszerűen verték belénk és mondták azt, függetlenül attól, hogy belga vagy francia volt, brit vagy bárki, hogy a demokráciák egyik nagy alapvetése, hogy ki ellenőrzi az ellenőrzőket, kik azok, akik ellenőrzik azokat a szervezeteket, azokat a rendszereket, amelyek egyébként nagy hatalmi befolyást, titkosszolgálati eszközöket, információk sokaságát és minden mást kapnak. Azaz ott lehet igazából demokratikus működés, ahol megvan annak az intézményes rendszere, hogy hogyan lehet ezeket a szervezeteket ellenőrizni.
Ezeket a tapasztalatokat beépítettük a honvédelmi törvénytől kezdődően a nemzetbiztonsági törvénnyel bezárólag nagyon sok mindenbe. Néhány helyütt - megjegyzem itt és most - komoly hiányérzetünk adódott, de összességében azt kell mondanom, hogy a magyar jogrendszerben ezek a garanciák ott vannak, és az országgyűlési képviselőknek többnyire lehetőségük adódik arra, hogy ezzel a garanciális joggal élve ellenőrizzék az ellenőrzőket, és ez így van jól, mert a működést csak így lehet kordában tartani és csak így lehet jogállami módon alkalmazni. Ezt szeretnénk mi szorgalmazni, és ehhez szeretnénk mi még újabb garanciákat is teremteni, egyszerűen azért, mert az utóbbi időszak eseményei szemlátomást azt üzenik a világnak, hogy csak úgy működik az adathalászat és az adatbekérés, amelyről az imént elmondtam, hogy egy természetes önvédelmi reflexe valamennyi államnak, ha emellett a személyes adatvédelem mint intézményrendszer is kiválóan működik.
Talán nem véletlen az, hogy az Európai Unió illetékes szakbizottsága az erre a törvényre vonatkozó európai uniós irányelveket nem támogatta. Húzom alá: nem támogatta! Azért nem támogatta, mert nem látta benne biztosítottnak azoknak a jogoknak a védelmét, amelyekről az imént beszéltem. És nyilvánvalóan az a politikai hangulat, amelyet a Wikipédia vagy az Egyesült Államok gyakorlata, amitől szörnyülködtünk az elmúlt fél esztendőben, megteremtett, nos, ez a fajta gyakorlat mutatja azt, hogy igenis problémát jelenthet, ha egy államnak mindenféle lehetősége megvan arra, hogy korlátlanul, bármilyen módon és bármilyen apró részletig hatoljon a személyes adatokba és a személyes életbe.
Mi azt szeretnénk elérni néhány módosító javaslattal, hogy az öt év adott esetben legyen kevesebb; az az öt év, ameddig tároljuk az adatokat, még ha anonim módon is. Szeretnénk, ha nyilvánvalóvá és pontosan ellenőrizhetővé válna, hogy 30 nap után, amikor is a törvényjavaslat szerint a személyességet a rendszer törli, a rekonzerválás milyen módon és milyen formában, milyen ellenőrzéssel történhet meg. Azaz ne lehessen ezeket az információkat más célra használni, mint arra és csak arra, amit a törvénytervezet ez esetben előír. Azt mondjuk és azt gondoljuk erről, hogy ezek olyan lépések, olyan tételek, amelyek a kormány által is reményeink szerint támogathatók, és akkor nyugodtabban lehet elfogadni egy ilyen törvényjavaslatot, miközben, ezt szeretném hangsúlyozni, a nemzetközi szabályozás - és keresem az államtitkár úrral is a szemkontaktot, hogy erősítse meg - még ebben nem teljes. Azaz miközben mi elfogadjuk ezt a javaslatot vagy ennek módosításokkal javított változatát, akkor is könnyen előfordulhat a Magyar Országgyűlésben, hogy 2015-ig, amikor is ez életbe lép majd, még kell pontosításokat végezni éppen amiatt, hogy az adatvédelem, a személyes adatok védelme az Európai Unióban hogyan és miképpen alakul, erre vonatkozóan milyen irányelveket határoznak meg.
Összességében, tisztelt képviselőtársaim, azt mondom, amit a felszólalásom elején is mondtam, hogy támogatni kívánjuk. Azért kívánjuk támogatni, mert a Magyar Köztársaság biztonságát erősíti, azért kívánjuk támogatni, mert lehetőséget ad a bűnüldöző szervezeteknek a bűn üldözésére, azért kívánjuk támogatni, mert a nemzetközi együttműködés keretében támogatást kaphatunk arra, hogy megelőzzünk, meggátoljunk bűncselekményeket, terrorcselekményeket. De a felkiáltójel, a kérés, a kérdés, az mindig, amikor ezt a rendszert működtetjük és az adatokat használjuk, a gyakorlatot folytatjuk, legyen ott, hogy csak és kizárólag arra lehet használni, amire létrehoztuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
