DR. GRUBER ATTILA
DR. GRUBER ATTILA
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sajnos, kiment a teremből Schiffer képviselőtársam, de azért meg tudom nyugtatni, hogy én nem fogok a rezsiharcról és a gázáremelésről beszélni, hanem megpróbálok visszatérni a napirendhez, ehhez a beszámolóhoz, abból néhány elemet kiemelve.
Szó esett itt a vitának abban a részében, amely valóban szakmai vita volt és nem egyéb, a bíróságok leterheltségéről. Ebben az anyagban valóban lehet látni, hogy milyen jelentős mennyiségű ügyirathátralék volt, milyen ügymozgások voltak, hiszen az anyagban is szerepel, hogy 2012-ben az előző időszakról folyamatban maradt 259 ezer ügyhöz további 1 millió 129 ezer ügy érkezett, így a teljes munkateher 1 millió 388 ezer ügyet érint. Ez óriási szám! Azt hiszem, hogy e tekintetben a bíróság, a bírói kar jól vizsgázott. Hiszen ha megnézzük a statisztikát arról, hogy az ítélkezés időszerűsége milyen mértékben változott, azt látjuk, hogy a perek 89 százaléka változatlanul egy éven belül befejeződött a bíróságra érkeztetéstől számított eljárási időtartam alatt.
(12.30)
Úgy vélem, hogy a lehetőségekkel - mind a humán erőforrással, mind pedig a szakmai eszközállománnyal - ez az időszerűségi mutató meglehetősen jó mutató. A perek átlagos befejezési időtartama tovább csökkent: a helyi bíróságok gazdasági és az ítélőtáblák közigazgatási pereinek esetében 7 hónapról 6,3 hónapra, illetőleg 4 hónapról 3,2 hónapra.
Nagyon tanulságos, ha átnézzük az eljárások átlagos időtartamát a helyi bíróság, a törvényszék első fok, másodfok, illetőleg az ítélőtáblák esetén is. Itt is látható egy jó irányú változás, és az ügyhátralék tekintetében is a 2012. évi ügyhátralék december végén - a pénzbírság, a helyszíni bírság, valamint a közérdekű munka elzárásra történő átváltoztatása tárgyában indult szabálysértési perek nélkül tekintve - 253 ezer ügyről 244 ezer ügyre csökkent. Úgy látom, hogy következetes, kemény munka eredményeképpen találkozhatunk ezekkel a számokkal.
Szó esett már korábban a képviselőtársaink részéről az eljáró bíróság kijelölése tekintetében az ügyáthelyezés kérdéséről. Azt is látnunk kell, hogy 2011-ben annak ellenére, hogy sem alkotmányos szintű, sem alacsonyabb szintű részletszabályok nem álltak rendelkezésre, nem léteztek, 13 ügy áthelyezésére került sor: a Fővárosi Ítélőtábláról egy büntetőügyet, a Fővárosi Bíróságról pedig 12 gazdasági ügyet helyeztek át.
A tárgybeli évben, azaz 2012-ben 44 ügy vonatkozásában érkezett indítvány másik bíróság kijelölésére, amelyek közül 42 ügy esetében került sor az áthelyezésre; a 42 ügyből 32 kiemelt ügy volt. A kijelölést kérő bíróság 41 esetben - 31 gazdasági, 8 büntető- és 2 polgári ügyben - a Fővárosi Törvényszék, egy esetben pedig a Fővárosi Ítélőtábla volt. Ennek az áthelyezésnek ez a számszerű súlya.
Nem beszéltünk - vagy pontosabban: azt hiszem, csak említés szintjén beszéltünk - az OBH saját programjainak az értékeléséről, az eredmények értékeléséről, de azt hiszem, ha valami ebben a mostani tárgyalási időszakban, akkor ez kiemelt fontossággal kellene hogy bírjon, hiszen ez mutatja az Országos Bírósági Hivatalnak azt az innovatív szerepét, amit majd a későbbi bírósági munkában, az ítélkezési gyakorlatban mindenképpen vissza fogunk látni, meg fogjuk ismerni ezeknek a kezdeményezéseknek, ezeknek a programoknak a jó vagy talán kevésbé hatékony változását.
Szó esett többek között a bírósági közvetítésről a mediáció tekintetében. Ez egy olyan új feladat, olyan új program, ami elősegítheti az eljárások időszerűbb és költséghatékonyabb befejezését, csökkentheti a bírák munkaterhét, leterheltségét, népszerűbbé teheti a bíróságon kívüli közvetítői vitamegoldást, valamint alkalmat ad a nagy tapasztalattal rendelkező bírósági kollégák továbbfoglalkoztatására. Ez mind, egytől egyig olyan lehetőség, ami nemcsak hatékonyság, nemcsak eredményesség szempontjából, hanem még költséghatékonyság szempontjából is meggondolandó, támogatandó, és nagyon fontos lesz ennek a programnak a későbbi kifutását folyamatosan figyelni, ezeket az eredményeket elemezni és a tanulságokat levonni.
Nem beszéltünk a tanúgondozás programjáról, ami szerintem a megindult fejlesztések mellett - a tanúkihallgató szobák, a tanúvárók, a tanúgondozói igazságügyi alkalmazottak - megfelelő módon tudják szolgálni az állampolgárok érdekeit. Erről a kérdésről itt sajnos szó sem esett, de úgy vélem, hogy a bírósági ítélkezés során, a bírósági munka során ennek kiemelt jelentősége volt, és e tekintetben ennek a programnak a lehetőségeit igénybe véve kiemelt jelentősége is lesz.
Az elektronizálások tekintetében Gaudi-Nagy Tamás említette ezt a kérdést, és valóban a mai kor bírósági - hogy úgy mondjam - szoftverháttere mindenképpen nagyon fontos. Az elmúlt években - és azt hiszem, nincs senki, aki ebben a teremben megcáfolna, az elmúlt években - sajnos ennek a háttérnek a biztosítása meglehetősen csekély költségek mellett tudott csak ímmel-ámmal megvalósulni. Nagyon fontos az, hogy a legkorszerűbb, leggyorsabb és legbiztonságosabb hardver- és szoftvereszközök álljanak rendelkezésére a bíróságoknál is, és ezáltal a rendszerek összekapcsolásával az ügy kezdetétől fogva egy megfelelően biztosított, zárt rendszerben tudják az eljárásban részt vevők ezeket az adatokat, ezeket a dokumentumokat megismerni, egymás között megosztani.
A folyamatban lévő fejlesztések is, úgy vélem, azt mutatják, hogy az Országos Bírósági Hivatal nemcsak egy jól bejáratott és korábbi problémákat megoldó feladatlistát készített magának, hanem egyfajta módon elébe megy azoknak a kihívásoknak, azoknak a kérdéseknek, amelyek majd a teljes bírósági munka során előbb-utóbb mindenütt meg fognak jelenni. Például a panasznap intézményének megújítása kifejezetten egy olyan kezdeményezés, ami a bíróságok által kezdeményezett, a bírák, fogalmazók, titkárok által jól ismert problémákra keres megoldást, próbálja finomítani az eddigi eszközrendszert.
Érdekes a robotzsaru intézményének bíróságokon történő alkalmazásának lehetősége, ami szintén egy olyan kérdés, egy olyan új felvetés, ami azt mutatja, hogy nem egy hagyományos, hanem egy gondolkozó hivatalról van szó, amelyik megpróbálja a jelenleg is rendelkezésre álló eszközöket még inkább hatékonnyá, még inkább gyorsabb ügyintézésre alkalmassá tenni.
A távmeghallgatási és videokonferencia is nagyon érdekes dolog, és amikor az elnök asszony jóvoltából látogatást tehettünk ebben a gyönyörű szép, új intézményben, ott is láthattuk, hogy ennek a megoldása mennyivel gyorsabb, mennyivel hatékonyabb munkát tesz lehetővé a későbbiekben. Ezek mind olyan kérdések, mind olyan, az OBH által gondozott és kezdeményezett programok, amelyeknek az eredményeit, azt hiszem, egyik képviselőtársam sem - frakciótól függetlenül - vonhatja kétségbe.
Nem beszéltünk - és egy kicsit ez talán az eddigieknél is jobban fáj nekem - a bírósági szervezet emberi erőforrásairól. Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet ügyeket felsorolni, lehet a régmúlt idők szakmai koncepcióit vitatni, de azt hiszem, azokról az emberekről, akik ezt a munkát, a bírósági munkát végzik, elfeledkezni nem lehet; tisztességtelen is és szakmaiatlan is.
A bírósági szervezet emberi erőforrásai tekintetében hallottunk megjegyzéseket a titkári, fogalmazói engedélyezett, illetve a tényleges létszámmal kapcsolatban. Valóban, ez megint egy érdekes kérdés, és elemzést tenne szükségessé, másképpen mondva: erről valóban kellene, valóban kellene itt egymással vitatkoznunk, hogy mi az oka annak, hogy a bírósági titkárok engedélyezett létszáma 614 volt 2011-ben és 605 lett a tényleges, 2012-ben pedig 767 helyett 732, vagy a fogalmazók tekintetében szintén van számbeli különbség.
Ezek a kérdések nyilván azt mutatják, hogy egy bírósági fogalmazói, egy bírósági titkári pálya milyen kihívást vagy milyen várakozást ébreszt azokban a fiatal, jogvégzett kollégákban, akik gondolkoznak, hogy milyen pályára, milyen irányban kezdjenek el dolgozni a diplomájuk megszerzése után. Ez azt mutatja, hogy vajon van-e elég presztízse, van-e elég anyagi megbecsülése ennek a szakmának, sőt azt is mutatja, hogy a szakmai képzés, az egyetemi képzés vajon milyen módon teszi lehetővé azt, mennyire orientálja a fiatalokat a bírói pályára. Azt hiszem, ez szintén megérne egy hosszabb beszélgetést.
Aztán nagyon érdekes számomra az is, hogy ha a bírói kar nemek szerinti összetételét megvizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a női bírák száma össz-szervezeti szinten még mindig meghaladja a férfi bírák számát: a helyi bírósági bírák 67,1 százaléka, a törvényszéki bírák 62,5 százaléka, az ítélőtáblai bírák 55,2 százaléka nő.
(12.40)
A Kúrián azonban a mérleg nyelve a férfi bírák felé mozdul el, mivel a női bírák aránya itt mindössze 48,8 százalék. Láthatjuk így, hogy a női bírák aránya csökken, 2011-ben még a helyi bíróságokon 69 százalék, a törvényszékeken majdnem 70 százalék, és az ítélőtáblákon 61,9 százalék volt a női bírák aránya. Ez megint egy olyan kérdés, hogy a korábbi években úgy fogalmazott: elnőiesedés a bírósági bírák tekintetében... - örülnék, hogyha Gaudi Tamás (Az elnök csenget.) szintén nem a kollégáival beszélgetne, ahogy megtiszteltük korábban egymást. Tehát ezek az arányváltozások vajon mit jelentenek? Azt jelentik-e, hogy a női bírák, a nők számára a bírói szakma, a bírói hivatás kevésbé lesz vonzó, vagy netalántán olyan terhekkel jár, amit a jogász végzettségű és bírói szakvizsgával bíró jogász kollégák már nem szívesebben választanak? Vagy netalántán azt jelenti, hogy megfelelő módon sikerült a bírák anyagi érdekeltségét javítani a tekintetben, hogy a férfi bírák is egy családfenntartó, egy családot meglehetősen biztos anyagi állapotba vivő szakmát látnak a bírói szakmában, a bírói hivatásban? Ezekről is jó lett volna és jó lenne, érdemes lenne a beszámoló adatait figyelembe véve néhány szót váltanunk.
És talán legvégül a képzésről mindössze egyetlenegy mondatot: én azt hiszem, hogy az a képzési struktúra, az a képzési háttér, ami most tudatosan - és azt hiszem, ezt aláhúzhatjuk: tudatosan - indult meg, ez mindenképpen egyfajta biztosíték lesz arra, hogy a jövőben magasan képzett és folyamatosan tanuló bírák jelenjenek meg a bíróságok pulpitusain.
Én azt hiszem, hogy ezek a kérdések lettek volna talán fontosabbak, mint egynémely napi szakmai történés. Köszönöm szépen a figyelmüket.
