GULYÁS GERGELY
GULYÁS GERGELY
GULYÁS GERGELY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Asszony! Elnök Úr! Elnökhelyettes Úr! Főtitkár Asszony! Köszönettel vettük a Fidesz frakciója nevében azt a beszámolót, amit itt elnök asszony előterjesztett, és amit korábban nagyon igényes formában az alkotmányügyi bizottság tagjai is megkaptak.
Mindenekelőtt azt a jogszabályi környezetet kell értékelni, ahonnan az Országos Bírósági Hivatal elindult. Amikor 2011-ben az Országos Bírósági Hivatalról szóló jogszabályokat megalkottuk, akkor egy olyan környezettel álltunk szemben, hogy egyes régiókban a bíróság évek óta a működőképessége határán van, és ez a helyzet nem azért állt elő, mert a bírák ne dolgoznának magas színvonalon és lelkiismeretesen, hanem azért, mert az az igazgatási rendszer, amit 1997-ben az akkori kétharmados kormánytöbbség az akkori ellenzéki pártok ellenkezése dacára elfogadott, az a kétezres évek közepére egyértelműen és világosan csődöt mondott.
Ez a rendszer hozta el azt az időszakot a bírósági ügyterhek tekintetében, amikor is bíró és bíró között, csak az ügyterhet tekintve ötszörös-hatszoros különbség is volt Magyarországon. Úgy gondoljuk, hogy ez az egyenlő munkáért egyenlő bért elvet is egyértelműen és durván sérti, és különösen sértette a jogbiztonsághoz való jogát azoknak a jogkereső állampolgároknak, akik saját igazuk tudatában fordultak bírósághoz, és akik sokszor sok éven át elhúzódó pereket kellett hogy végigszenvedjenek, amíg egy jogerős ítélet, egy végrehajtható határozat megszületett.
Úgy gondoljuk, hogy a kiindulási pont tehát az, hogy az az igazgatási rendszer, ami Magyarországon 2011-ig működött, valójában működésképtelen volt, nem biztosította a bírák számára a színvonalas munkavégzés lehetőségét. Ennek ellenére is abban az időszakban is a bíróságok a függetlenség tekintetében, az ítéletek színvonala tekintetében helytálltak, de nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy az igazgatási rendszer, ami Magyarországon szerintem egyébként helyesen, független a kormánytól, nem volt képes garantálni azokat a technikai és személyi feltételeket, amelyek a gyors és hatékony ítélethozatalhoz elengedhetetlenek.
Ezen kívántunk változtatni, és fontos alapelv volt, hogy nem akartuk az önigazgatási rendszert olyan értelemben megváltoztatni, hogy nem kívántuk azt, hogy egy bírósági miniszteri szintű adminisztráció jöjjön vissza, ami a rendszerváltozást követő fél évtizeden keresztül jellemezte a bíróságok igazgatását. Úgy gondoltuk, hogy önmagában az a tény, hogy a ’97-ben létrehozott önigazgatási rendszer csődöt mondott, nem jelenti azt, hogy az önigazgatással lenne baj. Ezért hoztuk létre az Országos Bírósági Hivatalt, és úgy látjuk, hogy azok a folyamatok, amelyek elindultak, nem kis mértékben egyébként a korábbinál lényegesen szervezettebb munkának és a korábbinál lényegesen jelentősebb költségvetési támogatásnak, azok már most éreztetik hatásukat, és nyilván a régi bűnöknek hosszú az árnyéka, ezért nem várható az el, még akkor sem, ha egyes esetekben a közvélemény joggal érez dühöt egy-egy eljárás elhúzódása miatt, hogy ezeket az óriási mértékűre duzzadt ügyterheket egy-másfél év alatt a bírósági szervezet teljes egészében képes legyen feldolgozni. De az elvárható, és ennek egyébként látjuk is egyértelmű jeleit azokból a statisztikákból, amelyeket elnök asszony is itt megemlített, hogy jelentős mértékben váljon kiegyensúlyozottabbá az egy bíróra jutó ügyteher. Ha megnézzük azt, hogy a legproblémásabb térségekben, Budapesten, a Fővárosi Törvényszéken, Pest megyében milyen folyamatok indultak el, akkor csak gratulálni tudunk ahhoz, hogy ilyen mértékű, 38 százalékos, 18 százalékos ügytehercsökkenés történt, attól függően, hogy a Fővárosi Törvényszékről vagy járásbíróságokról beszélünk.
Azt reméljük, hogy ha ez a folyamat így folytatódik, akkor 3-4 év múlva valóban eljutunk oda, hogy egyébként a polgári perrendtartásban is létező tárgyalási időközök tarthatóak lesznek, és a bírósághoz fordulás nem jelent egyet azzal, hogy valakinek évekig kell várni egy jogerős határozatra.
Azt nagyon fontosnak tartanánk, hogy a statisztikákból egyértelműen derüljön ki, hogy egy kereset benyújtásától kezdve a jogerőig mennyi idő telik el. Tehát az a fajta statisztikai rendszer, amit szintén az Országos Igazságszolgáltatási Tanács időszakában használtak, valójában arra sem volt alkalmas, hogy a helyzet súlyosságával szembesüljünk, hiszen önmagában befejezésnek minősült egy felfüggesztés, egy szünetelés vagy pedig egy idézés kibocsátása nélküli keresetelutasítás. Ezek a statisztikák sokat nem mutattak. A jogkereső állampolgárokat döntően az érdekli, hogy mennyi idő alatt jut el egy per - ha polgári perről beszélünk - a kereset benyújtásától a jogerős határozat meghozataláig.
Látjuk azt, hogy ezen a területen is történt pozitív előrelépés. Azt látjuk egyébként, hogy az Országos Bírósági Hivatal azokkal a pluszforrásokkal és pluszstátusokkal, amelyeket a költségvetés a hivatal rendelkezésére bocsátott, jól gazdálkodik, és a jövőben is, azt reméljük, hogy az a folyamat, ami ezeken a területeken elindult, folytatódni fog.
Fontosnak tartjuk azt, hogy az Országos Bírósági Hivatal mindig magas színvonalon vesz részt a jogszabályok véleményezésében. Valóban látszik, hogy a hivatal fontosnak tekinti azt, hogy a jogalkotóval együttműködjön, és azokat a szempontokat, amelyek a jogalkalmazás során kiemelt fontosságúak, figyelmünkbe ajánlja. Ezt külön köszönettel vesszük elnök asszonytól, és azt kérjük, hogy ez az együttműködés a jövőben is maradjon meg az Országgyűlés, illetve az Országos Bírósági Hivatal között.
Szintén pozitívum az, hogy a Bíróképző Akadémia magas színvonalon működik, és biztosítja a következő bírói generációk színvonalas oktatását, a joggyakorlat megismerését és fenntartását. Nagyon nagy pozitívumnak tartjuk a tanúvédelmi programot, és azt is egy komoly előrelépésnek tekintjük, hogy a peres ügyek számát azáltal is lehet csökkenteni, hogy a mediáció intézményét az Országos Bírósági Hivatal is előnyben részesíti.
Fontosnak tartjuk azokat a jogszabály-módosításokat is, amelyek a hatáskör-módosítással kapcsolatosan történtek. Hosszú vitát követően tudomásul vettük, hogy az ügyáthelyezés intézményének a működtetésére Magyarországon az Európai Unió véleménye szerint ugyanolyan feltételek mellett sincs lehetőség, mint ahogyan ez az intézmény, mondjuk, Hollandiában hosszabb ideje működik. Ezért próbáltuk a hatásköri szabályok módosításával az ügyterhet csökkenteni, ezért fontos, hogy a Debreceni és a Szegedi Ítélőtáblához is újabb megyék kerültek, az ő hatáskörükbe tartozik a felülvizsgálat olyan megyék esetében, amelyek ügyeit korábban a Fővárosi Ítélőtábla bírálta el.
(11.30)
Azt reméljük, hogy az ítélőtábla egyébként kiemelkedő ügyterhének csökkentéséhez is hozzá fog járulni. A jövőben is készséggel állunk rendelkezésére a Kúria vezetőjének és elnök asszonynak, ha bármilyen jogszabály-módosítással, illetve jogalkotással segíteni tudjuk azt a folyamatot, hogy a bírósági eljárások megfelelő, ésszerű időn belül befejeződjenek. Azt reméljük, hogy azok a lépések, amelyek eddig történtek, mindenkit meggyőznek arról, hogy annak az átalakításnak, amely az igazságszolgáltatásban végbement, volt értelme. Ez az átalakítás az eljárások gyorsabb befejeződését szolgálja, éppen ezért Magyarország minden polgárának a korábbinál nagyobb jogbiztonságot nyújt.
Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
