DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF (független): Köszönöm a szót, elnök úr, és még egyszer elnézést kérek, hogy a reflexeim lassúak voltak, és kicsit később nyomtam meg a gombot. Még egyszer köszönöm, hogy szót kaptam.
Azért gondoltam, hogy néhány gondolatot talán érdemes ez alkalommal elmondani, mert nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos ügyről van szó. David Korten mondja, hogy a világban egyfajta modern kétpártiság alakult ki, ahol az egyik oldalon állnak a globális tőkeérdekek, és a másik oldalon a helyi közösségek és a környezet értékei és érdekei. Azt is mondja, hogy baj abból származik, ha az állam vagy a közösség intézményei átállnak a tőke oldalára. Ez megengedhetetlen.
Miről szól ez a történet ugyanis? A genetikailag módosított szervezeteknek két formája létezik. Azért muszáj ezt hangsúlyozni, mert nem igazán tudja még ma sem a közvélemény, hogy milyen fenyegetéseket jelent számunkra, ha ezek a szervezetek a világban elterjednek. Nemcsak ökológiai fenyegetést jelent ez, vagyis nemcsak azt jelenti, hogy kivadulhatnak azok a tulajdonságok, amelyek katasztrófával fenyegetnek az ökológiai rendszerekben, hanem az élelmezést és élelmiszer-biztonságunkat is súlyosan fenyegetik, éppen ezért mindent meg kell tennünk azért, hogy ezek a szervezetek ne terjedjenek el a világban és különösen Európában, ahol mi egy minőségi mezőgazdaságot akarunk, egy foglalkoztató mezőgazdaságot akarunk, egy élelmiszer-biztonságot teremtő mezőgazdaságot akarunk magunknak megteremteni.
Ezt fogalmazza meg a nemzeti vidékstratégia is. Tehát amikor jó szívvel ajánlom én is a jegyzőkönyv ratifikálásának elfogadását Magyarország számára, akkor azt erősítem meg, hogy a vidékstratégiával ez a fajta megközelítés tökéletesen összhangban van.
Néhány dolgot arról, hogy milyen fenyegetések is jelennek meg ezekkel a szervezetekkel. Ezek ugyanis nem a nemesítés hagyományos értelmében vett termékek, hanem az evolúció különböző lépcsőfokainak a tökéletes összekeverését jelentik. Adott esetben a ma létező fajták két dolgot tudnak, éspedig azért tudják ezt, mert a mikrobákból a növényekbe ültetnek át génszekvenciákat, és ennek következtében a növények bizonyos tulajdonságai megváltoznak.
Az egyik fajtájuk ezeknek a növényeknek mérget termel. Méregtermelő növényekről van szó, amelyeknek minden sejtje egy olyan fehérjét, méreganyagot termel, amely, ha a tápcsatornába kerül - és igazán ki nem vizsgált, hogy ennek milyen humán-egészségügyi kockázatai vannak, de számos jel arra utal, hogy komoly kockázatai vannak -, ha tápcsatornába kerülnek ezek a protoxinok, előméreganyagok, méreggé válnak, és súlyos elváltozásokat, egészségi kockázatokat hordoznak.
A másik formájuk ezeknek a szervezeteknek pedig eltűri a totális mérgeket. A haditechnika felhalmozott olyan méreganyagokat, amelyeket nem tudott felhasználni. Nagy vegyi konszernek, miután jelenleg nincsenek olyan háborúk, mint Korea vagy Vietnam, ahol totális gyomirtó szereket lehetett a dzsungel kiirtására használni elképesztő módon, ezért hatalmas készletek halmozódtak fel ezekből a totális gyomirtó szerekből. Ezért azt találta ki ez a fajta tőkeérdekeltség, a kémiai iparban utazó világnagytőke, hogy nemesítő intézeteket vásárol fel, amelyeknek az lesz a dolguk, hogy olyan növényeket állítsanak elő, amelyek kibírják ezeket a totális gyomirtó szereket is.
Nos, ilyen növényeket előállított a tudomány, mert a tudomány sok mindenre használható, a tudománnyal lehet élni és visszaélni; a Roundup Ready szója például, amely a Roundup nevezetű totális gyomirtó szerre rezisztens vagy eltűri, tolerálja ezt a vegyszert, egy ilyen konstrukció, aminek következtében nem lehet túladagolni erre a növényállományra ezt az adott totális gyomirtó szert, hiszen eltűri, viszont minden elpusztul a környezetében, és természetesen a szer maradványai a szóján, azon a szóján, amit ezzel permeteztek, jelen vannak, és igazán nem tudjuk, hogy milyen következményei lesznek.
Miért erőlteti vajon akkor a világ, ha ennek ilyen totális hatásai vannak, és ki nem mért, ki nem számított hatásai az emberi egészségre, az élelmiszer-biztonságra és a környezetre? Ugyanis gondoljuk el, ha idehozom például a környezeti kockázatot, mi lesz akkor, ha az a méregtermelő tulajdonság, amely a rovarvilágot elpusztítja, kivadul. Például a repcénél, ahol a repce géncentruma itt van a Kárpát-medencében, a vadrepce és a kultúrrepce egymással kereszteződik, és kivadul az ökológiai rendszerbe ez a tulajdonság.
(10.00)
Elképzelhető, mi lesz a madárvilággal és az egész ökológiai rendszerrel, ha ez a tulajdonság elterjed. Olyan előnybe hozza ezeket a növényeket a többi növénnyel szemben, hogy gyakorlatilag egészen biztosan prognosztizálható az ökológiai egyensúly fölborulása. De még egyszer hangsúlyozom: az emberi egészségre gyakorolt hatása, az élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatása igazán nem kimért.
Miért forszírozza mégis egy bizonyos kör a világon, és próbálja Európát is rávenni, hogy ezeket a fajtákat, ezeket a konstrukciókat befogadja? Sőt, minden országban megvannak azok a szószólói, még a tudományban is, a legmagasabb szinten is, akik azt hangsúlyozzák, hogy lemaradunk, ha ezzel a technológiával nem élünk, és visszahúzó, retrográd az, aki azt meri fölvetni, hogy mielőtt kivizsgálnánk ezeket a tulajdonságokat vagy ezeket a hatásokat, azelőtt nem szabad ilyen típusú technológiákat bevezetni, és erre alapozva moratóriumot hirdetni, mint ahogy nagyon helyesen Magyarország is ezt tette. 2006-ban volt szerencsém nekem is részt venni abban a munkában, aminek eredményeképpen egy országgyűlési határozatot is elfogadtunk, hogy ezekből a szervezetekből Magyarország, köszöni szépen, nem kér.
Miért forszírozza mégis a világ? Európában összesen négy olyan nagy multinacionális érdekeltség van, ami ilyen fajtákat előállít. Tehát először is magyar fajta ilyen nincs, magyar érdekeltség ilyen értelemben sincs; még ha lenne is más szempontból, ilyen értelemben nincs érdekeltsége Magyarországnak, hiszen nincsenek ilyen fajtáink. Dollármilliárdokba kerül egy-egy ilyen konstrukciónak a létrehozása, erre Magyarország gazdasági erejénél fogva is képtelen, de azt hiszem, hogy nem is ebben az irányban kéne keresnünk nekünk a megoldásokat. Ennek a négy nagy multinacionális cégnek az érdekeltségéről van egyszerűen szó.
Az amerikai nyugdíjalapok jelentős befektetései például a Monsanto részvényeiben fekszenek. El lehet képzelni, hogy mi történik akkor, ha a befektetett pénzek nem térülnek vissza, hiszen nem tudja eladni ezeket a konstrukciókat az a cég. Még akkor is erre kell törekedjen, ha köztudottak ezek a hatásai. A köznek, a közösségeknek ezek ellen védekeznie kell, nem határozhatják meg ezek a multinacionális tőkeérdekek azt, hogy milyen élelmiszert állítunk elő, hogy milyen a környezetbiztonság, vagy milyen az általános biztonságunk. Tehát az államnak, a közösségek államának mindent meg kell tenni bizony, és az Európai Közösségnek is, sőt a világ közösségének is azért, hogy ezek a fajta konstrukciók ne tudjanak tért nyerni, a tőkeérdekek ne tudjanak átgázolni a közösségek érdekein, a környezet érdekein.
Még egy szempontot szeretnék idehozni, ami indokolja, hogy még a legmagasabb amerikai kongresszusi körökből is delegációk járják Európát, sőt a kormánynál is lobbiznak, és megpróbálják elérni, hogy Magyarország is fogadja be ezeket a szervezeteket. Ez a másik érdek pedig azoknak a térségeknek az érdeke, ahol nem tudnak már tiszta növényi termékeket, takarmányokat előállítani, tehát nem tudnak például GM-mentes kukoricát előállítani, hiszen az idegen megporzás révén elterjed egy nagy térségben, és szennyezi azokat a területeket is ez a fajta tulajdonság, amelyek egyébként nem GM-kukoricát használnak. Hárommillió farmerről van szó például Amerikában.
Az Egyesült Államokban, amelyik az egyik legnagyobb szereplője a gabonapiacnak, a világpiac meghatározó szereplője, az a furcsa helyzet állt elő, hogy nem tud tiszta kukoricát szállítani. Például ezzel függ össze az a bioetanol-őrület, ami eluralta a világot, hogy tudniillik valamire akkor föl kéne használni ezt a kukoricát, ha már takarmányozásra és élelmiszerre nem lehet fölhasználni. Ezért aztán az a határozott törekvése ezeknek a köröknek, hogy a világ más térségeiből se lehessen szállítani ilyen tiszta terméket, vagyis lerontani a piacot arra a szintre, ahol ma a saját piacuk áll, és ebben az esetben azt lehet mondani, hogy kérem szépen, nincs is már más, csak GM-kukorica vagy GM-szója a világon.
Ez ellen az Európai Közösségnek is, Magyarországnak is mindent meg kell tenni, hogy ez a fajta érdek átgázoljon rajtunk. Nekünk tiszta, egészséges, biztonságos élelmiszert kell előállítanunk, ahogy azt a nemzeti vidékstratégia eredendően megfogalmazta. A földet oda kell adni azoknak a családoknak, akik gazdálkodnak, mert náluk van a legnagyobb biztonságban, és ők nem fognak olyan technológiákat alkalmazni, amelyek veszélyesek lennének akár a környezetre, akár az emberi egészségre.
Azért gondoltam elmondani ezeket a gondolatokat, mert a közvéleményben a veszély talán még mindig nem tudatosult kellőképpen, hogy mit is jelent nekünk, ha nem tudjuk ezt a folyamatot megakadályozni, és miért kell megtennünk mindent azért, hogy egy más irányt, egy minőségi mezőgazdaságot, egy minőségi vidéket élő közösségekkel és élelmiszer-biztonságot a városnak, a város és vidék kapcsolatait helyreállító vidékstratégiát valósítsunk meg.
Ebbe a vidékstratégiába illik bele az a jegyzőkönyv, amelyet reményeim szerint az Országgyűlés - úgy, ahogy ezt 2006-ban az országgyűlési határozatban is megtette - igen nagy többséggel támogatni és megszavazni fog. Jó szívvel ajánlom én is ezt a lépést az Országgyűlés és mindannyiunk számára.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, szórványos taps a Fidesz soraiban.)
