DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Folytatnám a többi ajánlási ponttal, és a végén még két mondat erejéig visszatérnék a 6-osra.
A 9. ajánlási pontban mi arra teszünk javaslatot, hogy azokat a szabályokat, amelyek további menlevelet adnának, vagy - hadd fogalmazzak inkább másként - amelyek tovább szűkítenék a garanciák körét a titkos információgyűjtés kapcsán, hagyjuk el ebből a törvényből. Nyilván emlékszik mindenki arra, hogy mik voltak ennek az előzményei. Gyakorlatilag olyan szabályozást alakított ki a kormány, amely a titkos információgyűjtést gyakorlatilag korlátok nélkülivé tette, azaz most már se szeri, se száma azoknak a szervezeteknek, amelyek egyébként gyűjthetik a titkos információt, és ráadásul most már úgy is gyűjthetik, hogy túllépik az engedély keretét - később a bíróság engedélyezi vagy nem engedélyezi ezeknek a felhasználását. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az operatív információk vonatkozásában, azt gondolom, igen nagy jelentősége van annak, hogy engedély nélkül lehet titkos információt gyűjteni, azaz jogszerűvé tették azt, ami korábban jogszerűtlen volt, nagyon helyesen, mármint az a helyes, hogy korábban jogszerűtlen volt, de most még valamit szeretnének ebből a rendszerből kiiktatni. Hála istennek, a bíróságban van annyi bölcsesség, ami nem volt meg sem a kormányban, sem az országgyűlési többségben, hogy az így beszerzett információkat, úgy tűnik, tendenciózusan nem engedik felhasználni a büntetőeljárás során. Ezért tehát az lenne az indokolt, azt gondolom, ha a 9. számú ajánlási pontban foglalt módosító javaslatomat támogatná az Országgyűlés.
Ugyancsak ezt kérem a 10. számú ajánlási pontban szereplő módosító javaslatnál. Ha - és ezzel a törekvéssel teljes mértékben egyet tudok érteni - 14. életévét be nem töltött személyt hallgat meg a nyomozási eljárás során a nyomozási bíró, akkor az ilyen tanút a speciálisan kialakított helyiségben lehet meghallgatni. A kormány javaslata úgy fogalmaz, hogy itt is “megtarthatja”, az én javaslatom kifejezetten arra irányulna, hogy ha már elmegyünk - helyesen - ebbe az irányba, akkor “tartja meg”, tehát kötelező jelleggel kelljen itt megtartani.
A 11. ajánlási pontban szereplő módosító javaslat gyakorlatilag arról szól, hogy hagyjuk el azt a szabályt, amely ismét minden bizonnyal az ügyészség megrendelésére került be ebbe a javaslatba, nevezetesen, hogy további 30 nappal meg lehessen hosszabbítani azt a határidőt, amelyben a másodfokú bíróság mellett működő ügyész az iratokat az indítványával együtt fel kell hogy küldje a bíróságnak.
Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha önöknek az első számú célkitűzése az eljárások gyorsítása, és olyan áron is próbálják ezt elérni, hogy sorra építik le az eljárás alá vontakat védő garanciális szabályokat, akkor teljesen érthetetlen az, hogy miért kívánják még 30 nappal ezt a határidőt meghosszabbítani azért, hogy az ügyészség egy kicsit kényelmesebben tudjon eljárni. Örülnék, ha az államtitkár úr erre konkrétan válaszolna, mert az államtitkár úr nemegyszer állt ki az eljárások gyorsítása mellett. Én, őszintén szólva, a büntető eljárásjogi törvény módosítására más indokot még az államtitkár úrtól szinte nem is hallottam, mint azt, hogy az eljárások gyorsítását ez szolgálja. Államtitkár úr, ez az eljárások lassítását szolgálja, ha további határidőket adunk az eljáró ügyésznek. Én azt gondolom, hogy teremtsenek olyan környezetet önök mint kormány a megfelelő finanszírozással az ügyészség részére, a legfőbb ügyész pedig inkább ezzel foglalkozzon és ne mással, hogy a megfelelő körülményeket megteremti ahhoz, hogy a törvény által előírt határidőben ezeket az iratokat fel lehessen terjeszteni.
És végül, a hátralévő rövid időben még visszatérve egy gondolattal a 6. ajánlási pontban foglalt módosításhoz: én nehezen látom be azt, hogy amikor az államigazgatásban, és ezt az államtitkár úr is pontosan tudja, bevett szokás az, hogy úgy ad utasítást a felettes a beosztottjának, hogy az írásban, egy iktatott és egyébként más számára is megismerhető dokumentumban történik - egyébként például a bírósági eljárások során felhasználhatóak az ilyen dokumentumok, az ilyen írásbeli utasítások -, addig egy olyan ügyészi utasítást, amely a nyomozó hatóság jobb meggyőződése ellenére arra utasítja a rendőrséget, és szeretném hangsúlyozni, hogy a Be. alapján nem az ügyész nyomoz, hanem a nyomozó hatóság nyomoz, és azt az ügyész csak felügyeli, azaz ha az ügyészi utasítás arról szól, hogy egy büntetőeljárást meg kell szüntetni, és ezzel a nyomozó hatóság nem ért egyet, vagy pont fordítva, hogy egy ügyet tovább kell vinni, holott a nyomozó hatóság a beérkezett adatok alapján látja, hogy ez nem szolgál másra, mint az eljárás alá vont személynek a meghurcolására, akkor egy ilyen iratot, egy ilyen levelezést miért ne lehessen megismerni a büntetőeljárás résztvevői számára, még a bíró számára sem. Ha erre az államtitkár úr valami logikus magyarázatot ad, azt megköszönöm, és örülnék, ha ezt nem a zárszóban tenné, hanem úgy, hogy még vitatkozni is lehessen azzal.
Köszönöm szépen a figyelmet.
