DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én ahhoz a 7. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amit jómagam terjesztettem elő töretlen hittel. Azért mondom azt, hogy töretlen hittel, mert ezt már egy külön büntetőeljárási jogi törvénymódosító javaslatként is beterjesztettem, de sajnos az nem került a Ház elé, viszont ha a büntetőeljárási törvény módosítása napirendre került, akkor úgy gondolom, hogy újra elő kell venni azt a kérdést, hogy miért nincs jogorvoslati lehetősége egy hivatalos személynek az általa tett feljelentése kapcsán, ha azt a feljelentést elutasítják vagy a nyomozást megszüntetik. Úgy tűnhet, hogy ez egy száraz szakmai kérdés, de ha továbbgondoljuk, akkor az nagyon is politikai döntés kérdése, hogy melyik irányba indul el az Országgyűlés.
Mindenképpen el kell mondani, hogy 2011 előtt az a szabályozás volt gyakorlatban, hogy bárki, aki feljelentést tett és elutasították az ő feljelentését vagy megszüntették a nyomozást, az élhetett jogorvoslattal, élhetett úgymond panasztételi joggal az adott hatóság határozata ellen. Sajnos, 2011-ben a nagy elszámoltatási lázban a Fidesz-kormány ezt a rendelkezést is módosította, és ezáltal az elszámoltatást is megnehezítette, lévén, hogy nemcsak egy állampolgár által tett feljelentés kapcsán vonta meg a panaszjogot, hanem bárki, aki nem közvetlen sértettje az adott bűncselekménynek, nem élhetett panasszal, ahogy említettem, akár egy hivatalos személy is idetartozik, még úgy se, ha közpénzekről, adóforintokról van szó, mondjuk, egy országgyűlési képviselő esetében, akkor sem lehet megpanaszolni ezt a határozatot, miközben a serpenyő másik oldalán a feljelentési kötelezettség van, amelynek az elmulasztása súlyos szankciókat vonhat maga után.
Én feltettem ezt a kérdést az alkotmányügyi bizottság ülésén is a minisztérium jelen lévő képviselőjének, és ott kerek perec megmondták, hogy nem is szakmai vitába szeretnének szállni a módosító javaslattal, hanem ez politikai döntés kérdése, és a kormány úgy foglalt állást, hogy a panasz, a jogorvoslat jogát minél szűkebb körre kell szorítani, és még e szűkre szabott körön belül is elég, ha visszautalok arra, hogy közpénzek esetén nyugodtan lehetne sértettnek tekinteni akármelyik adófizető állampolgárt, akinek a pénzéről van szó, mondjuk, egy korrupciós bűncselekménynél vagy egyéb közpénzügyet érintő bűncselekményeknél. De még egy országgyűlési képviselő is, akit azért küldtek az Országgyűlésbe, hogy a közpénzeket felügyelje és döntéseket hozzon, ezáltal eszköztelenné válik, ha még jogorvoslattal sem bír, pedig ugyanúgy akár sértettnek is tekinthető. De nemcsak az valósult meg, hogy szűkebbre szabták a panasztételi jogot, hanem a sértettek körét is oly szűkre próbálják szabni, ami már-már azt feltételezi, hogy itt a fő cél nemcsak az eljárások gyorsítása, hanem az is, hogy minél kevesebben tudjanak - és ez akár az országgyűlési képviselőkre is igaz - jogorvoslattal élni, vagy a hivatalos személyek a munkájukat végezni és jogorvoslatot találni az általuk tett feljelentésre.
(12.30)
Ezzel a politikával, amit a kormány folytat, maximálisan nem tudunk egyetérteni. Úgy gondoljuk, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az általa tett feljelentésre panaszt tegyen, és jogorvoslattal akár a felsőbb rendőri szervek vagy az ügyészség felé élhessen, és ezt elbírálják. Ez akár az elszámoltatás szempontjából is fontos lehet, mert bár tudjuk, hogy a Fidesz lezárta az elszámoltatást, de akár egy elszámoltatási kormánybiztos sem tekinthető ez alapján sértettnek az általa tett feljelentések kapcsán. Megkérdezem: lehet, hogy a kevés eljárásnak és a kevés, bíróság elé került eljárásnak, vagy ahol a vádemelés megtörtént, ez is lehet az oka, hogy bizonyos esetekben maga az elszámoltatási kormánybiztos sem tudott panasszal élni az elutasított feljelentésével kapcsolatosan? Erről nincsenek sajnos statisztikák, ennyire részletesen nem kaphattunk beszámolót az elszámoltatás lezárásakor sem, csak néhány siralmas számot láttunk, de jellemző, hogy 2011 előtt, tehát az MSZP-kormányok sem nyúltak hozzá ehhez a rendelkezéshez, és amikor jött a Fidesz, akkor az egyik első döntése volt, vagy elsők között volt 2011-ben, hogy a panasztétel jogát, a jogorvoslat jogát megkurtították.
Úgy gondolom tehát, hogy a 7. javaslattal kapcsolatosan egy újabb lehetőség lenne, hogy az Országgyűlés kifejezze a kormány felé, hogy nem ért egyet ezzel a politikával, nem ért egyet azzal, hogy nem adjuk meg a jogorvoslat lehetőségét, és nem ért azzal egyet, amit a minisztérium képviselői elmondtak, hogy például, ha csak az országgyűlési képviselőknek megadnák ezt a jogot, akkor az állampolgárok nagy számban a panaszos ügyeikkel megkeresnék az országgyűlési képviselőket, hogy nyújtsa be az országgyűlési képviselő helyettük a panaszt. Ez szerintem nem lenne baj, hiszen az országgyűlési képviselőnek egy ilyen funkciója is lehet, hogy a jogos igényeket igenis továbbítja, ezért választanak az emberek képviselőket, és a parlamentnek ez is a feladata lenne. Nagyon sajnálom, ha nem értünk egyet ebben, és bízom benne, hogy az Országgyűlés még megváltoztatja az álláspontját.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
