DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy sok minden elhangzott most, és kell, hogy válaszoljak a kormány nevében sok mindenre. Mivel itt ugyan egy konkrét törvény általános vitájáról volt szó, de gyakorlatilag Magyarország foglalkoztatáspolitikája, munkanélkülisége, meg az elmúlt ciklus, itt aztán volt minden, ami a csövön kifér, engedjék meg, hogy legalább néhány alappillért tegyek le, mielőtt a részletekbe belemennék.
Hát, ha valami meggyőz bennünket arról, hogy a tényleges foglalkoztatási statisztikai adatok ismeretére szükség van, ez a mai vita. Kedves Képviselőtársaim! Dobálózott mindenki mindenféle-fajta számokkal, jobbról-balról, elölről-hátulról. Kétségtelen tény, hogy nincs megfelelő olyan minőségű adatbázis, ami naprakészen - még egyszer mondom: naprakészen - meg tudja mondani, hogy Magyarországon hány ember dolgozik, és erre nagy szükség lenne. Sajnos, zárójelbe teszem, Németországon és Ausztrián kívül nem sokan tudják ezt egyébként, még az egész Európai Unióban sem, mert ehhez megfelelő informatikai háttér kell, halkan mondom, el kell dönteni, ki a foglalkoztatott; mi van a gyesesekkel, vajon foglalkoztatott-e, vagy passzív állományban van. Nem ragozom, tehát ez nem egy egyszerű feladat. Talán nem véletlen, hogy a szocialisták hozzá se kezdtek ehhez a fajta munkához annak idején, mert látták azt, hogy gyakorlatilag ez szinte átláthatatlan.
Tehát hogy miért pont most vesszük ezt a dolgot előre, pontosan azért, mert a 2014-20-as ciklusban az európai uniós források felhasználását tekintve nagyon lényeges kérdés az, hogy azok a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerek, amelyek a következő években működnek, milyen hatékonyan fogják tudni, mérhető módon fogják tudni a foglalkoztatási adatokat mérni.
Szeretnék néhány tévhitet eloszlatni, mindjárt itt az elején. Január 1-jétől nem lesz új foglalkoztatási adatbázis. Kedves Képviselőtársaim! Azt én értem, hogy a sajtó csúsztat, neki az a dolga. De az országgyűlési képviselők ne tegyék ezt meg, arra szeretném önöket kérni, mert ez a törvény a lehetőségét teremti meg annak, hogy adott esetben a nemzetgazdasági miniszter rendeletben szabályozza majd ezt, hogy mikor, milyen módon, milyen módszertani elemek alapján, és sok mindent mondhatnék még.
Tehát ez a törvény a lehetőséget teremti meg, és úgy kezdtem az expozémat, hogy gyakorlatilag nagy valószínűséggel, merem mondani, hogy a választások után keletkeznek majd az első statisztikai adatok. Tehát ne tessenek azzal riogatni, hogy a kormány új adatbázissal szeretné majd kozmetikázni az adatait.
A másik: természetesen semmiféle KSH-adat és semmilyen egyéb más adat nem fog megszűnni azzal, hogy esetleg egy új adat, egy pontosabb, precízebb, naprakész adat keletkezik. A KSH ILO-s sztenderdek alapján mér, mi ezt tökéletesen elfogadjuk, hiszen nemzetközi viszonylatban így tudunk hasonlítani előző évet előző évvel, vagy akár adott esetben országokat országokkal. Tehát megerősítem: semmilyen adat nem lesz megszüntetve. A probléma alapvetően az... - és még egyszer megpróbálom elmagyarázni, hogy a munkaerő-felmérés és az intézményi statisztikai adathalmaz között mi a különbség. Megint lassan mondom, hogy lehessen rögzíteni, jegyezni, de már többször elmondtam: a magyar kormány a foglalkoztatási adatokat tekintve a munkaerő-felmérés adatát fogja mindig alapul venni; akkor is, ha ez a mindenkori magyar kormány számára esetleg úgy tűnik, hogy nem kedvező.
Tudniillik az rendben van, hogy statisztikai alapon működik, de ennél jobb jelen pillanatban nincs. Odamegy a statisztikus a háztartásba, megkérdezi azt, hogy dolgoznak-e, hányan dolgoznak, ki dolgozik. Vajon a diákmunka benne van-e? Ha mondjuk, a nagymama van otthon - csak hogy egy pillanatra említsem meg -, és megkérdezik, hogy “nagymama, tessék mondani, az unokával mi újság van - tanul, lelkem; kész, itt véget is ért. Azt nem kérdezi meg, hogy diákmunkában vajon részt vesz-e vagy sem, hiszen valószínűleg nincs is ilyen információja.
Tehát maradjunk abban, képviselőtársaim, hogy ennél jobb adat nincs, és amíg jobb adat nem lesz, addig a munkaerő-felmérés adataira hivatkozzunk. Az intézményi statisztika olyan nagyvonalúan kezeli a foglalkoztatotti létszámot... - teljes körű a közszférában, teljes körű az 50 fő feletti foglalkoztatásoknál, de már csak egy részhalmazt vesz az 1-50 fő közötti, és az 5 fő alattit meg egyáltalán nem vizsgálja.
Mondtam az elején: 3 millió 980 ezret lát a MEF-statisztika, és most 2 millió 640-et lát az intézményi. A kettő közt van majdnem 1 millió 300 ezer. Ez egy elhanyagolható kis, apró különbség? Nem! Tehát még egyszer mondom, nem az intézményi statisztika szolgálja a foglalkoztatási adatok megalapozását.
Gúr képviselőtársam elég sok mindent említett. Engedjen meg egy fél mondatot arról, hogy honnan is indultak, és hova jutottak. 2002-2010 között 240 ezerről 480 ezerre nőtt a munkanélküliek száma - pont. Úgy 2005-2006-2007 környékén 4,5-5 százalékos GDP-növekedés volt, miközben a versenyszférás foglalkoztatásban alig javult valamit a helyzet. Önök azt a csodát megtették, hogy növekvő gazdaság mellett is stagnáltatták a foglalkoztatást. Nem teljesen egyértelmű dolog ez, képviselőtársaim, hogy ha nő a gazdaság, akkor nő a foglalkoztatás is. Ez egyáltalán nincs szinkronban. Ahhoz olyanfajta foglalkoztatáspolitikára és beruházásokra van szükség, ami foglalkoztatásélénküléssel is jár.
Tehát összességében azt tudom mondani, azt mondják önök, hogy a közfoglalkoztatás javít. Kedves képviselőtársam, nézze meg, 2002-ben 30 ezer, 2009-ben 90 ezer közfoglalkoztatott volt Magyarországon. Mikor is javította a statisztikát akkor egész pontosan a közfoglalkoztatás? - ha már így beszélünk. De tudja, mi a probléma? Hogy Nyakó képviselőtársa nemrégiben, hétfőn szóbeli kérdést tett fel, és azt mondta - talán nézzék vissza -, hogy micsoda dolog ez a közfoglalkoztatás, alig mennek vissza az elsődleges munkaerőpiacra, nem kell ezzel foglalkozni, tehát a kormány ne ezzel foglalatoskodjon, hanem mást tegyen.
Bár nem vagyok abban a helyzetben, hogy visszakérdezzek, de úgyis lesz majd még lehetőségünk vitatkozni: önök akarják a közfoglalkoztatást, vagy nem akarják? Tehát döntsék el! (Gúr Nándor: Másképp kell csinálni! Jobban! Nem így!) Azt, hogy másképp kell csinálni, hallom itt, akkor nem megyek sorba, akkor reagálom a következőt.
(16.30)
Tudja, mikor volt lapátsétáltatás meg vízgereblyézés? Az önök idejében. (Szűcs Erika: Nem igaz. Semmi nem igaz.) Mert önök egyértelműen… (Az elnök csenget.)
Kedves Szűcs Erika! Tudja, hogy miért nem igaz? Azért nem igaz, mert voltak olyan polgármesterek annak idején is, akik becsülettel, tisztességgel azt mondták, hogy hát azért a minimálbért nem fizethetem ki csak úgy, fittyre-füttyre mindenkinek, ezért megpróbálok valami értékteremtő munkát tenni mögé. (Szűcs Erika: Mi tudtuk, hogy ők értelmesek, és tudják a dolgukat.) De ez a polgármestereket dicséri, és nem önöket (Szűcs Erika, dr. Vadai Ágnes, Varju László és Gúr Nándor közbeszól.), mert önök ezt az egész rendszert egy szociális ellátórendszernek kezelték. Ami arról szólt, hogy adjuk oda mindenkinek a minimálbért. Örülök neki, hogy ilyen parázs vita keletkezik, de ez fontos is. Tehát adjuk oda mindenkinek a minimálbért, írja alá reggel meg este a jelenléti ívet, közben meg töltse ki valahogy az időt. Ez valóban nem közfoglalkoztatás. (Gúr Nándor: Elég teher neked ez a három év.)
A mostani közfoglalkoztatási rendszer pontosan arról szól, hogy az értékteremtő munkán keresztül nem egy darab lapátot adunk… (Szűcs Erika, dr. Vadai Ágnes, Varju László és Gúr Nándor folyamatosan közbeszól. - Az elnök csenget.) Tiszteletem a hölgyeknek, de én is meghallgattam önöket, vagy meghallgattam volna, ha hozzászóltak volna. Innen most már fölösleges szerintem bekiabálni, volt lehetőség bőségesen. (Nagy zaj, az elnök csenget.)
Még egy dolgot hadd mondjak el, kedves képviselőtársaim. 2009-ben, amikor, ugye, itt ül a teremben az is, aki azt mondta, hogy lárifári, nem lesz itt, Magyarország észre sem fogja venni a válságot, vagy volt olyan, aki azt mondta, hogy csak tévén keresztül fogjuk látni a válságot. Kedves Képviselőtársaim! (Varju László, Szűcs Erika és dr. Vadai Ágnes közbeszól.)
