DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslatból első látásra kiemelkedőnek tűnik a munkaerő-piaci statisztika módszertanának módosítására tett kísérlet, egy új foglalkoztatási mutatószám bevezetésének előkészülete. Az indokolás szerint az uniós előírásokkal összhangban javasolnak módosításokat, illetőleg kísérletet tesznek egy új foglalkoztatási mutatószám kialakítására, amelynek segítségével a munkaerő-piaci statisztika a jelenlegi egymásnak is ellentmondó mérőszámú módszertana helyett egy, a kormány politikájának eredményeit pontosabban követő rendszer jöhet létre. Félő, hogy a valós szándék egy olyan statisztikai módszertan-módosítás, amely révén a kormány új, átláthatatlan és összehasonlíthatatlan adatokkal is jobban alá tudja támasztani az eddigi zajos sikerpropagandáját. Attól meg fájjon a statisztikusok feje, hogy miként lehet törvényi kötelezettségként előírni egy alapvetően tudományos kérdés megoldását, ráadásul mindezt a hatályba léptető rendelkezések szerint már 2014. január 1-jétől tervezik, vagyis várható, hogy már a választási kampányban a választópolgárok is árnyaltabban fogják látni a kormány munkaerő-piaci eredményeit vagy azok hiányát.
Kérdés, hogy az új módszertan alapján születő adatok hogyan és milyen módon lesznek összevethetők a korábbi, az elmúlt 8, 10 vagy akár 24 év adataival, annak ellenére is, hogy az új módszertan a hatósági adminisztráció adatait fogja kiegészítő információforrásként felhasználni. Felmerülhet persze a kérdés, hogy ezt eddig miért nem tették meg, miért nem használták ebben a formában. Hogy ne legyen kétség, a kormány már előre eldöntötte, hogy mi lesz az eredménye a foglalkoztatási mutató alkalmazásának. Mindez a javaslat indokolásából is kiderül. Itt idézném ezt a mondatot: “Mind a legális foglalkoztatásra ösztönző adminisztrációs és járulékterhek csökkentése, mind pedig a munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának javítása egyaránt a bejelentett foglalkoztatás növekedését eredményezik, amelynek mértékéről jelenleg nem rendelkezünk pontos információval.” Itt a kétperces háborúban előttem már volt szó erről, ezt többen felvetették, de azért még mindig fennmarad a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is nem rendelkezünk pontos adatokkal. A mi véleményünk pont az, hogy a számokból csak az fog kiderülni, hogy hányan lesznek esetleg bejelentve az eddig be nem jelentettekből, a jogi átalakítás és a közmunka szintén beemelődik, tehát nem a valós munkahelyteremtés fog feltétlenül kitűnni az új rendszerből, hanem esetleg csak a jogi környezet megváltoztatása. Attól tartunk, hogy a valódi munkahelyek viszont nem jöttek létre.
(15.20)
Az uniós támogatások feltételeihez igazodik a kormány a törvény módosításával, amikor a 25 év alatti fiatalokat beemeli abba a körbe, akik részére kedvezőbb szabályok állapíthatók meg. Ennek természetesen örülünk, ez egy pozitív rendelkezés a törvényjavaslatban. Nehezményezzük azonban, hogy továbbra is nevesítetten, etnikai hovatartozás, származás alapján pozitívan diszkriminálják a cigányságot, és ezzel negatívan diszkriminálják azokat a hátrányos helyzetben lévő munkakeresőket, akik adott esetben nem cigány származásúak, vagy mondjuk, egyéb kisebbségek köréből kerülnek ki.
Például egy Vas megyei cigány ember számára sokkal több munkavállalási lehetőség van, mint egy Borsod megyei nem cigány származású ember számára. Míg az első kap nagyobb támogatást, extra lehetőségeket, addig az utóbbi nem. Ez is egy hiányossága a javaslatnak.
Az idősebb munkavállalók esetében az alsó korhatárt, az eddigi 45 évet 50 évre emeli a kormány. Bár ez illeszkedik az Unió hátrányos helyzetet illető fogalmi köréhez, a magyarországi munkaerőpiacon egy 45 év feletti munkavállaló elhelyezkedési esélyei szempontjából már sajnos idősnek számít. Amikor a magyar viszonyokat meghatározzuk, illene a kormánynak nemcsak az uniós előírásokat figyelembe venni, hanem a magyar tényadatokat, a magyar valóságot is a lehetőségekhez képest jobban beemelni a tervezetbe.
Kitérnék a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítására. A változásokat az indoklással szemben valószínűleg sokkal inkább az teszi szükségessé, hogy a munkavédelmi hatóság erőforrásai, többek közt az utóbbi évek átszervezései és létszámcsökkenései miatt is egyszerűen nem elegendőek a törvényben foglalt feladatok teljes körű ellátására. Ezért a javaslat csökkenti a kötelező hatósági eljárások eseteit, ezentúl a cégek nem kezdeményezhetnek munkavédelmi ellenőrzést saját magukkal szemben. A mai munkavédelmi helyzetben egyáltalán nem lehet egyetérteni semmilyen ilyen irányú változtatással, mert gyakorlatilag a tevékenység fokozatos leépítését jelenti, ha ez így megvalósul.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény módosításával kapcsolatosan, hasonlóan a munkavédelmi törvény módosításához, elmondható, hogy itt is kigyomlálják a törvényből azt a lehetőséget, hogy a munkáltató saját maga kezdeményezze saját munkaügyi ellenőrzését. A módosítás indoka itt a munkaügyi felügyelők leterheltsége. Nos, ezzel mindenképpen egyetértünk, megjegyezve itt is, hogy talán éppen emiatt sem volt túl szerencsés a munkaügyi felügyelők létszámának csökkentése, a hatóság folyamatos gyengítése mellett. Tehát a megállapítás igaz, hogy a munkaügyi felügyelők leterheltek, de lehet, hogy ezt egyszerűbb lenne megoldani, ha keretet, lehetőséget és forrásokat teremtenénk, és nem más módon próbálnánk a törvényeket módosítani.
Végül szeretném megemlíteni, hogy a Bérgarancia Alappal kapcsolatos és a harmadik országbeli munkavállalói szabályozásos résszel alapvetően egyet tudunk érteni, de amiket elmondtam az előzőekben, azok olyan hiányosságok, amelyek kiküszöbölésére mindenképpen elvárjuk, hogy a kormány tegyen javaslatot, és még a zárószavazás előtt próbálja meg ezt egy kicsit korrektebb és a magyar valósághoz jobban igazodó formába önteni, és próbáljuk meg - ami talán az egyik legfontosabb - az összehasonlítás mutatószámait oly mértékben egy bázisra helyezni, hogy azok az elmúlt évek, évtizedek adataival összehasonlíthatók legyenek, és elkerülhető legyen az, ami az előttem felszólalók kétperces háborújából is kivehető volt, hogy egy foglalkoztatási számháború induljon, ami - lévén, hogy a jövő év a választások éve lesz - a kampányt abba az irányba vinné el, hogy mindenki csak a saját, esetleg nem pontos számait magyarázná, ezért ebben a törvényben mindenképpen pontosan kellene meghatározni a kritériumokat.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
