GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Igen, normál hozzászólás keretei között. Köszönöm szépen. Akkor onnan folytatom vagy úgy kezdem el a gondolataimat, ahol befejeztem.
Nyilván akkor, amikor foglalkoztatási törvény módosításáról beszélünk, kell egy képet alkotni arról, hogy mi van ma Magyarországon a munkaerőpiac színpadán. A jelzőszámokat nem fogom folyamatosan ismételgetni, de látható módon kevesebben dolgoznak, mint amennyien dolgoztak a kormányváltáskor, vagy mint ahogy mondtam az előbb, a gazdasági-pénzügyi világválság beköszöntekor. Egy példát említettem, ez a külföldön dolgozók részaránya, amely mértékadó módon hat a statisztikára, százezres, több százezres nagyságrenddel torzítja a statisztikán keresztül a foglalkoztatotti számadatokat. De hasonképpen torzítja a közfoglalkoztatás mikéntje is, hiszen - pulzál nyilván a rendszer, attól függ, melyik időszakot nézzük - nagyjából 40-60 ezerrel többen dolgoznak közfoglalkoztatás keretei között, mint mondjuk, 3-4 évvel ezelőtt dolgoztak. Nem baj, az nem baj, hogy közfoglalkoztatás keretei között munkatevékenységet találnak az emberek, az a baj, hogy ez a munkatevékenység messze döntő többségében nem értékteremtéssel párosuló.
Tudják, az utca embere, a mindennapjait élő ember úgy fogalmazza ezt a kérdést meg, és teljesen joggal teszi, hogy az nem munka, ha a lapátot délelőtt az utca egyik oldalán, délután pedig a másik oldalán támasztja valaki. Az a munka, ha értékteremtéssel párosul mindaz, amilyen munkatevékenységet folytatnak. (Dr. Czomba Sándor bólogat.) Szeretném jelezni, államtitkár úr, mert látom, egyetért ebben velem (Dr. Czomba Sándor: Abszolút.), az sem tekinthető persze értékteremtésnek, ha mondjuk, a piacon a tojás ára legyen, mondjuk, 40 forint, és 400 forintos tojás előállítására kerül sor, mert a költségek olyan mértéket öltenek, hogy tízszeres nagyságrendben születik meg az a tojás, mint ahogy egyébként a piaci viszonyok között megszületne. Érti, amiről beszélek, és példákat is tud saját maga is mondani erre vonatkozóan.
Tehát azt szeretném megerősíteni, hogy én nem vagyok közfoglalkoztatás-ellenes, én azt mondom, hogy ez egy szükségszerű kategória. Egyszerűen azért, mert rengetegen vannak ma Magyarországon olyanok, akiknek az elsődleges munkaerőpiacon nem jut lehetőség, legkiváltképp az önök hiteltelen és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájának az eredményéből fakadóan, de ha már így van, akkor legalább a közfoglalkoztatás szintjén valamilyen kapaszkodót lehessen nyújtani. Persze, hozzáteszem Szél Bernadettel egyetértve, hogy ebben a vonatkozásban az innen való visszatalálás esélye az elsődleges munkaerőpiacra sokkal nehezebb és sokkal kisebb arányban valósul meg, mintha valaki egyből ott találja meg a helyét és a lehetőségét.
De hogy a foglalkoztatási képet egy picit tágítsuk, azt is hozzá kell tennem, hogy az ország, ez a kicsiny ország, ez a 93 ezer négyzetkilométer az idézőjelbe vett kicsinysége mellett is rettentő módon ellentmondásos, és rettentő különbségeket hordoz magában. Olyan halmozottan hátrányos helyzetű térségek sokasága van ma már ebben az országban, ahol foglalkoztatáspolitikai szempontból statisztikailag lehet még kedvező képet kimutatni, de egyébként az emberek érzete, a valós érzete, a tapasztalásaik alapján egyértelmű, hogy romló tendenciákkal kell szembenézniük és főleg a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben.
(A jegyzői széket Földesi Gyula foglalja el.)
És ha megnézzük már másik aspektusból például, hogy a korosztályi összetétel tekintetében hogy néz ki a kép, akkor azt kell hogy lássuk, hogy legkiváltképp a fiatal korosztály, a 15-24 éves korosztály, amit mér a statisztika is, az ő esetükben válságosnak mondható a helyzet. Hiszen itt most már évek óta a kormányzásuk időszakában közel 30 százalékos a részaránya azoknak, akik közülük az utcán kezdik az életet, magyarul: nincs kézzelfogható munkalehetőségük, ezért nyilván menekülnek is, és nem véletlenszerű, hogy gyarapítják azon százezrek számát, akik elhagyják ezt az országot.
Tehát azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy talán nem a minimálbér 80 százalékát kellene kínálni ezeknek a fiataloknak, mint itt, a Parlament falai között is elhangzott, biztos emlékszik rá, államtitkár úr, hanem olyan konstruktív megoldásokat erősíteni, ami gyakorlatilag a korábbi esztendőkben szocialista és más politikusok szájából is elhangzott annak érdekében, hogy hogyan lehet ezt a kérdést feloldani.
A “kevesebben dolgoznak, többet dolgoznak kevesebb bérért”, itt most már nem keverem be nagyon a munka törvénykönyvét, csak azért hozom szóba, mert államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy a foglalkoztatási törvény és a munka törvénykönyve közötti összhang megteremtése történik meg ennek a törvénynek az elfogadásával.
(14.40)
Hát, inkább a munka törvénykönyvének az a fajta változtatása, felülírása történt volna meg minél gyorsabban - tudja, emlékszik, államtitkár úr -, ami, mondjuk, a szabadságok kifizetéséhez kapcsolódó pénzek utolérését jelentette volna, vagy épp a műszakpótlékok kérdéskörét és sok minden egyéb mást. Azzal az emberek, a munkavállalók többre mentek volna, mint ezzel, amit az előbbi mondataiban elmondott.
A munkanélküliségre nem térek ki, hiszen az előbbi kétpercesben érintettük a dolgokat. A munkából származó, megszerezhető, megszerzett jövedelmeknek a dolgára viszont mindenképpen kitérnék. Meggyőződésem szerint egy hazugságpropaganda zajlik ebben az országban e tekintetben mind a foglalkoztatás, mind a bérek viszonylatában, mert a hirdetések, a plakátok másról szólnak, mint amiről az élet szól. Plasztikus példák vannak erre, lehet vitatni, és akkor beljebb tudunk menni a dologban.
A miniszterelnök szórólapot ad ki, plakáton hirdet, sok mindent tesz a tekintetben, hogy a minimálbér - legyen, mondjuk, a minimálbér egy kapaszkodó ehhez - radikálisan nő. Igen, a minimálbérnek a bruttója radikálisan nő, ez után a bruttó után fizetnek többlet járulékterhet a munkaadók, akiket ilyeténképpen a falhoz szorítanak.
Ez a minimálbér 3,5 év kormányzása elteltét követően nettóban azt jelenti a munkavállalónak, hogy a 64 200 forintot sem éri el. Ez a kormányváltáskor 60 200 forint volt. Vásárlóerő-értékben viszont ez a 64 200 forint olyan 55-56 ezer forintot ér ma, azaz körülbelül 5 ezer forinttal kevesebbet, mint amennyit 2010-ben ért. Hát, ez az önök radikális minimálbér-emelése, ami arról szól, hogy az ember, aki minimálbérhez jut hozzá, kevesebbet érő pénzzel megy haza.
De lehetne ezt nézni akár a közfoglalkoztatottaknál is, amire tavaly talán 132 milliárdot fordítottak, most a tervek szerint meg majd már 150 milliárd forint kívánnak fordítani. Ebből mennyi jut oda a közfoglalkoztatottaknak? Nagyjából a fele egyébként, mert az átlagos közfoglalkoztatotti bruttó bér olyan 75 ezer forint környékén van. A nettó, amit kézbe kapnak ezek az emberek, az ominózus 47 ezer forinthoz illesztetten most már a dúskáláshoz is elegendő pénz, hiszen negyvenkilencezer-egynéhányszáz forint. Még az a kis kecske meg gomba, tudják, amit ajánlottak, megsegíti a történetet, és révbe is juttatja ezeket az embereket.
Hozzáteszem, hogy az a negyvenkilencezer-egynéhányszáz forint egyébként megint, ha az inflációt számításba vesszük, és visszaszámoljuk 2010-hez, akkor azt jelenti, hogy olyan 42 ezer forint környékén van. Magyarra fordítva a szót: ez a kétharmadot szerzett kormány, ez a kétharmados kormány a közfoglalkoztatáson lévő emberek bére reál-vásárlóerőértékének az egyharmadát elvette. Ez az önök szolidaritása. De nemcsak a közfoglalkoztatott, nemcsak a minimálbéres ember, hanem az átlag alatt kereső ember is hasonló trendeket, tendenciákat vehetett észre, élvezhette mindazt, amit önöktől ekképpen kapott.
Egy szó mint száz, ha nekem nem akar hinni államtitkár úr - mert még azt is feltételezem, hogy adott esetben nem akar hinni -, akkor higgyen a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak, akkor nézze meg azt, hogy a NAV 2012-re vonatkoztatottan a mérési adatok alapján... - illetve ezek nem mérési adatok, ezek az egzaktivitások, ezek a tényszerűségek, mert a munkaviszonyból származó bérjövedelmek után fizetett személyi jövedelemadóban való részesülés kapcsán megmutatja, hogy hányan voltak munkában ilyen-olyan formában, akár egy órát elérő módon egy adott héten. Tudja, mennyi volt ez? Megmondom önnek segítségképpen, mert megígértem: 3 millió 771 ezer fő volt 2012-ben.
Szeretném jelezni önnek, hogy ha a Nemzeti Adó- és Vámhivatal kimutatásait nem tekinti hitelesnek, akkor nem tudom, mi az, ami hiteles lehet, hiszen ez nem másról szól, mint a munkaviszonyból származó bérjövedelmek utáni személyi jövedelemadót megfizetők létszámát mutatja meg.
Azt is szeretném önnek mondani, hogy az önök kormányzásának az időszaka 2012-re azt hozta, hogy nőtt azoknak a száma, akik a minimálbér alatt és a minimálbéren kerestek. Ennek is van konkrét, kézzelfogható számadata, megmondom ezt is önnek: 1 millió 263 ezer főt hoz a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, ami gyakorlatilag a munkaviszonyból származó bérjövedelem utáni személyi jövedelemadó-befizetés 3 millió 771 ezres főjéhez viszonyítva 33 százalékot tesz ki, azaz minden harmadik ember vagy a minimálbért, vagy a minimálbérnél kevesebbet keresett. Hozzáteszem, ez növekedett az azt megelőző évhez képest. Úgy növekedett, miközben csökkent azoknak a száma, akik a személyi jövedelemadó-bevallás tekintetében munkajövedelemből származó bért vallottak be.
Hozzáteszem azt is, hogy mondjuk, a 4-5-6 millió forintos meg afeletti jövedelmeknél pedig nőtt azoknak a száma, akik ebbe a sávba estek, magyarul: az önök idézőjeles szociálpolitikája azt hozta, hogy ahol szegénység volt, ott még nagyobb szintű szegénység alakult ki, ahol pedig a jólét adott volt, vagy a jobb lét legalább adott volt, ott pedig a még jobb lét alakult ki. Önök nem ott segítettek, ahol segítő kezet kellett volna nyújtani; azoktól az emberektől elfordultak, azoknak a segítségért nyúló kezeit eltolták maguktól.
Még egy érdekes adatot szeretnék önnek mondani, ha már mutatószámokat terjesztenek elő ezen törvénytervezet keretei között, ez pedig az, hogy éves átlagban Magyarországon 2012-ben az egyes emberre jutó megszerzett bérjövedelem 2 millió 30 ezer forint környékén volt, azaz visszaosztva havi szintre ez 170 ezer forintos bruttót jelent. Tudja, ez nem az, ami az átlagkereset összege. Más az átlag meg más a mediánátlag.
Tehát azt szeretném önnek mondani, hogy most már elég sok kapaszkodót nyújtottam. (Dr. Czomba Sándor: Megtisztelő.) Államtitkár úr, azért beszélek ön felé, mert tudom, hogy elmélyed ebben a kérdéskörben, és ha már segítő szándékkal nyúlok a kérdéshez, akkor azt gondolom, hogy ezt kell hogy megosszuk egymással.
Tehát egy szó mint száz, én azt szeretném ezekkel az adatokkal jelezni, ami a KSH-tól, a GKI-tól, a NAV-tól származik, hogy nem mutatószámok bevezetésére kellene feltétlen módon sort keríteni, hanem a foglalkoztatás bővítését kellene megtenni. Olyan gazdaságpolitikát kellene csinálniuk, amely gazdaságpolitika hiteles és kiszámítható, aminek az az eredménye, hogy a tőke - mindegy az, hogy határon kívüli vagy határon belüli tőke - ne jöjjön Magyarországra, és ne elhagyja az országot; az itt kerüljön befektetésre, mert annak az a következménye, hogy foglalkoztatásbővülés következik be.
Az önök munkásságának meg az az eredménye, hogy 30 százalékkal több mikro- és kisvállalkozás csuk be ebben a negyedévben, mint egy évvel ezt megelőzően, foglalkoztatáshoz illesztetten nyilván ennek hasonló kihatásai vannak. Persze, a munkanélküli-ellátás rendszerébe nem kerülnek be ezek az emberek, vagy csak nagyon rövid időre, mert onnan a lehetőség szerinti leghamarabb kitaszítják őket.
Összességében tehát ennek a törvénytervezetnek a kérdéseihez illesztetten annyit szeretnék jelezni, nem a saját érdekeikhez illesztett, ahhoz kovácsolt mutatószámrendszer kialakítását kellene megtenni, hanem - még egyszer mondom - a foglalkoztatás bővítésére kellene sort keríteni. Ráadásul úgy kellene mindezt megtenni, hogy ne a rendeleti kormányzás erősödjék ezen törvénytervezeten keresztül is, hanem a valamikor jól működő, ma még valahogyan működő munkaügyi hálózat rendszerén keresztül kellene tudni kezelni ezeket a kérdésköröket. És mondjuk, a hatósági jogosítványok tekintetében nem a járási hivatalok vezetőinek kellene, mondjuk, a másodfok szerepét feltétlen módon ezen kérdéskörök kapcsán betölteni, mert tudjuk, a járási hivatalok vezetőit a kormányhivatalok vezetői nevezik ki, a kormányhivatalok vezetőit meg a miniszterelnök nevezi ki, ha emlékképeim jók. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Az egy percemet igénybe venném, elnök úr. Köszönöm szépen.
Tehát ez azt jelöli és azt jelenti, hogy önök tényleg csakis abban elkötelezettek, hogy kormányszinten próbáljanak minden kérdést megoldani, és megpróbálják kikerülni a parlamenti döntéshozatalt. Ez jellemzően a Nemzeti Foglalkoztatási Alapra, az aktív eszközök működtetési rendszerére és sok minden egyéb másra is igaz, itt a törvénytervezet kapcsán fogható és alátámasztható.
(14.50)
És csak bevezető gondolatként mondom, hogy legyen majd újabb kapaszkodója: az sem igazán érthető, hogy az öregségi nyugdíj szolgálatiidő-számításánál miért kerülik ki azt, hogy az érintett személlyel való egyeztetés lehetősége a későbbiekben is biztosított legyen.
Tehát számtalan ilyen kétely van, ami miatt ez a törvény számomra elfogadhatatlan.
Köszönöm szépen, elnök úr.
