GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kell. Nem kell visszamenni húsz évre, harminc évre. Nem kell visszamenni akkor, amikor 82 százalékos volt a foglalkoztatási ráta. Nem. Nem, csak olyan mérőpontokhoz kell visszamenni, amelyek az elmúlt időszakban meghatározták Magyarországon az élet alakulását. A pénzügyi-gazdasági világválság beköszönte ilyen volt.
A másik része a történetnek, képviselőtársam - kérdezhetném államtitkár úrtól, de azért nem kérdem, mert úgyis csak igennel tudna válaszolni, hogy például az alkalmi foglalkoztatás beleszámít-e a statisztikába. (Dr. Czomba Sándor: Húsz éve.) Igen, persze, így van, húsz éve.
(16.10)
Csak a lényege a történetnek - mondok egy példát erre vonatkoztatva is -: az alkalmi munkavállalás tekintetében úgy néz ki a hátunk mögött lévő esztendő, 2012, hogy 9,2 millió munkanap 520 ezer ember tekintetében, ami 18 napos átlagot jelent emberenként. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 50 százalékkal nőtt meg az alkalmi foglalkoztatásban részt vevők aránya. 50 százalékkal! A statisztikát duzzasztják ahelyett, hogy ezek az emberek nem alkalmi munkavállalás keretei között, hanem mondjuk, rendes munkaviszony keretei között találtak volna munkalehetőséget.
Ha ez így lenne, akkor én boldog lennék, és akkor örülnék annak, hogy önöknek van sikerük. De önöknek nem sikerük van, hanem minden, ami a statisztikában összerakódik, az ilyen faramuci helyzetekből születik, a külföldön lévők beszámításából, a közfoglalkoztatás emelkedéséből, a négyórások 40-60 ezres emelkedéséből, ami nem baj, hogy emelkedik, csak közben a nyolcórás ne csökkenne, meg közben a gazdasági szférában ne visszaszorulás lenne, ne tömeges elbocsátások sokaságával kellene szembenézni.
Az utolsó mondat… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De majd inkább egy következőben.
Köszönöm, elnök úr.
