HIDVÉGHI BALÁZS
HIDVÉGHI BALÁZS
HIDVÉGHI BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy első felszólalásomban és egyúttal október 6-ára, az aradi vértanúkra emlékezve gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének búcsúleveléből idézzek egy mondatot, amely nekünk, mai magyaroknak is fontos üzenetet hordoz: “A magam útját jártam, ezért ölnek meg engem.”
A forradalmi kormány miniszterelnökét a szabadságharc tizenhárom honvédtisztjével egy napon, 1849. október 6-án végezték ki Pest-Budán. Ez volt a megtorlás nyitóakkordja, amely gondosan megtervezett forgatókönyv szerint zajlott. Ennek részeként kilencüktől még a rangjukat megillető halálnemet is megtagadták. Megaláztatásuk a haza egészének szólt, mert a világosi síkon a cári seregek túlereje előtt meghajolva és nem a császári önkénynek behódolva következett be a fegyverletétel. Az aradi vértanúk is mindannyian a maguk útját járták. A forradalom kitörésekor még a császári hadsereg tisztjei voltak, akik meggyőződésüktől vezérelve álltak a magyar ügy, a szabadság ügye mellé. Bátorságuk az életükbe került, de a nemzet már a haláluk napjától különleges helyet biztosított nekik emlékezetében.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor többen járják együtt a maguk útját, sorsuk összefonódik, közösséget alkotnak, és ennek a közösségnek sajátos egyedi célkitűzései formálódnak. Ilyen közösség a nemzet is. A nemzeti érdekek védelme napjainkban sem kevésbé fontos vagy könnyű feladat, mint a szabadságharc alatt volt. Helyesen felmérni és képviselni érdekeinket a jelenlegi szabadon választott Országgyűlésnek és kormánynak is komoly erőpróbát jelent. Csatákat ma is szükséges vívni, ha másfajta csatatereken is. Ellenfeleink, sőt ellenségeink is akadnak ebben a harcban, és az eszközeink is sokfélék lehetnek. Ugyanakkor a célt, a magyar szuverenitás védelmét nem adhatjuk fel, és nem nélkülözhetjük az ehhez szükséges bátorságot sem. Ilyen értelemben sem engedhetünk a negyvennyolcból.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem feledkezhetünk meg arról a fontos tényről sem, hogy a tizenhárom aradi vértanú közül sokan nem magyar származásúak voltak, többen közülük még a nyelvünket sem beszélték. Nemcsak köztük, de a megtorlás más áldozatai között is találunk idegen ajkú szabadságharcosokat. Minket ma különös büszkeséggel tölt el az ő kiállásuk. Hasonlóképpen büszkék vagyunk arra a sokszínű genetikai és kulturális örökségre is, amit magunkban hordozunk itt a Kárpát-medencében. A tény, hogy sokan kockázatot vállalva is mellénk álltak, arra enged következtetni, hogy a magyarok sajátos célkitűzései túlmutattak a nemzet belügyén. Ma sincs ez másként, hiszen a szabadság és önrendelkezés kérdése soha nem pusztán nemzeti belügy. Amikor napjainkban a magyar érdekekért dolgozunk, azt tapasztaljuk, hogy sokan szimpátiával tekintenek ránk, és mellénk állnak olyanok is, akik ebben a küzdelemben közös célt látnak. Az aradi vértanúkra való emlékezéskor nem feledkezhetünk el a szabadságharcnak erről az örökségéről sem.
Tisztelt Képviselőtársaim! A határon túli ügyekért különleges felelősséget érezve szólnom kell az 1890-ben felállított aradi szabadságszobor sorsáról is. 1925-ben eltávolították, és ezután csak a magyar és román kormány között létrejött 1999-es megállapodás nyomán kerülhetett ismét a helyére kilenc évvel ezelőtt. Ebben a sikerben és harcban komoly szerepe volt a helyi magyarságnak is Aradon és környékén; ez örömteli jele a határon túli magyar közösség életerejének. Az emlékmű története szimbolikus, hiszen a közös emlékezet, a nemzethez való tartozás alappillére. Aki ura a múltnak, ura a jövőnek is. Ezért fontosnak tartjuk határon túli honfitársainkat segíteni identitásuk megőrzésében, egyúttal biztosítani kívánjuk számukra azt a lehetőséget, hogy a nemzethez való tartozásukat formálisan is megélhessék. Ez az állampolgárság felvételének lehetővé tételével már megtörtént. Ahogy az emlékmű helyreállítását sikerként könyvelhetjük el, úgy ezt a lépést is rendkívül fontos mérföldkőnek tekintjük a Kárpát-medencei magyarság életében.
Tisztelt Ház! Az aradi vértanúk halálukkal a magyar nemzet életét és önrendelkezési jogát, tágabban a szabadság ügyét védték. Az a hazaszeretet, amely alapján a legnagyobb áldozatot is készek voltak meghozni, minket egyrészt főhajtásra kötelez, másrészt határozott cselekvésre sarkall. Méltó módon akarunk emlékezni rájuk, és ezt elsősorban tettekkel kell bizonyítanunk. Így tudunk élni azzal a lehetőséggel, amit többek között az ő hősiességüknek is köszönhetünk. Ezért én ma elsősorban erre szeretném emlékeztetni önöket.
A szabadon választott Magyar Országgyűlés az elmúlt időszakban fontos szimbolikus és gyakorlati tartalmú döntéseket hozott meg. A kormány határozott lépéseket tett a nemzeti szuverenitás erősítésére a gazdaság, a külpolitika és az élet számos más területén. A magyarság kinyilvánította abbéli akaratát, hogy a nemzet életét befolyásoló kérdésekben maga kíván dönteni. A mi feladatunk pedig az, hogy ennek a legjobb tudásunk szerint eleget tegyünk.
Tisztelet az első magyar miniszterelnök és az aradi tizenhárom tanúsága előtt, tisztelet a magyar nemzet szabadsága előtt.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
