VARGHA TAMÁS
VARGHA TAMÁS
VARGHA TAMÁS honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Tisztelt Ház! Amikor gróf Batthyány Lajosra és az aradi tizenhárom vértanúra emlékezünk, érdemes felidéznünk Illyés Gyula “Ne feledd a tért...” című versének egy gondolatát. “Ne feledd a tért, ahol elestek ők, / a földet se feledd, / bárhol hulltak el ők, fajtánk hű férfiai, az a föld / szent ügy hős-helye lett. / Mert hol tiszta ügyért s így lám, temiattad - / érted is hulltak el ők: / terül az bárhol a föld, / rejtelmesen egy terület! / Úgy az övék, hogy már a tied.”
(9.30)
Tisztelt Ház! Az aradi vértanúk története a mi történetünk is. A ’48-as szabadságharc történelmünk olyan pontja, ami körül nemzeti közmegegyezés alakult ki. Nincs a Házban olyan frakció, amelynek tagjai ne hajtanák meg fejüket az október 6-án kivégzett hősök emléke előtt. Az, hogy a szabadságharc egy, a nemzetet a szabadságban és jogaiban megerősítő, a saját korán messze túlmutató hatalmas élmény lett, elsősorban a honvédsereg érdeme. A honvédseregé, amiben a közös hazában együtt élő különféle nyelvű és származású, de egyet akaró honvédek együtt harcoltak a közös ügyért, és együtt győztek. Az újonnan felállított honvédsereg kezdetben hatalmas anyagi és szakmai hátrányban volt a Habsburg-monarchia méltán világhírű csapataival szemben, ám a katonai realitásokat, mint oly sokszor az emberi történelemben, átírta az emberi teljesítmény. Azok, akik akkor elhatározták, hogy szolgálni fognak, tudták, hogy a nemzet jogai és a magyar szabadság ügye, mindaz, amiért dolgoznak, amiért harcolnak, megéri az áldozatokat. Az Aradon kivégzett honvédtábornokok is kivették a részüket ebből a hatalmas vállalkozásból. Beosztásukban, a csapatok élén állva, hadmérnökként vagy a szervezés feladatainak megoldásában maradandót alkottak. A nemzet erőfeszítése olyan hadsereget hozott létre néhány hónap leforgása alatt, ami képes volt sikerrel szembeszállni a kor legjobb hadseregével, és csak a világ legnagyobb hadereje tudta legyőzni.
Tisztelt Ház! Az aradiak rendkívül nehéz, fájdalmas sorsa a szolgálat példáját adja mindnyájunknak, akik ehhez a nemzethez tartozunk - a személyes döntésen alapuló szolgálatét. A szolgálatét, amit egy életre szóló elkötelezettséggel, határtalan lelkesedéssel és egyedülálló szakértelemmel teljesítettek mindannyian a maguk küldetésében, mindig úgy, ahogy lehetett, mindig azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésükre álltak. A szolgálatét, ami a legsötétebb órákban sem keresett kifogásokat, mentségeket, kiskapukat, hanem megtette azt, amit meg kellett tennie. És legfőképpen a sikeres szolgálat példáját adja nekünk, a sikeres szolgálat példáját, és ez a példa aztán legyőzte október 6-ának tragédiáját, győzelemre segítette a passzív ellenállást, egyengette a kiegyezéshez vezető utat, és azóta is - úgy békeidőben, mint háborúban - reményt és hitet adott az egész nemzet számára.
Tisztelt Ház! Emlékeznünk kell a példájukra. Emlékeznünk kell, hogy lássuk: van választásunk. Mindig van választásunk. Ha emlékezünk, összeköt bennünket az emlékük. Ahogy Illyés Gyula írja: “Ne feledd hát a teret, hol bár a lebírt had / bár legutolsó hátvéde ledőlt! / Míg nem feleded: / nem nyugszanak ők. Nem holt, nem letiport sereget / emészt el ott - vagy akárhol - a sírhant. / Új hont érlel a föld.”
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps.)
