GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha egy nyugodtabb országban élnénk, akkor ilyenkor egy ellenzéki képviselő törvénymódosító indítványokat nyújtana be vagy határozati javaslattal fordulna a Házhoz, tapasztalva azon ellentmondások sokaságát, amelyek az új magyar iskolarendszert jellemzik. Alig lehet olyan elemet látni ebben az iskolarendszerben, ahol ne megsértett gyerekekkel, szülőkkel, pedagógusokkal vagy éppenséggel településekkel találkoznánk. De az elmúlt három évben megtanultuk, hogy őszintén szólva, ez annyit érne, mint a falra hányt borsó, így aztán ezzel nem is próbálkozunk. Pusztán elmondjuk, nincs az rendben, hogy a települések mostantól kezdve nem lehetnek gazdáik az iskoláiknak. Nincs az rendben, hogy a tantestületek nem szólhatnak bele, hogy kik legyenek az iskola vezetői. Nincs az rendben, hogy úgy teszünk, mintha a gyermekeink - függetlenül attól, hogy milyen családba születnek, hogyan gondolkodnak, milyen mentalitású a kultúrájuk, az ő családjaik - egy kaptafára kellene, hogy megkapjanak mindent, amit az iskola adhat.
Én akár a személyes tapasztalataim alapján is tudhatom - négy saját és két rokongyermeket neveltem-nevelek -, ahány gyerek, annyifajta. Ahány közösség, annyifajta. Nem lehet ezt Budapestről megmondani, és nem szabad nem engedni, hogy az iskolák maguk döntsenek alapvető pedagógiai, nevelési, oktatási programjaikról. Aki ezt teszi, az azt öli meg az iskolából, azt öli meg a gyerekből, ami a legfontosabb benne: az önállóságát, hogy megismételhetetlen, hogy magán hordozza ugyan a Teremtő képét, de mégiscsak senki mással össze nem hasonlíthatóan egyedi, és hozzá kell viszonyulni.
Nincs az rendben, ahogyan benntartózkodásra kötelezik a tanárt és a gyereket. Nincs az rendben, hogy azt mondjuk, egész napos az iskola, de látjuk, iskolák sokasága nincs felkészülve erre a feladatra. A legrosszabb minőségű napközis emlékeket ébreszti fel bennünk mindaz, ami ma történik az iskolában. Ha van hozzá tehetség, koncepció, pénz, hogy a gyerek, ha kell, néptáncoljon, ha kell, angolt tanuljon, ha kell, zongoraórára járjon, és megtehesse a szegény és a gazdag is, akkor jó az egész napos iskola. Vannak erre példák szerte a világban. De ha gyermekmegőrzővé válik az iskola délután, akkor nem jó, akkor elvesszük a gyerek lehetőségét, hogy élhesse a saját önálló életét, és hazugságra kényszerítünk gyereket és szülőt is, hogy elkérje őt az iskolából. Miért kell intézményesíteni a hazugságot?
Én nem vagyok hívő ember, de nagyra becsülöm az istenhitet. Azt gondolom, hogy sokak számára, milliók számára életük egyik legfontosabb része mindaz, ami Jézus tanítása vagy más vallások esetében mások tanítása. De egyáltalán nem gondolom, hogy az iskolának kell kötelező módon helyt adnia hittan- vagy erkölcstantanításnak.
(17.00)
Nem hiszem, hogy van az erkölcs tanításánál jobb, mint a szülői, családi, rokoni, ismerősi példa. Ne kiválasztott tanárok akarják erkölcsre tanítani gyermekeinket, különösen ne azok, akik egyike-másika, úgy látom, hogy a lehető legrosszabb példát mutatja most! Lehessen hittant tanítani az iskolában, aki akar. Én azt sem bánom, hogy együttműködési megállapodás keretében egyházak és iskolák erről úgy állapodnak meg, hogy az iskola ennek helyet ad. De kényszeríteni, kötelezni, arra kötelezni a szülőt, hogy megmondja, hogy hittan vagy erkölcstan, ez végtelenül cinikus és borzasztó! De nem tehetünk sokat, pontosan tudom.
Mit tehetünk? Tiltakozunk, meg kifejezzük szolidaritásunkat; hát, erre sem marad túlságosan sok lehetőségünk. Házelnök urat szeretném tájékoztatni, hogy pár képviselőtársammal most az ülés végén mi a teremben maradunk holnap reggel 8-ig. Nem fogjuk zavarni az ülés munkáját, merthogy nem lesz ülés. Semmi mást nem teszünk, mint hogy interneten keresztül iskolaügyben beszélgetni fogunk tanárokkal, gyerekekkel, szülőkkel. Azért, hogy maradjon még remény, hogy lesz még újra magyar iskola. (Derültség a Jobbik soraiban.)
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
