VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt ezen törvényjavaslat kapcsán tisztem az, hogy elmondjam a Lehet Más a Politika véleményét a jegybank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének összevonásáról.
Nem lehet úgy tennünk, minthogyha az elmúlt három esztendőben ne tapasztalnánk azt minden egyes fronton, hogy hatalomkoncentráció megy végbe az országban. Egyre kevesebb intézménynél egyre több jogosítvány és eszköz csoportosul. E mellett a folyamat mellett, ha teljesen éteri tisztaságban nézzük magát az intézményi összevonást, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy hatékonyságnövelő összevonás lehet, akár azt is mondhatnánk, hogy a szakmai színvonal emelését okozhatja.
Viszont nem tér ki a törvényjavaslat, de magánál a törvényi szintnél fogva nem is térhet ki arra, hogy maga a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem végezte teljesen jól a munkáját az elmúlt esztendőkben, és semmilyen garancia nincsen arra, hogy majd ha összevonják az MNB-vel, jobban lesz ellátva a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete.
Semmilyen garancia nincsen arra, hogy legyen végre egy olyan szervezet Magyarországon, ha már egyszer az oktatási rendszer ezt a munkát nem végzi el, amely a pénzügyi kultúrát fejlesztené. Hiszen sajnos, itt a végeláthatatlan devizahiteles vitákból is kiszűrődött az az általános megállapítás, hogy nagyon sok magyar állampolgárnak nincsen fogalma olyan pénzügyi fogalmakról, pénzügyi folyamatokról, amelyek által a különböző banki szereplők, pénzügyi szereplők információtöbbletben vannak, és vissza tudnak élni ezen információs előnyükkel.
Példaképpen csak említeném annak a szegedi társasháznak az esetét, amikor nem is gondolták azt a társasházra előfizető lakosok, hogy ha csődbe megy a kivitelező, akkor majd attól függetlenül, hogy ők rendesen kifizették a részleteket, befizettek rendesen arra a társasházra, hogy felépüljön, majd ők vállalják a felelősséget azért, hogy a kivitelező csődbe ment. És most úgy tűnik, hogy a bank él ezzel a lehetőségével, és utcára kerülnek azok a tisztességes emberek, akik ki is fizették a háznak, a lakásnak a vételárát.
Ez ismét egy olyan pénzügyi kultúra hiányára hívja fel a figyelmet, amelyet sajnos nem orvosolt eddig semelyik pénzügyi szervezetekkel foglalkozó intézmény sem, sem a Magyar Nemzeti Bank, és óriási hiányosságokat is találtunk az oktatási rendszerben. De ez csak az egyik mezsgye, amire talán nem ad kellőképpen megoldást a mostani jegybank–PSZÁF-összevonás.
Talán arra sem ad megoldást és arra sem ad választ, miként lehet az, hogy egyrészről a kormányzat különféle adónemek sorait terheli rá a pénzügyi szektorra, majd a pénzügyi szektor, nem nevetve, egy kicsit szájhúzva, de továbbterheli azt az egyszerű állampolgárokra, az egyszerű adófizetőkre. Hiszen azt tapasztalhattuk most is a tranzakciós díj emelésekor, én is megnéztem a bankszámlakivonatomat: ott van az emelkedés a banki költségek terén. Ezen nincs mit szépíteni, nekem annyira nem fáj ez a pár ezer forint, de tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sokaknak fáj az a pár száz forint, amit a banki költségek emelkedése okozott.
(14.50)
És nem tudom, hogy miként fog majd eljárni az új megaintézmény akkor, amikor ezt a költségáthárítást tapasztalja. Mert ezekre a kérdésekre nincsen válasz a törvénytervezetben, ebben a törvénytervezetben nagyon-nagyon sok részletszabályozás, technikai módosítás van, de magára a legfontosabb kérdésre, hogy miként lehet úgy szoros póráz alá vonni a pénzügyi szektort, hogy az ne kanászodjon el, és az állam, ami terheket rárak, azt ne terítse szét az állampolgárokon, erre a kérdésre nem ad választ a mostani törvénytervezet.
Itt fejezném be ezt a részt, viszont kinyitnám a pénzügyi terminálokkal kapcsolatos kérdéskört. Eléggé furcsa az a folyamat, hogy Magyarországon folyamatosan visszafelé lépkedünk a készpénzhasználat irányába, miközben az tapasztalható XXI. századi világtendenciaként, hogy mindenki rohamléptekkel megy előre a bankkártyahasználat tekintetében. Már PayPasszal is lehet nagyon sok helyen, nagyon sok országban fizetni, ami arról szól, hogy csak odaérintik a kártyát, és már meg is volt a fizetés. Digitális fizetésről is nagyon sok esetben lehet már hallani, hogy dinamikusan fejlődik bizonyos távol-keleti országokban. De Magyarországon pontosan egy ezzel ellentétes folyamat zajlik, minél inkább megyünk vissza a készpénzhasználat irányába, ami magával hozza a szürke-, majd a feketegazdaság előretörését, s ahelyett, hogy folyamatosan tisztítanánk a gazdaságot, ismét szürkezónába taszítunk nagyon sok gazdasági szereplőt.
Sajnos a kormányzat véleményem szerint nem méri fel azon tetteinek a súlyát, hogy ezekkel a pénzügyi szektort érintő adókkal, amelyek mellett nincsen kemény szabályozás, nem a pénzügyi szektort terheli, hanem a pénzügyi szektorral kapcsolatban lévő vállalkozásokat, munkavállalókat, egyéneket, civil szervezeteket. Tehát egyrészről maga az a mondat, ami itt a miniszterelnök úrtól is elhangzott tegnap a pódiumon, hogy itt a pénzvilágtól visszaszerezte Magyarország az irányítást, egy szép és jól hangzó mondat. De véleményem szerint a valóság ezzel szemben inkább azt mutatja, hogy a pénzügyi szektort még inkább kizsigerelésre kényszerítette az állam. Tehát amíg ezt a folyamatot a kormányzat nem képes kezelni, és nem képes a szabályozás szintjén megoldani, hogy a bankok ne hárítsák tovább azokat a terheket, amiket a kormányzattól kapnak, akkor még nagyobb lesz a teher az egyes állampolgárokon.
Ezért úgy érzem, hogy itt a lényegi működési dolgok kapcsán kellene előrelépni, és a mostani törvényi szabályozás mit sem ér, ha utána ezt az új törvényt nem követi egy jóval keményebb föllépés, és nem követi az a folyamat, hogy a magyar állampolgárok pénzügyi kultúrájának a fejlesztésébe igenis bele kell szállnia ennek a monolit intézménynek is. Ha már egyszer az oktatási rendszerből teljes egészében kimaradt - nem tanítanak meg tizenkét év alatt például csekket kitölteni -, akkor az MNB-nek és a PSZÁF jogutódjának kell együtt közösen föllépnie ezen folyamat javítása érdekében.
Köszönöm a figyelmet.
