HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Polgármester Úr! Ott folytatnám, ahol az előbb abbahagytam. Jelenleg egy olyan törvénnyel állunk szemben, amelynek a tartalma egy helyi önkormányzati rendeletben, adott esetben egy helyi építési szabályzatban és szabályozási tervben kéne hogy megjelenjen számunkra. Különösen Budapesten érdekes ez a helyzet, ahol ahhoz, hogy egy kerület szabályozási tervet és építési szabályzatot csináljon, alkalmazkodnia kéne az FSZKT-hoz, illetve a BVKSZ-hez. Ez alól egyébként is felmentést ad a törvényjavaslat - erről majd a későbbiek során szeretnék beszélni -, mindenesetre azért érdekes ez a kérdés, mert amíg egy önkormányzati rendeletnek meg kell felelnie az összes olyan jogszabálynak, ami az építés körülményeit befolyásolja - s tudjuk, hogy ebből több tucat van ma Magyarországon, tehát nemcsak az építési törvénynek vagy az OTÉK-nak kell megfelelnie egy helyi építési szabályzatnak, hanem azon kívül még ezer más törvénynek is -, addig ez alól az egész törvényi körülményből kiragadunk egy területet, mindezek fölé helyezzük, és sarkalatos törvényt csinálunk belőle.
(15.50)
Ez minimum egy érdekes szituáció szerintem. Ameddig - bocsánat a párhuzamért - Kiskunkarakószörcsögön elvárjuk, hogy a képviselő-testület az utolsó betűig betartsa a vonatkozó előírásokat, hiszen tudjuk, egy önkormányzati rendelet a joghierarchia piramisának legalján áll, jogszabály ugyan, de legalul van, mindennek meg kell felelniük, és mindent elvárnak tőlük, teljes joggal egyébként, és adott esetben a kormányhivatal teljes joggal koppint az orrára annak a képviselő-testületnek, amely ezen előírásokat meg óhajtja kerülni, addig itt minden további törvényt gyakorlatilag hatályon kívül helyezünk. Ezekből egypárat egyébként nevesít is a törvényjavaslat, úgymint az építési törvényt, az erdőtörvényt, az NFA-ra vonatkozó törvényt, sőt a kormány saját kormányrendeletét is, amely a helyi építési szabályzat megalkotásáról szóló kormányrendelet. Tudjuk, hogy korábban az Étv. 9. §-a volt ez, most már ezt az alól kivették, és csak egy kormányrendelet, de akkor is saját maga alól ad felmentést gyakorlatilag a kormányzat.
Nemrégiben egy rádióműsorban elhangzott Kövér László házelnök úr véleménye arról, hogy ő szeretne Magyarországon rendeleti kormányzást látni. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Elmondom, hogy hogyan vonatkozik erre. Az merült fel, hogy a XXI. században élünk, annyira felgyorsultak az események, és annyira gyorsan kell reagálni, hogy adott esetben nincs idő megvárni azt, hogy törvényt alkosson a tisztelt Ház, és abból következzenek dolgok és események Magyarországon. Nyilvánvalóan az biztos, hogy egy helyi építési szabályzatot módosítani ma Magyarországon alaphangon kilenc hónap. Sőt, ha egy ilyen extra helyzet van, ahol még gazdagabb az a jogi környezet, amihez alkalmazkodni kell, akkor nyilván ez csak hosszabb lehet.
Azt gondolom, hogy ezzel együtt azért vannak törvények ma Magyarországon, mert azok azt a jogbiztonságot teremtik meg, hogy adott esetben azok állampolgárok, akiknek jogos érdekük fűződik a beruházáshoz, illetve ahhoz az egész környezethez, érdemben bele tudjanak szólni. Tudjuk, hogy sajnos az ügyféljogokat igen-igen erőteljesen beszűkítette pont a Fidesz-kormányzat, noha egyébként magát demokratikusnak vallja, és pont e tekintetben eléggé diktatórikus lépéseket tett - ez most egy másik kérdés -, de mondom még egyszer, azt, hogy egy önkormányzati rendeletben megfogalmazható dolgot emel sarkalatos törvénnyé, és ugyanebbe a gondolkodási módba illik ez bele, mint amit Kövér László megfogalmazott, semmiképpen nem tudjuk elfogadni. Azzal együtt, hogy egyébként ez már a sokadik eleme ennek a történetnek, tudjuk, hogy ez az egész Istvánmezővel kezdődött, utána a budapesti agglomeráció területrendezési terve módosításával, aztán a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jellegű beruházásokra vonatkozó törvény módosításával, és így tovább - hosszan tudnánk sorolni ezt a sort -, ez teljes egészében beleillik, mindazonáltal elfogadhatatlannak tartjuk továbbra is ezt a gyakorlatot.
Már említettem a kisebbségi hozzászólásomban azt, hogy valamilyen oknál fogva az erdővédelmi járulék és a csereerdősítés alól felmentést ad ez a törvényjavaslat a mindenkori tulajdonos számára. Tudjuk, hogy építtetőként az önkormányzat van megjelölve, illetve vagyonkezelőként az önkormányzat van megjelölve, mégsem igazán értem, hogy miért kellett ez alól az előírás alól felmentést adni. Ez egy kicsit azt üzeni szerintem a választópolgárok felé, hogy vannak egyenlők meg vannak egyenlőbbek. Pontosan ezen a helyen, ahol tudjuk, hogy sérülni fog a zöldfelület, hiszen nagyobb beépítési arányt és intenzívebb beépítési lehetőséget biztosít a törvényjavaslat, nem gondolom, hogy ez egy építő jellegű javaslat, még akkor sem, ha adott esetben ezen valaki spórolhat.
A következő kényes kérdés, mondjuk így, a beruházó személye. Tudom, hogy az építtető az önkormányzat, de egy másodpercig sem merül fel bennem az, hogy a megvalósító tényleg az önkormányzat lenne. Ugye, polgármester úr, nem kell túl messzire menni, nézzünk csak egy I. kerületi példát, ott is van olyan, hogy önkormányzati területen az önkormányzat egy sportcélú, tehát közcélokat megvalósító építmény felépítésébe egy magánberuházót vont be, méghozzá olyaténképpen, hogy a beruházó saját költségére épített meg egy sportcélú intézményt, úgy, hogy annak hasznát szedheti, nem tudom, ötven évig. Tehát nem az ő tulajdona, csak éppen neki fial. Azt, hogy itt valami háttérberuházó van, vagy elképzelhető, hogy van egy ilyen beruházó, én föltételezem. Megmondom, hogy miért: azért, mert ma Magyarországon ez a gyakorlat. Elképzelhető, hogy ez egy extra kivétel, és a XII. kerületi önkormányzat a saját pénzét fogja beletenni, és ő fog ott hoteleket és egyéb sportcélú ingatlanokat építeni és így tovább, lehet, hogy ez a különleges kivétel.
De hogy visszatérjek ehhez az I. kerületi példához, amit az előbb említettem, ott is például mi történt, kiderült rövid úton, hogy a beruházónak, akit kiválasztottak a megvalósításra, nincs ám egy fillérje sem a zsebében, hanem mindent bankhitelből valósít meg. A bankhitelhez a bank valamifajta jelzálogot kért, valami biztosítékot. Mi legyen ez a biztosíték? Maga az ingatlan, amin megvalósítják ezt a beruházást és így tovább, és a kör bezárult. Kik fogják kifizetni valójában ezt a beruházást nemcsak egyszeresen, hanem kétszeresen is? Az I. kerületi lakosok, akik igénybe veszik ennek a sportlétesítménynek a szolgáltatásait, mert egyszer kifizetik a beruházót, amikor a belépődíjat kifizetik, másrészt meg ki kell hogy fizessék a hitelt, ami a jelzálogot jelenti.
Azt gondolom, amellett, hogy nagyon fontos, hogy fejlesszünk egy közterületet, nagyon nem mindegy, hogy ez hogyan valósul meg, kinek a pénzéből és valójában kinek a költségén valósul meg.
Adott esetben pedig, amikor egy területre helyi építési szabályzatot módosítunk, és a módosítás minden esetben sajnálatos módon ma Magyarországon csak többletjogok adását jelentheti… - mert ha valakitől elvesszük ezeket a jogokat, akkor kártérítési kötelezettsége van az önkormányzatnak, de ha többletjogokat biztosítunk, az azt jelenti, hogy vagyoni értékű jogokat adunk át valakinek. Itt az állam fog valakinek vagyoni értékű jogokat átadni. Azért mondom, hogy valakinek, mert értelmezésem szerint ez nem a XII. kerületi önkormányzat. Ha igazam van, és bevonásra kerül egy további beruházó ezeknek a fejlesztéseknek a megvalósításába, aki adott esetben mondjuk azért, mert beleteszi a pénzét vagy a bankjának a pénzét, szedi majd a hasznát ezeknek az épületeknek meg ezeknek a fejlesztéseknek, akkor áttételesen őt gazdagítjuk ezen vagyoni értékű jogok átadásával.
Hogy megint egy vidéki példát mondjak, ha bármely vidéki település ilyen vagyoni értékű jogokat ad át helyi építési szabályzat módosításával, akkor minimum településrendezési szerződést szokott kötni. Általában ebben nemcsak azt kötik ki, hogy például a helyi építési szabályzat módosításának a költségét az adott beruházó viseli, hanem azt is ki szokták kötni, hogy milyen további hozzájárulást tesz a beruházó az önkormányzat felé. Olyan példát is tudok mondani, hogy a terület fejlesztése és további értékesítése utáni nettó haszon 20 százalékát mutatta be az önkormányzatnak - az egy korrekt ajánlat -, azért, mert egy üzletember volt az egyik oldalon, a másik oldalon pedig egy felelős önkormányzat, amely azt mondta, hogy ha te gazdagodsz, akkor abból nekem visszajár pénz. Ez egy korrekt ajánlat.
(16.00)
De itt most nem ez történik, mert településrendezési szerződésnek vagy bármi ilyenfajta körülménynek még a nyomát se látjuk. Azzal, hogyha megnyomjuk a gombot adott esetben, ez a terület így fel fog értékelődni, abban a pillanatban fel fog értékelődni, hiszen nagyobbat lehet oda építeni, tehát adott esetben 10 százalékkal nagyobbat, magasabbat, tehát intenzívebben lehet beépíteni. Ez ma Magyarországon, a XII. kerület kellős közepén, annak a tetején igen magas négyzetméterárakat jelent, aminek igen komoly haszna lehet adott esetben. Mondom még egyszer: nem értékesítésről beszélek, hanem használatról, és a használat utáni jövedelem szedéséről beszélek, ami egyáltalán nem biztos, hogy az önkormányzat lesz.
Ezek a kérdések merültek fel bennem. Most visszatérve arra, hogy miért is sarkalatos ez a törvény: önök azt írták (Tállai András: Nem sarkalatos.)… - így van megfogalmazva. Bocsánat, akkor kikeresem, államtitkár úr, de legyen önnek igaza. Azt mondja… - bocsánat, csak az egyik pontja sarkalatos, egyébként nyilvánvalóan a leglényegesebb része, ami az Alaptörvény 38. cikk (1) és (2) bekezdése szerint sarkalatosnak minősül, ami egyébként arról szól, hogy a nemzeti vagyonról szóló törvényt meg kell alkotnia a Háznak, és annak a nem tudom, milyen körülményei benne kell hogy legyenek ebben a törvényben.
Nem igazán értem, hogy miért is kell kőbe vésni, de megvárom, hogy a polgármester úr e tekintetben segítségemre siessen. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a Jobbik soraiban.)
