VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvénygyár ismét selejtet termelt. Azt lehet tapasztalni, hogy annak a felfokozott törvényhozási munkának, ami jellemző, a visszáját láthatjuk folyamatosan minden egyes nap, hiszen ritkán találkozik az ember negyvenoldalas zárószavazás előtti módosító javaslatokkal. Normális törvényhozási munka során ritkán van az, hogy ugyanazt a törvénytervezetet egy éven belül többször is a Ház elé kell terjeszteni. És a selejt megbosszulja magát, hiszen a hamar munka sosem jó. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy ugyanazokat a törvénytervezeteket kell újra és újra átrágni azért, mert a törvény-előkészítési munkában fontosabb volt a gyorsaság, mint a pontosság. Reméljük, hogy a Nemzeti Bankról szóló törvényhez nem kell majd újra meg újra hozzányúlni.
Mielőtt Nyikos képviselő úr módosítójára rátérnék, én is kitérnék arra, hogy az egész összevonás kapcsán a felügyeleti apparátus bizonytalanságban tartása folyamatosan érezhető volt. Érezhető volt azért is, mert ahelyett, hogy a pénzügyi felügyelet valóban keményen fel tudott volna lépni a pénzügyi szervezetekkel szemben, a kormányzat inkább csak adókkal terhelte ezt a pénzügyi szektort, és nem akadályozta meg a felügyelet által, hogy ezeket az adókat továbbterheljék az egyes állampolgárokra. Ennek az okait ott is lehet keresni, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az apparátusa nem tudta, hogy mi lesz vele, bizonytalan volt a sorsa.
De hogy rátérjek Nyikos képviselő úr módosító javaslatára: miniszterelnök úr volt az, aki visszatérvén Brüsszelből azt mondta, hogy elérte Magyarország a pénzügyi függetlenségét azáltal, hogy ránk nem vonatkoznak ugyanúgy a pénzügyi centralizáció szabályai, mint az eurózónában lévő államokra. Ennek akkor is örültünk, tapsoltunk is érte.
(18.40)
Viszont azáltal, hogy most bekerül az EKB utasítási joga a törvénybe, amit Rogán képviselőtársam csak technikainak vélt, hiszen úgyis benne van a törvényben… (Rogán Antal: Benne van! Benne van!) Rogán képviselőtársam csak technikainak véli, de akkor kérdem én, miért kell egyáltalán a törvénybe beletenni, hogyha csak az eurózónában lévő országokra vonatkozhatna az utasítási jog?
Én annak örülök, hogy konzultálnak folyamatosan az Európai Központi Bankkal, annak is örülök, hogy végre nem a szabadságharcos attitűd (Balla György: Ülj le, majd átbeszéljük!), hanem a megegyezésre törekvő attitűd jellemző a kormányra, csak nem értem, hogy mi állhat a mögött, hogy nappal kuruckodnak, este pedig egy olyan pontot tesznek bele a törvénybe, ami igazából a labancmentalitásra utal. Ezek továbbra is kérdőjelek, amelyekre ugyanúgy nem kaptunk választ ebben a vitában sem.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)
