DR. BOHÁCS ZSOLT
DR. BOHÁCS ZSOLT
DR. BOHÁCS ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! László Csaba, Lőw Zsolt, Petri Zsolt, Dudás Zoltán, Szlovenszky Lajos, Navarette József, Simon Miklós, Martinek János - csak néhányat soroltam fel azok közül a magyar futballedzők, tőredzők, kardedzők, kajakedzők vagy éppen öttusaedzők közül, akik az elmúlt években külföldön dolgoztak, vagy még ma is külföldön dolgoznak. Azt gondolom, ez jól jellemzi azt a tarthatatlan helyzetet, amellyel a magyar edzőtársadalomnak jelen pillanatban szembe kell néznie és amin javítani kellene.
De mi okozza ezt a nonszensz helyzetet, hogy számos sportágban magyar edzőkiválóságok készítik fel szerte a világban a magyarokkal szemben - a magyar csapatok vagy egyéni sportolók sikeres szereplését esetleg megakadályozva - a külföldi versenyzőket, illetve csapatokat? Engedjék meg, hogy név nélkül idézzek néhány edzői nyilatkozatot, hogy megértsük az okokat. “Mivel senki sem keresett meg, azt a következtetést vontam le, hogy itthon nincs rám szükség.” “Annak alapján, amit hallok, fel sem vetődik bennem, hogy elinduljak haza. Ki örülne nekem otthon?” “Lelkiismeret-furdalása azoknak legyen, akik nem teremtették meg a reális lehetőséget ahhoz, hogy otthon dolgozhassak.”
Egy kiváló kajakedző úgy nyilatkozott, hogy mivel itthon senki sem kereste meg, azt a következtetést vonta le, hogy itthon rá már nincs szükség. Pedig a tanítványai, Paksi Timi, Rácz Zsuzsa ifjúsági világbajnokságot nyertek még 1999-ben kajak kettes 500 méteren, vagy későbbi tanítványai, Kozák Danuta, Szabó Gabriella, akik olimpiai ezüstérmesek, illetve olimpiai bajnokok már azóta, szintén nála kezdték a pályafutásukat, és vele nyertek ifjúsági Európa-bajnokságot. De a fenti okok miatt 2007-ben az angol szövetséggel kötött szerződést, és az angol kajakos lányokat segíti a magyar lányokkal szemben. Egy kiváló futballedző 2000-től három éven át dolgozott Bangladesben, és a csapata dél-ázsiai kupát nyert, sőt a szakembert egy alkalommal az év felfedezettjének választották.
Tudjuk, hogy a kilencvenes évek közepétől sajnálatos módon jelentősen csökkent a sport állami támogatása, ezért a szakemberképzésre sem jutott annyi pénz, illetve forrás, mint korábban. Az edzők nem keresnek rendesen, gyakran másodállásban végzik el a feladatukat. Nem csoda, hogy a sportszakemberek presztízse, megítélése, szakmai elismerése egyre romlott az elmúlt évtizedekben. Azt gondolom, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy hosszú távon ez a helyzet komoly veszélyt jelent a magyar sport számára. Az edzőknek pozitív üzenetet kellene küldeni és megteremteni azok számára a színvonalas munkához szükséges anyagi feltételeket is.
Ezért kérdezem államtitkár úrtól, hogyan mozdítja elő a kormányzat az edzői életpálya tervezhetőségét, számíthatnak-e nagyobb megbecsülésre a sportolókat felkészítő, a sportot a hátukon vivő edzők.
Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
