BARÁTH ZSOLT
BARÁTH ZSOLT
BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. A 11798. számú országgyűlési határozati javaslat címe: “Nemzeti drogellenes stratégiáról 2013-2020 - Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen”. Én ennek szinonimájaként a következőt fogalmaztam meg, ahogy nekem leképeződött ez a cím és alcím. A droghasználat olyan, mint a sebesség: nem mindegy, hány kilométer/órás autóval, sebességgel rohansz a falnak. Nem véletlenül az egyik szintetikus drogot is úgy hívják, hogy speed, hogyha emlékezteti önöket ez az elnevezés valamire.
Amikor tegnap elkezdtük ennek az albizottságban, majd a bizottságban a vitáját, és ismerve Téglásy főosztályvezető úr magas szintű szakmai kvalitását, ismerve államtitkár úr igen pozitív hozzáállását, végighallgatva ezt a mai vitát, eljutva idáig, lassan a végéhez közeledve, nekem mégis az a véleményem, és ezt mindenképpen megosztom önökkel, és nem akarok huhogó lenni, hogy az a gyanúm, hogy sajnos nagyon sok nem fog változni a következő időszakban sem.
Én foglalkoztam speciális szükségletű gyerekekkel körülbelül egy évtizedig. A speciális szükséglet nagyjából úgy van meghatározva, hogy súlyos pszichés tüneteket hordozó, disszociális működést mutató és pszichoaktív szerekkel küzdő gyermekek, akiket behatárol egy szakértői csoport speciális szükségletűvé. Úgyhogy történeteimet körülbelül innen tudom hozni.
Évekkel ezelőtt - nem is mondom a nevét az életre hívójának - egy DVD-nek az volt a címe, hogy Drogenciklopédia, jó pár évvel ezelőtt. Amikor levetítettem ezt gyermekközösségben, és éppen figyeltem a kortárscsoportok hangulatát, illetve reakcióit, akkor az volt a tapasztalatom, hogy nem különösebben érintette meg a gyermekeket egy ilyen ismeretterjesztő jellegű film, ami elmondta különben nagyon korrektül, hogy mitől kell félni, milyen hatással vannak a drogok a fiatal vagy akár az idősebb szervezetre, és hogy mire kell vigyázni, hogyan lehet ezeket esetleg elkerülni.
Aztán szintén évekkel ezelőtt, nem is ugyanabban a gyermekcsoportban, mert a gyermekcsoportok ott is cserélődtek, ahol én dolgoztam, egy másik gyermekcsoportban, de hasonló attitűddel rendelkező gyermekcsoportban - tegnap említettem már ezt a bizottság előtt, államtitkár úr még reagált is rá egy rövidet - a Mosolygó kék szemek című filmet vetítettem le, ami arról szól, és ajánlom mindenkinek a figyelmébe, amikor egy apa videokamerával nyomon követi igen sajnálatos módon a gyermeke leépülését, drogfüggőségben lévő, szerhasználat, droghasználat általi leépülését, majd halálát, és bemutatja egy körülbelül 50 perces filmben. Ezt levetítettem a gyermekközösségekben több alkalommal is. Mély döbbenettel a gyermekek rögtön nyilatkoztak, annyira megérintette őket, megdöbbentette ez az egész film, hogy ők aztán biztos, hogy nem fogják ezt megpróbálni. Nem követtem nyomon, nem követtem utána ezeket a gyermekeket, mert idővel nagykorúvá váltak és ki is kerültek abból a rendszerből; az más kérdés, hogy aztán tényleg mi lett a végeredmény, illetve mivé váltak, esetleg találkoztak-e droggal, és hogyan viszonyultak hozzá.
13 éves korában lettem törvényes képviselője - többek között - egy akkor gyermekkorú leányzónak, akit 18 éves korában, tehát öt év elteltével 68 darab kórházi zárójelentéssel bocsátottunk el sajnálatos módon úgymond rehabilitációs intézetbe, gondnokság alá helyezve. Ezt csak azért mondom el, és nem is akarom szaporítani nagyon a szót, mert igen sajnálatos esemény, történet ez számomra is, meg a gyermek környezete számára is az volt, illetve már akkor fiatal felnőtté vált, hogy hogyan vált egy aránylag egészséges, pszichésen azonban nagyon terhelt gyermek olyan értelemben drogfüggővé, hogy azon gyógyszerek hatására, amiket öt év alatt szedett - a 68 darab zárójelentés egyértelműen alátámasztja, hogy milyen pszichés zavarai voltak, személyiségzavarai és minden, sőt borderline-szindrómával is rendelkezett -, hogyan vált olyan értelemben gyógyszerfüggővé, illetve drogfüggővé, amit igazából a segítség adott meg neki, és tudomásom szerint a mai napig nem tudott ebből kikeveredni.
Ezek persze szélsőséges példák, de ezek jutottak eszembe itt a vita kapcsán.
Aztán egy másik történet. Amikor hamis pénz terjesztésével elfogtak egy gyermeket, akinek szintén én voltam a törvényes képviselője… Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem ilyen gyermekeket neveltem, hanem eleve ilyen gyermekek kerültek hozzám, ez volt a szakterületem. Hamis pénz terjesztésével egy gyermeket el kellett vinni a rendőrségre, mert megfogták, és elmondta az eseményt, hogy hogyan adott túl egy darab vagy két darab 20 000 forintoson. De mi ennek a lényege? Kiderült, hogy mire kellett neki a pénz, amit ebből tudott egy kicsit profitálni: hát kábítószerre.
Ennek a történetnek meg ez a fonákja, illetve az a tanulsága, hogy annyira sokrétű ez a probléma, és ennek érzékeltetésére mondtam el ezeket a történeteket, amit igazából nagyon nehéz megfogni, és nagyon nehéz egy olyan 90 vagy nagyon sok oldalas országgyűlési határozati javaslatban ütőeresen kezelni, hogy így mondjam, hogy minden szegmensére kitérve, és majd a helyzetet feltárva azokat a segítségeket, lehetőségeket, gyógymódokat, akár azon hármas pillér kapcsán - a prevenció, a bűnüldözés és a családi közösségek rendezése - azt, hogy el tudjuk érni azt a célt, amit mondjuk, kitűztünk magunknak ebben a feladatban.
Mindenképpen el kell hogy mondjam azokat az aggályokat, amiket itt már a kisebbségi véleményben is két-két és fél percben próbáltam megfogalmazni, ezeket kiegészítve, ami lehet, hogy ez most megint nem fog nagyon tetszeni a jelenlévőknek. Tulajdonképpen egy dolog miatt lehet véleményem szerint megszavazni ezt a határozati javaslatot: azért, mert van, illetve reméljük, hogy lesz hozzá tényleg egy olyan cselekvési terv, ami ad azért reményt arra, hogy a megvalósítás szintjén hogyan fog ez majd működni.
Én nem is tudom, hogy tényleg abba mennyire gondoltak bele a szerkesztők, mármint ennek a 90 oldalas határozati javaslatnak a szerkesztői, összeállítói, szakmailag is meg bárhogyan, emberileg is, hogy hogyan lehet ezt kivitelezni, mert annyi területet kell összefogni, annyi területre kell figyelni, hogy ez eléggé képtelenségnek tűnik. Tulajdonképpen az, ahogy itt Kulcsár Gergely képviselőtársam mondta, hogy minden magyar felelős minden magyarért, azért nagyon idealisztikus megfogalmazás a mi részünkről, de igazából erről lenne szó. De amikor már azt tudjuk, hogy azok a családok, amire mi próbálunk építeni harmadik pillérként, a családi közösségekre, százezrével atomjaira vannak hullva - tehát családegyesítésről meg sok mindenről beszéltünk itt már az elmúlt évek során, de hát nagyon úgy tűnik, hogy a szociológusok meg a nálunk vagy nálamnál okosabb emberek erről mást mondanak, meg a pszichológusok is -, úgyhogy nagy fába vágta itt a kormány ismét a fejszét. Ezért nem csodálkozom rajta, hogy három évig legalább gondolkodott rajta, viszont amit a kisebbségi véleményben is mondtam, most viszont már kevésnek tűnik az az idő, hogy a megvalósításnak milyen fázisába tudunk majd elérni akár 2014-ben, de akár 2015-ben vagy a 2020-ig tervezett drogellenes stratégia bármely lépcsőfokán.
Hogy konkrétan rátérjek a lényegre, amire alapoztam a felszólalásomat. A 77. és 78. oldalán található nemzeti drogellenes stratégia készítésekor fennálló szakmapolitikai környezet, gyorsértékelés, SWOT-analízis, ami az erősségeket, a gyengeségeket, lehetőségeket és veszélyeket tartalmazza.
Az erősségekből kettő dolgot emelnék ki, mert igazából fölolvashatnám mindet, de egyrészt benne van a papírban, másrészt pedig mindenki olvashatja saját magának. Magyarország 2000 óta rendelkezik nemzeti drogstratégiával. Tudjuk, hogy ha 2000 óta rendelkezünk, és ez elhangzott, hogy 2002-ben, majd 2010-ben is ez a drogstratégia valahova, nem is mondom, hogy a kukába, de valahova ki lett dobva, és most 2013 van, tehát ha rendelkeztünk nemzeti drogstratégiával, akkor miért tartunk itt.
(13.30)
Akkor miért nem történt valami? Akkor miért nem javult a helyzet? Mert a SWOT-analízis éppen azt támasztja alá, és ez az anyag is, amit a kezemben tartok, hogy nem változott a helyzet nagyon sokat pozitív irányban, sőt mi több, romlott.
A másik erősségmegállapítás, hogy a szociális területen szélesedett az ellátások köre. Hát, tisztelt képviselőtársak, államtitkár úr, én nem tapasztaltam ezt. Ugyanis, ha a szociális szférát nézem és a szociális szférához kapcsolódó ellátási intézményrendszert, és ebbe erősen beleértem azt a pszichiátriai ellátórendszert, ami nagyon gyenge lábakon áll Magyarországon, és semmi nem történt szintén az elmúlt 3 évben, az OPNI bezárásán túl, hogy a megyei ellátó intézmények, a megyei kórházak szakrendelései vagy szakosztályai… - hogyan történt volna szakemberek megerősítésével, tehát a szakpszichiátriák megerősítésével ennek az ellátórendszernek az erősítése. Tehát ezzel kapcsolatban igencsak vannak fenntartásaim, mert tudom, hogy nagyon gyenge lábakon áll.
A gyengeségeket azért nem mondom a SWOT-analízisből, mert azok mind magukért beszélnek, viszont a veszélyekből még idézek néhány mondatot. A drogfogyasztással kapcsolatos elfogadó attitűdök elsősorban a fiatalok, fiatal felnőttek vonatkozásában szélesebb körben elterjedhetnek a társadalomban - hát nem elterjedhetnek, elterjednek. Ezt sajnos konkrétumnak kell venni. Itt nem beszélhetünk feltételes módban. Aztán egy másik, amit már Farkas Gergő képviselőtársam is mondott, és tegnap a bizottsági ülésen én is többször hangoztattam, meg a kisebbségi véleményben, hogy a területen működő állami és társadalmi szervezetek túlnyomórészt forráshiánnyal küzdenek. Erre a forráshiányra adtuk be mi is most ezt a módosító javaslatunkat, hogy legalább a 2010-es állapotot vissza tudjuk állítani abban az értelemben, hogy a 960 millió forint évente legalább meglegyen a prevencióra, ami tulajdonképpen az egyik alapja lenne ennek az úgynevezett három pillérnek.
És a függőség kultúrája szintén veszélyforrásként van megemlítve többek között: a negatív társadalmi minták, a széles körben elfogadott alkoholfogyasztás, dohányzás és lehetne sorolni. Én még idevenném az energiaital-fogyasztást is, mert ez nekem vesszőparipám azóta, mióta tavaly írtam miniszter úrnak egy írásbeli kérdést ezzel kapcsolatban, amire válaszolt is. Sajnálatos módon aztán a dolog megakadt. Akár a fiatal korosztálynak… - és itt ugye, volt szó a hajléktalanokról, volt szó mindenkiről, gyógyszerfogyasztókról, gyógyszerfogyasztással összefüggő alkoholfogyasztásról, hogy milyen dolgokat kellene kiküszöbölni ahhoz, hogy tényleg itt haladjunk valamire.
És végül, de nem utolsósorban mondom, így, ezzel a közhellyel, a média szerepe, amiről megint csak nagyon sokszor volt már szó; és a politikai vonatkozása ennek a dolognak. Arra kérem államtitkár urat és a kormányt, miután meg fogják feltehetőleg szavazni, sőt biztos, ezt a határozati javaslatot, visszautalva még a mosolygó kék szemekre, hogy amikor politikai hirdetésekkel telenyomják, nem a kormány, hanem szinte minden párt, meg főleg majd jövőre, a médiát, a televíziót, akkor gondoljanak arra, ami szintén elhangzott, hogy 7 percet foglalkozik egy szülő átlagban Magyarországon egy gyerekkel. Viszont, tudomásom szerint, 4 órát néznek a magyar emberek fejenként, naponta tévét. Az aránytalanság már sokkal jobban érzékelhető. De akkor használják ki azt a lehetőséget, kormányzati szinten hassanak oda a médiára, hogy ha már 4 órát néz egy ember tévét, akkor legyen benne elrettentő szándékkal olyan film, ami ezt a drogellenes stratégiát elősegíti, illetve alátámasztja.
Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
