KAPUS KRISZTIÁN
KAPUS KRISZTIÁN
KAPUS KRISZTIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, ha a szívünkre tesszük a kezünket, és tegnap Pál Béla képviselőtársam az ifjúsági bizottságban megfogalmazta ezt, egyetértünk ezzel a kérdéssel, és valójában mindenki azt gondolja, hogy ezzel foglalkozni kell és foglalkozni szükséges.
Talán a felmerülő kérdésekkel kapcsolatosan azért tudok többet, mert reggel az ifjúsági albizottság egy órán keresztül tárgyalta ezt a kérdést, utána az egészségügyi bizottságban meghallgattam az expozét, utána pedig az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságban is hosszasan tárgyaltuk. Mi több, ennek tetejében még reggel Téglásy Kristóf főosztályvezető urat, utána Kiss Norbert helyettes államtitkár urat, utána pedig Simicskó István államtitkár urat hallgathattam, úgyhogy egészen sok oldalról körbejártuk ezt a témát. Azt hiszem, mindannyian egyet kell hogy értsünk ezzel a kérdéssel, hiszen elsősorban a fiatalok jövőjéről beszélünk.
A kábítószer-probléma kezelése, a kedvezőtlen folyamatok visszaszorítása, a kábítószer-használat és -kereskedelem csökkentése sürgető társadalmi érdek, és amint hallottuk, nemcsak most, hanem egészen akár 1958-ra visszamutatva. Az Országgyűlés már 2009 decemberében elfogadta az előző kormány által beterjesztett “Nemzeti stratégia a kábítószer-probléma kezelésére” című dokumentumot, ami a 2010-18-as időszakra vonatkozott. Tekintettel arra, hogy a korábbiaktól eltérő szemléletmód jelent meg, szükségessé vált egy új drogpolitikai dokumentum kialakítása. Ennek okai a következőkre vezethetők vissza: részben jelentős változások történtek a kábítószer-probléma kezelésében érintett egyes részterületeken, illetve ezek feltételrendszerében, negatív irányú elmozdulás történt az egyes szerhasználati tendenciákban, valamint az elmúlt években jelentősen átalakult a kábítószerpiac a kínált szereket és azok terjesztését tekintve is.
Az új pszichoaktív anyagok, az úgynevezett dizájnerdrogok elterjedése nemcsak a szerhasználati mintázatot rendezte át, de komoly kihívás elé állította a kormányzatot és a kábítószerkérdéssel foglalkozó szakembereket is. Itt kell azt is megemlíteni, hogy ezeknek a hatásait igazából nem is lehet még mindig felmérni, hiszen napról napra változnak, vagyis el kell mondani, hogy a mai fiatalokon szinte emberkísérleteket végeznek. A rendelkezésre álló adatok alapján a szerfogyasztás egyre fiatalabb életkorban jelentkezik. A problémás fiatalok, kábítószer-fogyasztók száma növekedik, tehát ez azt jelenti, hogy ma már a 14 éves fiatalok az első használók, e kor körül, és a 15-16 évesek már azt vallják körülbelül 30-33 százalékban, hogy használták valamelyik szert. A droghasználatban a klasszikus szerek mellett megjelentek a szintetikus szerek, azon belül az új pszichoaktív anyagok.
A 2011-es ESPAD-felmérés alapján a tiltott szereket valahol használók aránya először haladta meg az európai átlagot. A gyógyszerek alkohollal történő együttes fogyasztása Magyarországon kiemelkedően magas, kétszerese az európai átlagnak. Az új pszichoaktív szereket használók megjelenése az ellátórendszer számára új kihívást jelent. Ugyanakkor a kezelésbe kerülők jelentős része továbbra is kannabiszt és stimulánst használó.
A kormány által benyújtott határozati javaslat egy középtávú stratégia, amely a 2013 és ’20 közötti időszakra - húsz-húsz, most már csak így mondjuk, mióta a magyar ifjúság 2020-as dokumentuma is elkészült ugyanerre a nyolcéves időszakra -, tehát nyolc évre állapít meg célkitűzéseket olyan módon, hogy az azok megvalósításához szükséges konkrét feladatok rövid távú tervezést lehetővé tevő szakmapolitikai programok keretében kerülnek majd részletes kifejtésre. Az új nemzeti stratégiában megfogalmazott fő cél az illegális és a visszaélésszerű legális szerhasználat visszaszorítása célzott, közösségi alapú beavatkozások segítségével. Mindezek elérésében az eddigieknél nagyobb szerepet kap a megelőzési tevékenység, valamint a családok és a helyi közösségek bevonása, megerősítése, akik számára védő szerepet szán a stratégia.
A nemzeti drogellenes stratégia alappillére a drogok nélküli életmodell elterjesztése, ösztönzi az egészséges alapértékeket közvetítő, közösségerősítő szemléletmód népszerűsítését, a kezelés, ellátás szempontjából a felépülés-központú megközelítés megerősítését és a szenvedélybetegek reintegrációját. Az új nemzeti drogellenes stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat elfogadása nagyon fontos, hiszen a rövid távú tervezést szolgáló szakpolitikai program tervezése csak ezután kezdődhet meg. A közelmúltban történt, új pszichoaktív szerek használatához köthető sajnálatos halálesetek szintén a stratégia elfogadását segítik. Itt kell azt is elmondani: valójában a stratégia értékrendet, irányokat szab meg, mint ahogy a magyar ifjúság 2020-as stratégia is. Ezek után ennek elfogadása szükséges ahhoz, hogy valójában a konkrét cselekvési terveket elkészítsék, amire a következő három hónap időt biztosít.
Elhangzott az is már, hogy Magyarország már nem csak tranzitország, célországgá váltunk. A legfontosabb dolgunk elsősorban a fiatalok védelme, bár mint tudjunk, nemcsak 1958-tól, jómagam is 1993-ban egy országos tudományos diákköri konferencián a magyar droghelyzetről írtam néhány diáktársammal dokumentumot “A fehér halál foglyai” címmel, amellyel annak idején, ’93-ban Zsámbékon meg is nyertük az OTDK-t. A mostani stratégiának a főbb alappillérei a prevenció, az ártalomcsökkentés, a kínálatcsökkentés. Fontos elmondani az alappilléreknél, hogy a prevenció, a megelőzés erősítése, a felépülés-központú kezelés mellett kiemelten fontos a családok és közösségek megerősítése, hiszen ezeket a pozitív értékeket, kortárscsoportokat, sportolni, szórakozni és élni vágyást biztosítanunk kell a pozitív értékek mellett, és ehhez nem szükséges a drog.
Fontos azt is elmondani, sokszor volt itt szó a költségvetésről, az albizottságban ezt is átbeszéltük, és el kell mondani, hogy nemcsak a 350 millió az, ami az idei költségvetésben van, hiszen ennél sokkal több pénz van elsősorban a drogmegelőzési intézet fenntartására és ezzel kapcsolatos szakmai munkára, EU-s forrásokról beszélhetünk, az utcai szociális munkások költségeire, illetve a szenvedélybeteg-intézetek finanszírozására is.
(11.50)
Tehát ezek az összegek is összeadódnak, de azt gondolom, ennél sokkal fontosabb, amiről beszélünk, a prevenció megerősítése, és bizony nagyon sok tételt ide lehet venni, amely a drogprevenciót segíti. Nincs kemény és nincs könnyű drog, egyszerűen csak kábítószer van, és amint említettem is, ezeknek a dizájnerdrogoknak a napi változásait nem is lehet ismerni, folyamatosan emberkísérletek vannak.
Az új nemzeti stratégiában megfogalmazott fő cél, tehát az illegális és a visszaélésszerű legális szerhasználat visszaszorítása célzott, közösségi alapú beavatkozások segítségével történik. Mindezek elérésében az eddigieknél lényegesen nagyobb szerepet kap a megelőzési tevékenység, valamint a családok és a helyi közösségek bevonása, megerősítése. Amint említettem már részben, a nemzeti drogellenes stratégia alappillérei tehát a következők: a drogok nélküli életmód elterjesztése, az egészséget alapértékként közvetítő közösségerősítő szemléletmód támogatása, a kezelés, ellátás szempontjából a felépülés-központú megközelítés megerősítése, a szenvedélybetegek reintegrációja.
Az új stratégia fő célja a korábbiaktól eltérő drogpolitikai elvek és célok meghatározása mellett tehát a kereslet- és kínálatcsökkentés hatásos érvényesítése. A stratégia ezért a szerhasználat megelőzésére és minimalizálására, az egyéni, társadalmi kockázatok és károk jelentős csökkentésére, valamint a bűnmegelőzési és bűnüldözési beavatkozások széles körű alkalmazására helyezi a hangsúlyt. A nemzeti drogellenes stratégia alappillére tehát a drogok nélküli életmód elterjesztése, amely ösztönzi az egészséget alapértékként közvetítő közösségerősítő szemléletmód népszerűsítését. Mindezek elérésében az új stratégia az eddigieknél lényegesen nagyobb szerepet szán a családoknak és a helyi közösségeknek.
Radikálisan új szemlélet szükséges, amit a magyar kormány a kábítószer-probléma visszaszorítására fordít, és ennek érdekében az elkészített nemzeti drogellenes stratégiával nem csupán a drogfogyasztókhoz szól, helyette a teljes magyar társadalom számára fogalmazza meg a stratégiai irányelveket. Az új stratégia a józanság kultúráját kívánja elterjeszteni, s közben sürgeti a bűnmegelőzési, bűnüldözési eszközök határozott alkalmazását. A dokumentum a célcsoportokhoz igazítottan a teljes magyar társadalom megszólítása érdekében különböző főbb üzeneteket is megfogalmaz. A társadalom tagjai számára egyértelmű üzenetet közvetít arra vonatkozóan, hogy a kormány elkötelezett a kábítószer-probléma visszaszorítása mellett, és ehhez átfogó és hatékony eszközökkel rendelkezik.
A kábítószer-használatot elutasítóknak megerősítést ad, hogy jó úton járnak, tudnak és képviselnek valamit, amit érdemes más fiataloknak is továbbadni. Felhívja a szakmai közösségek és a segítő hivatások művelőinek a figyelmét arra, hogy markáns szerepük van a stratégia megvalósításában. A kábítószereket kipróbálóknak egyértelműen jelzi, hogy a szerhasználattal kockázatot vállalnak, árthatnak maguknak és környezetüknek is. A függőknél rávilágít arra, hogy felépülésük lehetséges, vannak olyan programok, kezdeményezések, a józanság értékét vállaló és hirdető közösségek, amelyek segítségével életük alakulását alapvetően megváltoztathatják.
Az egyéneknek és a helyi közösségeknek azt üzeni, hogy mindenki felelős a vele együtt, illetve a környezetében élő személyek sorsának alakulásáért. Magyarországon az amfetaminok fogyasztása az elmúlt négy év alatt közel 50 százalékkal megnőtt. Emelkedett a cannabishasználat is. Korcsoportok és nemek szerinti bontásban különösen a 11. évfolyamra járó fiúk esetében ad komoly aggodalomra okot az, hogy már 38,4 százalékos az illegális szerhasználat gyakorisága. A 9-11. évfolyamos fiúk körében a mindennapos cannabisfogyasztók aránya is növekvő tendenciát mutat. Feltételezhető, hogy az első kipróbálás időpontja, mint említettem, a 14 éves vagy annál fiatalabb kor, életkor felé tolódott. E tendenciák visszafordítása, megváltoztatása mindannyiunk közös feladata.
Azt kell mondanom ifjúságpolitikusként is, hogy az ifjúságra vigyáznunk szükséges mindannyiunknak. Az ifjúság a jövőnk, a nemzetünk jövője. Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, hogy támogassák a kormány által benyújtott határozati javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
