VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Miért is van szükség erre a stratégiára? Azért van véleményem szerint szükség rá, hogy a politikum mutasson egy olyan utat a szakmának, amelyben a szakma biztonságban tudja érezni magát, és el tudja végezni a feladatát. A politikum tűzzön ki reális célokat, olyan célokat, és adjon mellé olyan támogatást és olyan keretrendszert, amelyben a szakma biztonságosan tud dolgozni.
Most úgy tűnik, hogy ezeket a feltételeket nem feltétlenül tudja teljesíteni ez a drogstratégia. Hiszen 2009-ben járt le az a drogstratégiai program, amely mindeddig az egyetlen volt, amelyik a teljes tervezett ciklusát ki tudta tölteni. Ezt 2000-ben fogadta el az akkori Orbán-kormány. És, mint már volt erről egy hosszabb polémia, mindenki megemlékezett róla, de nem szabad szó nélkül hagyni, hogy három évig a szakma politikai iránymutatás nélkül maradt, úgymond politikai támasz nélkül maradt. És amennyiben nem volt ilyen stratégia, nehezen tudták a szakmai szervezetek is saját pályázati anyagaik megírása során, saját munkájuk hosszú távú tervezése során azt is, hogy merre van előre. Tehát mindenféleképpen hibája ennek az anyagnak, hogy nem három évvel ezelőtt készült el.
Itt fölvetődött a vitában, hogy semmi nem történt ebben az ügyben az elmúlt három esztendőben. Azért két dolog igenis történt itt, a tisztelt Házban. Az egyik az, hogy a Fidesz nem támogatta azt az eseti bizottságot, amely a szakmai szervezetek kérésére is kívánt volna létrejönni. Ez a lépés nem történt meg. Pontosan ezen politikai keretrendszer biztosítása miatt kellett volna ez az eseti bizottság. Másrészről azért történt egy dolog, azon undorító szerek betiltására vonatkozóan azért történt előrelépés, amit dizájnerdrogoknak neveznek. Tehát arra, hogy a különböző vegyületek módosítása által már más hatóanyagokról van szó, még ha nem is idejében, de azért lépett a politika.
El kell azért mondani, hogy itt 2011-ben volt egy kísérlet a kormányzat részéről egy új drogstratégia kialakítására, amely teljes egészében nem találkozott a szakmai szervezetek véleményével. Annak csak örülni tudunk, hogy abból kihátráltak, és inkább építettek az előző, a 2009-ben mindenki által elfogadott drogstratégiára. De hogy mik a legnagyobb problémák ezzel a stratégiai anyaggal? Egyrészről nem foglalkozik a Magyarországon leginkább elterjedt droggal, az alkohollal. Hiszen addiktológiai szempontból, Iván László professzor is bólogat, a drogba tartozik ugyanúgy a kávé, az alkohol és a cigaretta is. Tehát ha ezt az anyagot kábítószer-ellenes stratégiának hívnák, akkor megállná a helyét szakmai szinten, de így, hogy drogellenes stratégiának hívják, eléggé problematikus. Hiszen ha megnézzük azt, és itt van a stratégiai anyagban, hogy 14-en haltak meg kábítószer okozta problémákban az elmúlt évben, azt hiszem, 2012-ben, és minden emberélet sok, de ha megnézzük, minden ötödik magyar haláleset összefüggésben van az alkoholfogyasztással.
Ezen stratégia csak egyetlenegy esetben tér ki erre a problémára, a függőség rendszerének elterjedése kapcsán. Ez igenis problematikus. Ha nem reflektál a politika arra, hogy legális, sőt teljes mértékben liberalizált az egyik legkeményebb drog, az alkohol, akkor nagyon nehéz lesz úgy reflektálni egyéb pszichoaktív szerek elterjedésére is, amelyeknek a végét nem is lehet látni. Ezért azt gondolom, ha amennyiben az alkohol problematikáját is ugyanezen stratégiai anyagba belevennék, akkor megállná a helyét maga a cím is. De ennek hiányában nevezzék át ezt kábítószer-ellenes stratégiának.
Másrészről, többször megemlíti az új pszichoaktív szerek elterjedését, ezeknek a női néven emlegetett Ica, Kati… - nem is tudom, hogy hívják ezeket a szereket, de választ nem ad arra a súlyos folyamatra, amely kapcsán azért itt megemlítődtek a vitában is a halálesetek. Amikor már az addiktológus mondja azt, hogy a régi szép időkben legalább tudtuk, hogy mik voltak azok a szerek, amelyeket magukba vettek a fiatalok, most pedig a legnagyobb probléma az, hogy még fogalmuk sincs arról, milyen hatásuk van az egyes szereknek, amikkel találkoznak az illető, akut esetben élet-halál küszöbén lévő ember vérében, akkor nagyon nagy a probléma. Tehát igazából ezekre a kérdésekre, habár fölveti, a stratégia nem ad választ. Ennek hiányában igazából stratégiáról nem is tudunk beszélni, csak egy problémahalmazról.
A másik probléma, hogy 2020-ra drogmentes övezet legyen Magyarország, olyan dolog, mintha azt mondaná a kormányzat, hogy 2020-ra jöjjön el a teljes foglalkoztatottság az országban. Ez egy szép cél, egyet lehet vele érteni, hogy 2020-ban mindenkinek legyen munkája. De azért látjuk, hogy sokkal nagyobb társadalmi és gazdasági akadályok vannak előttünk, mint hogy ez egy valós és reális cél legyen. Ha a stratégia célja az, hogy a szakmának egy keretrendszert adjon, akkor ez a célfölvetés alapvetően a szakma munkáját inkább nehezíti, mintsem azt támogatni tudja.
És még egy, a szakma működését nehezítő célról szeretnék azért beszélni, hogy hiányzik a költségvetési tábla ezen stratégiából. Míg az előző stratégiai anyagban volt költségvetési tábla, voltak mellérendelt források, ez most ebben nincsen benne. Leírnak szavakat, leírnak hatalmas elképzeléseket, de emellé az eszközt, hogy hogyan lehetne elérni, nem adják meg. Itt beszéltek arról képviselőtársaim, hogy 2010-hez képest harmadával csökkent a drogmegelőzésre és a prevencióra fordítandó összeg. Ennél durvább számok is vannak, képviselőtársak: 2004 óta 93 százalékkal csökkent az erre a területre fordítandó költségvetési támogatás, ha reálértéken számoljuk. Hiszen akkor 3,5 milliárd forint volt, mai áron, reálértéken számolva ez ma 310 millió. Tehát 7 százalék áll rendelkezésre. Alacsonyabb volt a célkitűzés, az ártalomcsökkentésre és a prohibícióra volt téve a hangsúly, 3,15 milliárd forint, most a magasban vannak a célok, a teljes drogmentes övezet, és 7 százalék a forrás. Tehát ha a célokat arányosítjuk az eszközökhöz, akkor egy valódi stratégiáról tudunk beszélni, de ha a célok az egekben vannak, az eszközök meg a padlón, akkor egy vágyálompapírról tudunk csupán csak beszélni.
És elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amiről szeretnék egy kicsit hosszabban beszélni, ez pedig az ártalomcsökkentés kérdésköre. Igenis megemlíti az ártalomcsökkentést ez a drogstratégia, de akkor beszélhetünk ártalomcsökkentésről, és akkor gondolhatják önök is, tisztelt fideszes képviselőtársaim komolyan az ártalomcsökkentést, ha a mindennapi cselekvések során is, akár polgármesterként, akár középszintű pártvezetőként ezt bizonyítani tudják. De azt az aljas pofátlanságot, amit Kocsis Máté polgármester vezetésével a VIII. kerületi fideszes közgyűlés testületi többsége elvégzett akkor, amikor a Kék Pontot bezáratta, ártalomcsökkentés területén ezt a pofátlanságot nem lehet überelni, tisztelt képviselőtársaim.
(12.10)
Tisztában vannak önök azzal, hogy azzal érvelt a fideszes többség, hogy sokkal ártalmasabb az a kerület lakói számára, hogy eldobált tűk vannak a kerületben, mint az, ha magát a tűcsereprogramot végző Kék Pont Alapítvány biztonságos keretek között tudja tartani ezen problémahalmazt? Erre mi volt a Fidesz válasza? Becsukni az alapítványt, mert ha eltöröljük ezt a problémát, kitoloncoljuk a kerületből, akkor nem is lesz ez a probléma.
Na már most, itt nem csupán a droghasználat kérdéséről van szó ezzel, hanem nagyon magas járványügyi kockázatai is vannak, ha ezekre az ártalomcsökkentési programokra nem jut elég pénz és nincs politikai akarat. Benne lehet az ártalomcsökkentés ebben a stratégiában, amit továbbra is csak egy vágyálompapírnak tartok, de ha az ártalomcsökkentésről papolnak és beszélnek, miközben bezárják a Kék Pontot, miközben bezárják azokat a civil szervezetek által működtetett helyeket, ahol valóban ártalomcsökkentési tevékenység folyik, akkor nem tudom, hogy mit akarnak elérni. Mert megint van egy vágyálom, és megint vannak a tettek, és megint van a valóság, ami szöges ellentétben áll egymással.
Tehát nem tudom, államtitkár úrnak van-e ráhatása ezekre a folyamatokra, de ha van, akkor kérem szépen, beszéljen Kocsis Máté képviselőtársával, hogy ha az ártalomcsökkentéssel foglalkozó civil szervezeteket kiebrudalják és megszüntetik a működésük alapfeltételeit, akkor nem fogják végrehajtani azt a stratégiai anyagot, amit most el akarnak fogadtatni. Teljesen abszurd a kormányzat ezen vélekedése és a cselekvése közötti hatalmas ellentét!
Szeretnék még kitérni egy olyan kérdéskörre, ami a megelőzés kapcsán eléggé erősen szembe tűnik. A stratégiai anyag, ahogy Kapus képviselőtársam is említette, a családokra alapoz a megelőzés szempontjából. De az egész addiktológiai szakma arra hívja föl a figyelmet, hogy nem a családok az elsődleges véleményformáló csoport a fiatalok számára, hanem a kortárs közösség.
Tehát ha a stratégiában inkább a kortárs közösségek biztonságos és kulturált szórakozására tennék a hangsúlyt, akkor valóban célirányos volna ez a stratégia. De azt tapasztalni, hogy ahelyett, hogy a kortárs közösségek azon szerepét erősítené, amely valóban a fiatalok tudatformálására nagy hatással van, és mondjuk, ifjúsági közösségi tereket támogatnának, vagy olyan biztonságos és alacsonyküszöbű helyeket, ahova a fiatalok kulturált körülmények között be tudnak menni szórakozni vagy akár csak sportolni, pingpongozni - tehát ifjúságsegítők munkája mellett tudják a szabad idejüket eltölteni -, és mint említettem az előző felszólalásomban, csupán a fiatalok 6 százaléka nevezi meg törzshelyeként az ilyen helyeket, akkor valóban elérhető lenne akár az a cél is, amit önök kitűznek maguk elé.
De úgy tűnik, hogy valamiért a kormányzat megint egy régebbi megközelítési módot alkalmaz, ez pedig a családokra való alapozás. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az ifjúsági közösségek formáló ereje jóval erősebb, mint a családoké. Ezért jó volna, ha a stratégia a kortárs közösségeket célozná meg.
A kábítószer-fogyasztás szabályozása kapcsán is fölmerültek kérdések itt a vitában, hogy Európa legszigorúbb drogtörvényével bír Magyarország, miközben mindenhol máshol a liberalizáció folyik. Csak szeretném Gaal képviselőtársamnak elmondani, hogy a liberalizáció nem feltétlenül jelent legalizációt. Tehát például a mai napon a szlovák parlament tárgyalja azt a törvényt, hogy a marihuána és egyéb könnyű drogok fogyasztása dekriminalizált legyen, tehát szabálysértési esetnek minősüljön, így ne kerülhessen senki se börtönbe csupán fogyasztásért.
Ez ugyanúgy a liberalizáció folyamata, de nem legalizáció. Nem azt jelenti, hogy bárhol meg lehet venni a marihuanát. Ez is nagy problémája magának a stratégiának, hogy egy olyan régimódi megközelítést képvisel, aminek igenis az Amerikai Egyesült Államok volt az élharcosa, ez a háború a drogok ellen. Na már most, ez azt hozta magával, hogy a drogkartellek Mexikóban megerősödtek.
Tehát egyrészről ha az állam a teljes tiltás mellett van, az antagonisztikus módon, de tényleg a bűnözést erősíti a másik oldalon. Nem feltétlenül ott helyben, azon területen, de mindenféleképpen a bűnözői csoportok felé tereli ezen fogyasztó fiatalokat.
A másik szempontból azt gondolom, és az LMP is a dekriminalizáció pártján van, tehát hogy a fogyasztókat nem börtönbe kell dugni, hanem ártalomcsökkentéssel, illetve megelőzéssel kell ehhez a problémához viszonyulni, és nem feltétlen a tiltás az egyetlen megoldás.
Egy percet még kérnék, köszönöm.
