MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM
MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Többször, több alkalommal felhívtuk már a figyelmet sajtótájékoztatók, egyéb rendezvények keretében és itt az Országgyűlésben is arra a nagyon sajnálatos, egyre inkább eszkalálódó, talán most már nem is annyira új jelenségre, amelyet a bűnügyi szlengben csak “öregezésnek” neveznek. Nemes egyszerűséggel annyit tesz, hogy fiatalok vagy fiatalok egy csoportja rendszeresen egyedülálló, védtelen idős embereket támad meg saját otthonában, amelynek döntő többségében haláleset a vége, és természetesen rablás, s a többi. Ez a jelenség - nem hiszem, hogy nagy meglepetést árulok el vele - a cigányság törvényen kívüli részére jellemző szinte kizárólag.
Szeretném hangsúlyozni, hogy nem ez a felháborító, hogy mi erről beszélünk, hanem az a felháborító, hogy erről csak mi beszélünk, és egyáltalán, hogy ezek megtörténnek. És azt gondolom, hogy itt van közös dolgunk, van közös felelősségünk, és azt hiszem, hogy a jövőre nézve lesz majd közös tanulság is, hogy hogyan tudjuk ezt kezelni.
Az elmúlt napokban három szörnyű eset történt. Az egyik, már beszéltünk róla szintén, Cibakházán egy katolikus esperest ért ilyen támadás, bele is halt szerencsétlen. A következő Nagykőrösön történt, egy 92 éves idős asszonyt támadtak meg brutálisan, szintén elhunyt az áldozat; és néhány nappal ezelőtt a hétvégén a Heves megyei Tarnaörsön történt szintén egy ilyen eset, amelynek egyelőre még nem haláleset a vége, és reméljük, hogy ez így is marad.
Szeretném hangsúlyozni, az, hogy ez halállal végződik-e vagy túléli az áldozat, ez pusztán a szerencsén múlik. Miért hangsúlyozom ezt? Felháborító az, hogy például a Heves megyei rendőrség csak testi sértés miatt nyomoz ismételten a tarnaörsi esetben. Holott az áldozat csak azért élte túl, mert az ütlegelés közben elájult, és az elkövetők azt hitték, hogy már meghalt.
Én azt gondolom, hogy itt az ideje egy picit újraértékelni az igazságszolgáltatás ezen szegmensét, és talán itt az ideje, hogy a Btk. bizonyos tényállásait tovább szigorítsuk. És nem azért, nem azért, mert ennek esetleg elrettentő hatása van, hanem azért, hogy ezeket az állatokat - bocsánat, de én embernek ezeket az elkövetőket nem nevezném - minél tovább, minél több időre elzárjuk a tisztességes társadalomtól.
Ami szörnyű és szintén felháborító, bár kevésbé fontos, de én azt gondolom, az igazságérzetünket tegyük helyre ez ügyben is, a kettős mérce jelenléte. Ezekben az esetekben nem látjuk, hogy a köztársasági elnök meglátogatná az áldozatok hozzátartozóit, nem látjuk a nagy elhatárolódó hullámot, nem látjuk a nagy felháborodást, mintha ezen áldozatok elvesztése senkinek nem fájna és senkit nem érdekelne. Ez is felháborító. Ezen is el kellene végre gondolkodni.
És amikor azt mondom, hogy van közös felelősség, akkor arról is beszélek, hogy nem pusztán a rendőrség megerősítése az egyetlen lehetséges eszköz, bár kétségtelen, hogy mai napig nem teljesült az, hogy minden kistelepülésen legyen saját rendőrőrs vagy megfelelő rendőri létszám; tudom, hogy vannak anyagi vonzatai és sok minden más, ebben biztos, hogy minden támogatást a Jobbik is meg fog adni a rend érdekében. Nemcsak a Btk.-szigorítás a következő olyan lehetőség, amely előbbre mutat, hanem van más. Beszéltünk már többször az önfenntartó börtönökről, illetve a büntetés-végrehajtás sokkal szigorúbbá tételéről; ez is fontos, ezeknek egyszerre kellene megvalósulni.
De ugyanígy, és megint nem tudom megkerülni az ilyen brutális esetekben, a halálbüntetés kérdésének legalább társadalmi vitára bocsátását. Mert azt gondolom, hogy van az a határ és van az a kritikus pont, amikor azt mondhatjuk, hogy eddig és ne tovább. És ne az elkövetők emberi jogait nézzük már elsősorban, hanem az áldozatokét és a védtelen társadalmi rétegek biztonságát!
A Jobbik konstruktív is szeretne lenni, ezért mi javasoljuk a kormánynak, hogy gondolkodjunk el azon, hogyan lehetne egy új típusú védelmi rendszert kialakítani az idős, védtelen emberek részére, akár egy ilyen állapotjelző készülékkel, amely alanyi jogon járna minden 65. életévét betöltött idős ember számára. Mondjuk, két gombbal, az egyik az egészségi állapot jelzésére, hogyha ne adj isten, valami egészségügyi probléma lép fel, a másik pedig, hogyha valamilyen bűncselekmény áldozata lesz. De ez nem megy úgy, hogy kísérleti jelleggel ide-oda kapkodunk. Ezt egyszer és mindenkorra meg kell teremteni, mert láthatjuk, hogy ezen jelenség esetében a rendőrség és adott esetben a kormány is tehetetlen. Nem az a célunk, hogy a feszültséget keltsük - tegye mindenki a szívére a kezét: a feszültség már megvan, azért, mert ilyen esetek történnek nap mint nap. A mi célunk, hogy végre rend legyen.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
