VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt héten napvilágot látott az “Ifjúság 2012” kutatás, és mivel ezen a héten van az állampolgári részvétel hete, ezért fontos kitérnünk arra, hogy milyen a fiataloknak a közélethez, a fiataloknak a saját mikroközösségükben való aktivitáshoz való viszonya.
Ha megnézzük, milyen problématérképpel is bírnak a 15-29 éves mai magyar fiatalok, akkor azt látjuk, hogy míg az ezredfordulón főként a lakásproblémák, a pénztelenség és a munkanélküliség dominált, addig 2012-re a kilátástalanság, a munkanélküliség, a céltalanság és a létbizonytalanság lettek a legfőbb problémái a fiataloknak.
Mi következik ebből? Hiszen az ezredfordulón súlyos anyagi, materiális javakhoz köthető problémákkal bírtak a fiatalok, de mára, úgy tűnik, hogy egy egész generáció vesztette el a talajt a lába alól. Az következik belőle, hogy a nemzetközi migráció tekintetében a 15-29 éves korosztály 49 százaléka szándékozik előbb vagy utóbb külföldön dolgozni. Eddig csupán 6 százaléka tette ezt meg, és a legfőbb visszatartó erő a fiataloknál a közösség: a család, a barátok és a párkapcsolat. Mindannyian a jobb megélhetés reményében ácsingóznak külföldre, de valami mégis itthon tartja őket, és ez a közösség.
Viszont ha megnézzük a közösségben való aktivitás térképét, akkor azt látjuk, hogy a jó állampolgárhoz a mai fiatalok hogyan kötődnek, és ez hogyan változott az elmúlt felméréshez, 2008-hoz képest. A 2008-as 48 százalékhoz képest már csak 36 százalék gondolja azt, hogy egy jó állampolgár aktívan politizál. Az 58-hoz képest már csak 51 százalék gondolja azt, hogy önkéntes munkát kell végeznie egy jó állampolgárnak. 61 százalékhoz képest már csak 56 százalék gondolja azt, hogy a saját közösségi ügyeiben aktívnak kell lenni. Ez egy nagyon rossz tendencia. Egyre kevesebben gondolkodnak közösségben.
De ha megnézzük, hogy mi a legsúlyosabb probléma a mai fiataloknál, az az előző, a kádári rendszerhez való viszonyuk változása. Olyan fiatalok, akik még kisdobosok sem voltak, mint én, azt gondolják, hogy mindent összevetve a kádári rendszer jobb volt. A mai fiatalok 70 százaléka azt gondolja, hogy a Kádár-rendszer jobb volt. Ha megnézzük pontosan az adatokat, és 2008-ban ez a szám, ez az arány még csak 49 százalék volt, a fiatalok érvényesülése tekintetében 40-ről 62 százalékra növekedett azok aránya, akik szerint a vörös csillag alatt jobb volt élni. A felsőoktatásba való bejutás tekintetében 20-ról 47 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint jobb volt a kommunista éra alatt. És ami a legsúlyosabb: a szabadságjogok tekintetében 18-ról 36 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint jobb volt élni úgy, hogy itt voltak a szovjet katonák, jobb volt élni úgy, hogy egy pártállam volt fölöttük.
Ezek olyan észleletek, amelyek nem tapasztalaton alapulnak, hiszen jómagam óvodás éveimet töltöttem csak a Kádár-rendszer alatt, de ezek a fiatalok még az óvodás éveiket sem. Viszont valamiért úgy gondolják, hogy akkor jobb volt.
Szeretném elmondani, hogy az állampolgári részvétel hetén mindannyiunk felelőssége az, hogy a fiatalok demokrácianevelésére, a fiatalok közösségi aktivitásra nevelésére figyelmet fordítsunk, hiszen a demokrácia nem csupán jogszabályokban van, a demokrácia az emberi lelkekben, az emberi szívekben van, s amíg nem fordítunk elég időt, energiát és pénzt arra, hogy a fiatalok megtapasztalják azt, hogy milyen jó közösségi ügyekben dönteni, milyen jó közösségi életet élni, ha az oktatási rendszerben arra neveljük őket, hogy folyamatosan - alattvalóként - utasításokat hajtsanak végre, akkor sajnos a kádári nosztalgia tovább fog élni Magyarországon.
Köszönöm szépen.
