DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először én is szólnék néhány szót arról, hogy immár ötödik alkalommal kell ehhez a papíron gránitszilárdságú, de valójában tejszínhab könnyűségűnek bizonyuló alaptörvényhez hozzászólni. Én már annak idején, körülbelül két vagy másfél évvel ezelőtt is megmondtam, illetve próbáltam elmagyarázni önöknek, csak vagy nem tudták, vagy nem akarták megérteni, hogy nagy különbség van tákolmány és alkotmány között. Látható, hogy ez a tákolmány időnként az önök fejére borul, és hozzá kell nyúlni, toldozni-foldozni kell, hiszen nagyon sok olyan előre nem látható körülmény merül fel, ami az önök politikai érdekeit, politikai ambícióit, a túlélésüket akár pártszinten, akár egyéni szinten sértheti, és ezeket rögtön orvosolni kell, illetőleg időnként azért meg-megbicsaklik ez az amúgy is gyengécske szabadságharc, és uniós vagy egyéb elvárások miatt ezeket módosítani kell.
Bár Mirkóczki Ádám képviselőtársam hivatott rá, de annyit hadd mondjak el az 1. cikkhez kapcsolódóan, hogy továbbra is súlyos hibának tartjuk, hogy az Országgyűlésre bízzák vallási közösségek sorsáról, egyházzá nyilvánításáról szóló döntések meghozatalát. A Jobbik tartja azt az álláspontját, hogy erre nem az Országgyűlés hivatott.
Amire külön és kicsit részletesebben ki szeretnék térni, az a 2. cikk. Ennek igazi gyöngyszem minden szava. Igazán érdemes ízlelgetni, ha úgy tetszik, majszolgatni, hogy “a demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatás”. Hát egyrészt nemcsak választási kampányidőszakban kellene megfelelő tájékoztatás, hanem azon kívül is, hiszen a négyéves ciklus nagy része azért nem választási kampányidőszaknak minősül, másrészt pedig a demokratikus közvéleményre ugyanígy szükség lenne a ciklus nagyobbik részében, nem csak kampányidőszakban.
Ezek árulkodó elgondolások, mint ahogy a hihetetlen álnokság és a zsarnokság előszele fogalmazódik meg vagy tükröződik vissza minden mondatukból. Milyen cikormányosan tudták megfogalmazni, hogy “a magyar nyelv adta lehetőségek széles tárházát felvonultatva”. Hát ehhez igazán ért a kreatív stábjuk és a kreatív törvényalkotó brigádjuk. A történetnek az a lényege - s ez még csak a kisebb probléma -, hogy gyakorlatilag minden a közszolgálati médiában fog megjelenni politikai médiaszolgáltatás címén. Az a kisebb probléma, hogy a kereskedelmi tévék immár nem fognak ingyen hirdetni, amikor valóban milliókért hirdetnek félpercenként vagy percenként, és egy egyperces politikai reklámért akár 3-4 millió forintot is el tudnak kérni egyszeri levetítéskor, ha viszont ez egy nap többször is elhangzik, akkor ez már akár naponta 10 milliós bevételtől való elesést jelentene a médiának. Ezt nyilván egyik kereskedelmi csatorna sem fogja bevállalni.
A nagyobb probléma az, hogy ha önök nem fognak hirdetni, akkor nem fog hirdetni más se, hiszen az esélyegyenlőséget biztosítani kell, és aztán majd meg tudják jeleníteni magukat úgy, hogy nem kampányfilmeket, kampányvideókat sugároznak, hanem különböző közszolgálati jellegű vitaműsorokba, tévéműsorokba döntő többségben csak kormánypárti képviselőket vagy kormánytagokat fognak behívni. Ezer módja van a politikai reklám álcázásának, s ennek csak egy módja a sok közül az echte kampányfilm bemutatása. Önök ezt meg fogják tudni oldani. Aztán majd lehet arra is hivatkozni, hogy más a Fidesz-KDNP-frakciószövetség, megint más a miniszterelnök úr, a miniszterek, a kormány egyéb tagjai. Így gyakorlatilag egy hihetetlenül aránytalanul előnytelen helyzetbe fognak tudni jutni.
Arról már nem is beszélve, hogy önök a törvénybe, akár kétharmados, akár nem kétharmados törvénybe ágyazott választási csalássorozatot készítettek elő akkor, amikor a választókerületek határait úgy rajzolták át, ahogy, és ha az érdekük úgy kívánja, ehhez még hozzá is tudnak nyúlni akár az alaptörvény, akár a vonatkozó törvények ikszedik módosításával - még nem lehet tudni, hogy a ciklus végéig hány módosítást fogunk megélni -, akár egyéb más eszközökkel. És akkor még nem beszéltünk a szervezett szállításokról, a szavazatvásárlásokról, a láncszavazásokról és egyéb olyan csalásokról, olyan politikai fondorlatokról, amelyek a választás napján is döntő mértékben befolyásolhatják egy demokratikusnak hazudott vagy álcázott választás végkimenetelét.
Nem beszélve arról, hogy a 2. cikkben el van rejtve egy újabb akna - jogászi szemmel nézve -, hogy sarkalatos törvénybe utalják, hiszen sarkalatos törvényben határozzák majd meg a részletes feltételeket, amelyet aztán majd megint kényük-kedvük, illetőleg aktuális politikai érdekeik szerint fognak tudni módosítani, vagy az épp aktuális társadalmi széljáráshoz fogják tudni igazítani annak érdekében, hogy megnyerjék a következő választásokat. Ugyanis jól tudják önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy nincs olyan társadalmi réteg, amelybe ne rúgtak volna bele már egy jó nagyot, éppen ezért valahogy meg kell próbálni egyéb eszközökkel, ha már a kétharmad még hét vagy nyolc hónapig a kezükben van, manipulálni ilyetén módon, demokratikusnak álcázva a következő választásokat.
Én tudom azt, hogy az empátia nem politikai kategória, de azért minden ilyen alkalommal fel szoktam hívni a figyelmüket arra, hogy ha ezt a 2. cikket egy baloldali kormány vagy más, de nem Fidesz-KDNP-kormány fogalmazta volna meg és terjesztette volna be az Országgyűlés elé, akkor ugyanígy röhögcsélnének itt hármasban-négyesben, mint aki valami komoly örömre készül.
(21.20)
Ugyanígy kéjelegnének, ugyanígy gúnyolódnának a többieken? Valószínűleg önök is szaladgálnának Brüsszelbe, mert azért ellenzéki időszakukban, legyünk őszinték, önök is megtették ezt, tehát önöket sem nagyon kell félteni e tekintetben, legfeljebb kevésbé gusztustalan módon, mint a szocialista kispajtások. Másrészt pedig önök ilyenkor mindig tele tudták kürtölni, szajkózni a médiát, állandóan szaladgáltak, sajtótájékoztatókat tartottak, nem győztek felháborodni, napjában akár több tízszer, hogy lám, a csúnya baloldali-liberális kormány mit művel. Igazuk is volt akkor, szó se róla. Csak önök ettől most sokkal durvább és sokkal gátlástalanabb, és ez a lényeg, tisztelt képviselőtársaim, sokkal gátlástalanabb módon írják át az úgynevezett magyar demokráciát, legyen szó alaptörvényről, legyen szó sarkalatos törvényről, vagy legyen szó feles többségű törvényről is.
Úgy gondolom, hogy bár önöknek nyilván erről más a véleményük, hogy ez a négy év nem éppen a demokrácia legmagasabb szintű példaképeként, akár hazai, kelet-közép-európai vagy európai mintaképeként fog bevonulni akár a hazai, akár a nemzetközi politikatörténetbe. Mert bizony akár ebben a módosításban, akár a 3,5 éves, közel 4 éves működésüket tekintve jócskán felfedezhetőek olyan elemek, amelyekért bizony akár a balliberális oldal is megsüvegelné önöket; illetőleg, amit a balliberális oldaltól lestek el, és önök jelentősen továbbfejlesztve azt, azon túlmutatva, sokkal durvábban, sokkal pimaszabbul, sokkal szemtelenebbül adják elő.
Ha valóban komolyan gondolnák a demokráciát és a demokratikus közvélemény kialakítását vagy kialakulását, ha valóban egy egészséges politikai versenyt szeretnének kialakítani, ha valóban egy teljesen morális, a demokrácia normális működéséhez tartozó, elengedhetetlenül szükséges vérfrissítést akarnának alkalmazni, akkor nyilván nem ezt tennék, hanem legalább a pártok valós társadalmi támogatottságát tükröző, valóban teljes esélyegyenlőséget megtestesítő módon biztosítanák a médiaszerepléseket. Teljesen mindegy, hogy azt kampányfilmnek hívjuk, teljesen mindegy, hogy bármilyen közszolgálati jellegű műsornak hívjuk, minden pártnak, függetlenül attól, hogy baloldali vagy radikális, vagy jobbközép, vagy balközép, teljesen mindegy, hogy a politikai skála mely pontján vagy melyik részén helyezkedik el, valóban egyenlő megszólalási lehetőséget adnának álláspontjuk kifejtésére, programjuk bemutatására.
Önök nyilván a most egyszerűbbnek látszó utat próbálják járni, de fel kell hívjam a figyelmüket arra, régi dakota mondásokkal én nem szoktam operálni, azt meghagyom a szeretve tisztelt miniszterelnöküknek, hogy egy régi kínai mondás szerint a leghosszabb út is véget ér egyszer. Nincs olyan hosszú út, amely egyszer véget ne érne, a jegenyefák nem nőnek az égig ez esetben sem, 14-18-22, egyszer véget ér ez a történet. Egyszer majd ellenzékbe szorulnak, ez is be fog következni. Gondolom, önök sem gondolják azt komolyan, hogy az önök birodalma az idők végezetéig fennáll. Ettől komolyabb birodalmak is megbuktak már a történelem során, és akkor nyilván Spaller Endre sem fog ilyen jóízűt mosolyogni, amikor ezt megtapasztalja.
Amikor minden a visszájára fordul majd, akkor önök fognak majd, most szólok előre, mert utólag könnyű okoskodni, akkor fognak majd önök szaladgálni az éppen önöket leváltó politikai erőhöz, hogy azokat a szabályokat sürgősen változtassák meg, sürgősen meg kell változtatni, mert a demokráciát súlyosan sértik, amelyeket pontosan önök foglaltak most habkönnyűségű vagy gránitszilárdságú alaptörvénybe, vagy sarkalatos törvényekbe. Úgyhogy, ha igazán okosak és igazán furmányosak lennének, akkor ezen gondolkodnának el. Hiszen ami most önök számára egy korlátlan politikai teret, egy korlátlan médiateret nyit meg, mint ez a 2. cikk, egy politikai fordulat esetén ez a nagy szabadság, ez a hatalmas tér kelepcévé válik. Akár egy önmaguk által épített börtönben találhatják magukat, hiszen ez mind, amikor ellenzékbe fognak majd kerülni, ellenzékbe fognak majd szorulni, ami, megint mondom, csak idő és nem olyan túl sok idő kérdése, és bekövetkezik, amennyire előnyös, ugyanannyira hátrányossá fog válni. És akkor már senki nem fog önökön segíteni.
Persze, értem én ezt a nekibuzdulást. Önök most is hisznek azoknak a közvélemény-kutatásoknak, amelyeket én csak politikai kemény drognak szoktam tekinteni, illetőleg minősíteni. Pedig, jelzem önöknek, rendkívül sok a rejtőzködő szavazó, rendkívül sokan a Fidesz-terror miatt nem merik bevallani, hogy legszívesebben már melegebb éghajlatra küldenék el önöket a programjaikkal, a hazugságaikkal együtt. Úgyhogy emlékeztetném önöket 2002 hűvös, hideg tavaszára, amikor nagyon magas szinten hittek a kutatási eredményeknek. Egyik-másik kutató cég 8-10-15 százalékos Fidesz-fölényt jósolt, aztán a történet végét már ismerjük.
És akkor még ráadásul más módon próbáltak trükközni. Ne gondolják, hogy a kétharmad mindentől megmenti önöket! Ne gondolják, hogy ezek a manipulációk vég nélkül folytathatóak! Mert, ha más nem, a szavazófülkében az, hogy ki hová húzza a két egymást metsző vonalat, arra már önöknek sincs befolyásuk. Isten előtt és a szavazófülkékben egyenlőek vagyunk, szokták mondani. Hát, ha más nem, ezen a két helyen valóban egyenlőek vagyunk. Mindenesetre nyilvánvalóak a szándékok. Próbálhatják önök különböző jogértelmezési álcába bújtatni, ráhúzhatnak hangzatos kormánypropagandát, oda lehet állni a kamerák elé, akár itt a parlamentben, akár a különböző televíziók stúdióiban, de jól tudjuk, hogy ezek a cikkek, különös tekintettel az ötödik módosítás 2. cikkére, csak és kizárólag arra irányulnak, hogy az ellenzéket, beleértve a nemzeti radikális ellenzéket, megpróbálják kiszorítani mindenhonnan, a lehető legkisebb mennyiségű levegőt engedve akár a Jobbiknak, akár más ellenzéki pártoknak, elhallgattatni mindent és mindenkit, hogy csak az önök egyoldalú programját, csak az önök egyoldalú kijelentéseit lehessen hallgatni.
Bár azt is megjegyzem, hogy 2010-hez képest egy kicsit többre lesz szükség. Mert gyakorlatilag 2010-ben nagyon sok mindent nem mondtak a választóknak, éppen ezért nehéz önöket szavukon fogni, épp ezért garázdálkodhatnak ily mértékben korlátlanul. Azt javaslom önöknek, hogy gondolják át, még zárószavazásig azért van némi idő, és próbálják, próbáljuk ezt közös erővel úgy átfogalmazni, hogy az valóban demokratikus legyen, hogy az valóban ne csak választási kampányidőszakban, hanem azon kívül, a teljes ciklus idejére a közvélemény kialakulásához, formálásához objektíven hozzá tudjon járulni. Az emberek úgy tudjanak véleményt alkotni, leginkább, ugye, a médián keresztül, hogy valóban objektív tájékoztatást kapnak, valóban megismerik minden pártnak, minden érdemi, minden valós támogatottsággal rendelkező politikai erő álláspontját, és ennek alapján alakítják ki majd azt az álláspontjukat vagy hozzák meg azt a döntésüket, hogy a választásokon melyik pártra szavaznak. Mert ebben az esetben valódi demokráciáról, valódi demokratikus közvéleményről és valódi demokratikus választásokról beszélhetünk. Addig minden egyéb csak mesebeszéd, félrebeszélés, hazugság.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
