DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vagyunk néhányan talán jelen lévő képviselőtársaink közül, akik emlékeznek, hogy én időnként megdicsérem magunkat, a Magyar Országgyűlést, amikor úgy érzem, hogy olyan jól csinálunk valamit. Ez előfordul évenként kétszer-háromszor. A mai nap nem az egyike azoknak.
(21.50)
Ami ma itt történt az elmúlt órákban azzal a témával, ami előttünk van, Magyarország Alaptörvényének ötödik módosítása, ezt nem jól csináljuk. Miért? Engedtessék meg, hogy szóljak hozzá. Mert arról volt szó, ahelyett, hogy a témákat, amelyek az ötödik módosításnak a témái, szépen fel vannak sorolva, egyebek között a Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi világ szabályozása, de több minden, egy-két képviselőtárs majdnem érintőlegesen megérintette, de itt arról folyt a bölcselkedés, hogy miért ötödik, és egyáltalán miért van alkotmánymódosítás, meg egyáltalán miért volt alkotmány, meg hogyan is van.
Tisztelt Képviselőtársaim! Alkotmánymódosítás akkor van, amikor az arra hivatott testület úgy érzi, hogy van. Ez a testület a Magyar Országgyűlés. A Magyar Országgyűlés meg lett választva, hogy csináljon valamit, és ezt feladatának érzi. Hogy úgy tesszük, ahogy tesszük, arról érdemes lett volna beszélni, és a témákat előhozni, fölmutatni, és az egyes témák körül elemezni azt, amit teszünk.
Olyan félreértések vagy félremagyarázások, aminek tanúi voltunk, amit mi itt megcselekedtünk az elmúlt órák során, az nem tesz jót az ügynek. Mi az ügy? Magyarország. Mondok neveket. Bárándy képviselő úr, Schiffer képviselő úr, Apáti képviselő úr és egynehányan olyanféleképpen emlegettek dolgokat, hogy ha én most nehányat visszaidézek, akkor meg tetszenek lepődni rajta. Talán nincs is mindegyikük jelen. (Dr. Apáti István jelentkezik.) Köszönöm. Bárándy képviselő úr azt mondja, hogy nem lezárása az alaptörvénynek ez, jön majd ez tovább is, módosítások lesznek, és miért csináljuk, és milyen nagy kár az az országnak, hogy volt alkotmánymódosítás, volt alkotmányozás, alaptörvény, aztán az ország falba ütközött, és akkor kapitulált. Ez a “kapitulált” szó ismételten elhangzott. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt úgy értelmezni, hogy ezzel az országnak micsoda presztízsvesztesége származott - igen, Bárándy képviselő úr ismételten használta: presztízsveszteség; és hogyhogy a szabadságharcos szellemből kapituláció lett.
Barátaim! Tisztelt Országgyűlés! A politika a lehetőségek tudománya, halljuk gyakran, és többnyire rá is bólintunk, hogy így van. A lehetőségek, amiket meg lehet valósítani abból, amit szándékszik a politikus vagy a kormányozó vagy a törvényhozó. Hát, nem ez történt a sikeres magyar történelemben, amikor az sikeres volt? Bethlen Gábor - a magyar történelem nagyjai között emlékezünk rá. Hát, amennyi kompromisszumot ő kötött! A szultánhoz, hogy is mondjam, lojális volt, a világ akkori nagyhatalmával. De elérte azt, hogy a vesztfáliai béke megkötésekor - mikor is? - 1648-ban ott ülhetett a képviselője az asztal mellett a nagyhatalmak mellett. Ugyanakkor vitázott a Habsburg részével Magyarországnak, és akkor Pázmány Péter azt mondta neki: nagyon jó, ha kegyelmetek teszik, amit tesznek, mert különben gallérunk alá pökik a német. Nem kívánok messze menni az irodalmi idézetekben, de Bethlen Gábor, a nagy kompromisszummester úgy maradt fönn a magyar történelemben, hogy alkotott. Megmaradt az a Magyarország-rész, ami talán nem lett volna.
Az, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke úgy megy el Brüsszelbe meg ahova elmegy, és védi vagy megmagyarázza vagy visszautasítja - annak fényében, barátaim, ahogy a helyzet formálódik. Az, hogy azok a kritikusok Brüsszelben és a velenceiek és ki mindenki más, megkritizálják azt, ami Magyarországon történt, nemhogy megkritizálják, elferdítik, meghamisítják, félremagyarázzák - hát, akkor Magyarország részéről valaki elmegy. Elmegy a miniszterelnök, és teszi azt. Amikor a miniszterelnök, Orbán Viktor úgy hallgatta végig a sértő vádakat, akkor ő nem kapitulált, hanem méltóságteljesen meghallgatta, és hazajött, elmagyarázta a nemzetnek, az Országgyűlésnek, és mi, az Országgyűlés, az ország közvéleménye, tudósai valami utat kerestünk, csináltunk. Az ország nem rosszabbul áll azóta, elég rosszul áll, de azóta nem rosszabbul, hanem javult az állapota.
Az, hogy presztízsveszteség történt volna ezzel, az egy téves megítélése a világnak, a magyar világnak és a dolgok összefüggésének. Magyarország híre nem nagyon jó, de kevésbé árnyékos, mint egy évvel ezelőtt volt. Persze belemehetnénk ennek a vitatásába, de azt hiszem, ezzel könnyen egyetértünk.
Aztán tovább említem magunknak, hogy kár volt ezzel itt ilyen nagy tüzet csinálni vagy füstöt. Aztán Schiffer András képviselő úr azt mondja, hogy nincs jogbiztonság Magyarországon, mert változtatgatjuk, hogy mondjam, a mellényünket vagy az alkotmányunkat. Barátaim, ez nem árt a magyar hírnévnek, hanem a világ úgy látja, és jó volna, ha magunk is azt látnánk, hogy a magyarok, mi képesek vagyunk dolgainkat meggondolni, átgondolni. Még magyar közmondásunk is adódik erre, nemde? Csak az ökör következetes. Hát, menjünk el Cecére vagy hová, valahová, és halljuk ezeket a bölcsességeket, és mennyire konzisztens ez, mennyire összefüggő ez.
Hogy nem lehet az emberekkel megfizettetni - hát persze, az emberekkel fizettetjük meg a hibákat, és ha nem javítjuk a hibákat, akkor még többe kerül, és még többet megfizettetünk az emberekkel, mert behajtjuk adók formájában vagy regulációk formájában.
Apáti képviselő úrnak is tartozom egy megjegyzéssel, amikor azt tetszik mondani, hogy gátlástalan módon írják át a magyar demokráciát. (Dr. Apáti István: Így van.) Tisztelt Képviselő Úr! Kicsoda? A magyar demokráciát, mi, ez a testület vagy ennek valakije, vagy miniszterelnöke, vagy valakije gátlástalanul átírja a magyar demokráciát? A magyar demokrácia olyanokból áll, mint egy intézmény, az Országgyűlés, a bíróságok, és sorolhatnám az intézményrendszert. Hát ez van; ezt az Országgyűlést megválasztották, és megint lesz választás, ígérjük magunknak, és meg is tesszük egy év múlva vagy jövő év közepén, elején.
Aztán egymást meghallgatjuk: itt most nem parittyázok vissza Apáti képviselő úrnak, hanem elmondom, és képviselőtársaim, így csináljuk a dolgokat, demokratikus módon. Tehát azt mondani magunknak, hogy nincs demokrácia és hamisítjuk, ennek örülnek azok, akik nekünk ártani akarnak szerte a világban. Mert ártanak, mert rossz hírünket keltik, rosszabbat sokkal, mint amilyen. Azok a hamisítások, azok a károk nekünk, és mi erre még ráteszünk egy lapáttal vagy akár kettővel is, azt mondjuk, hogy mi hamisítjuk meg? Képviselő úr, tisztelettel kérem, hogy ezeket a fogalmakat úgy használjuk, amit érnek. És akkor nem garázdálkodunk.
(22.00)
Azt tetszett mondani, hogy ez az Országgyűlés, mert akkora többsége van, garázdálkodik. Egek ura, azért van ekkora többsége az egyik politikai koalíciónak ebben az Országgyűlésben, mert volt egy előző politikai koalíció, amelyik olyan borzasztó kegyetlenül, rosszul csinálta, hogy a magyar nép úgy kisöpörte őket, hogy ez a koalíció meg ilyen nagy számban bejött. Nem biztos, hogy azért van ilyen nagy többsége ennek a koalíciónak, mert olyan kitűnőek és okosak vagyunk mindnyájan - tessék ránk nézni -, hanem éppen azért, mert az előzőek olyanok voltak, hogy annyira el kellett őket söpörni, hogy majdnem hogy… na, nem folytatom, mert kicsit költői lenne.
Képviselőtársaim! Az ilyen alkotmányozásról való gondolkodásban a tisztánlátás jobbat tenne nekünk, és ha egymásnak ezt meg-megmondanánk, és a témáról beszélnénk, kezünkben van itt jó néhány irat, mert vannak benne nagyon érdekes témák, remélem, ma már nem lesz rá alkalom, de a következő esetben beszélnénk például a pénzügyi részéről. A MNB és a regulációk szerepe, ott tényleg vannak megjegyeznivalók, mert éppen az az az iparág, a pénziparág, a bank, amelyiknek a főfelügyelete a Magyar Nemzeti Bank, és vigyázat, nem a monetáris politikáról beszélek, arról nem szólok egy szót se, az nekünk tabu, a Magyar Országgyűlésnek, azt megfogadtuk. A monetáris politika nem a mi dolgunk, azért nem is hibáztatnak bennünket, mert ott nem csináltunk látványos hibát, de arról igenis beszélek, hogy a Magyar Nemzeti Bank a felügyeleti hatósága a magyar bankrendszernek, most meg különösebben, hogy ez a szabályozó pénzügyi hatóság hozzácsatoltatott.
Hogy ott micsoda dolgok vannak! Hát, ez egy olyan monopólium, amelyik úgy szipolyozza ki a magyar gazdaságot, a magyar népet, a magyar társadalmat, hogy szinte ízléstelen. Magyarországon, ahol a gazdasági élet olyan, amilyen az elmúlt évtizedek alatt - stagnálás, csökkenés -, de van egy iparág, van egy gazdasági ág, a bankiparág, ahol a profit - számokat mondok, közgazdász vagyok - az elmúlt esztendőben, amikor majdnem minden iparágban hiányzott a nyereség, a profit, sőt veszteségek voltak, van egy, a bankiparág, ahol 27 százalékos profitot jelentettek. Ők maguk jelentettek be 27 százalékot!
Baj ez? Nem volna baj, ha a versenypiac szabályai szerint lett volna a jövedelmük, azonban a magyar pénzügyi világ egy monopolista világ, és a monopólium törvénytelen Magyarországon és a tisztességes demokratikus világokban. Nekünk is van versenyhivatalunk, de a versenyhivatal nem hajtja végre, a Magyar Országgyűlés nem kéri számon. Nagyon jól mondta képviselőtársam - ki is mondta az előbb? -, hogy nem számoltatjuk el a Magyar Nemzeti Bankot. Elszámoltatjuk ezt meg azt, de azt nem. Ha nem volna a Magyar Nemzeti Bank egy monopólium, amelyik monopóliumot, iparágat működtetők - nem a Nemzeti Bank a monopólium - lehetővé teszik, hogy a bankiparág monopóliumként működjön, akkor versenyképesebbek lennénk a világ szemében, akkor kevesebb lenne az elégedetlenség, és - külön előadás, egyszer szívesen, örömest, remélem, alkalmam lesz elmondani, de - ez jó lett volna, ha lett volna ma ebben az Országgyűlésben téma, amiket mi, mint jó orvosok diagnosztizálunk, akkor beszélgetünk a gyógyításról is. Nagyon kevés diagnózis volt itt ma, inkább egymásról mondtunk olyan dolgokat, amivel megbirizgáltuk ahelyett, hogy jó tanácsok is szerepeltek volna. (Az elnök csenget.)
