DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban ott folytatnám, ahol Gyüre képviselőtársam abbahagyta. Szeretnék kitérni a részletes normaszövegre is.
Azt mindenképpen el kell mondani, hogy bár itt kormánypárti képviselőtársaim, jelen lévő Répássy államtitkár úr, illetve Gulyás képviselőtársam ez ellen tiltakoztak, de valóban az anyagban, az általános és a részletes indokolásban több helyen kifejtésre kerül, hogy a Velencei Bizottság és az Európai Unió, az Európai Bizottság az, amelynek a kérésére, megkeresésére - idézőjelben mondom, ez nem így szerepel az anyagban -, az ő erőteljes nyomásukra, ha szabad így fogalmaznom, zsarolásukra következnek be ezek a módosítások, amelyek sok esetben természetesen fedik azokat a kívánalmakat, amelyeket mi is elmondtunk, de ha a Magyar Országgyűlés és Magyarország szuverenitásáról beszélünk, amelyről önök oly sokszor beszéltek, akkor igazat kell adnom Gyüre Csabának, amikor azzal vádolta önöket, hogy csak és kizárólag a külső európai uniós szervek nyomására hajlandóak változtatni a politikájukon, vagy hajlandóak egy egyébként ésszerű módosítást az alaptörvénybe bevezetni. Jobb lenne, ha esetleg meghallgatnák a belföldi hangokat, származzon az akárhonnan. Nem csak az ellenzékre vagy a parlamenti ellenzékre kell gondolni; számtalan jogász, jogtudós vagy akár alkotmánybírák is megfogalmazták azokat a problémákat jelen szabályozásokkal kapcsolatosan, amelyeket önök sajnos figyelmen kívül hagytak, illetve vérmesen ugyanúgy érveltek mellettük, ameddig az Európai Unióban az orrukra nem koppintottak.
Ezt felvezetésként azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert nem arról van szó, hogy itt a módosításokkal bizonyos esetekben ne értenénk egyet, de felháborítónak tartjuk azt, hogy amíg elmondtuk számtalanszor itt az Országgyűlésben, és egyéb fórumokon is vagy akár az alkotmányügyi bizottságban, ezt nem hallgatták meg, ellenben az egyébként a saját, Magyarország és a kormány szuverenitását és az európai szabadságharcukat oly sokszor felemlegetve az Európai Unió volt az, amely térdre kényszerítette önöket.
Az 1. cikk esetében a vallási közösségekre azért nem térnék ki, mert lesz felszólalónk a későbbiekben, aki ezt megteszi, viszont a politikai reklámok a 2. cikk esetében megérnek egy misét, hiszen itt az hangzott el Rubovszky képviselőtársamtól és Gulyás Gergelytől is, hogy itt esélyegyenlőséget fognak biztosítani, és milyen jó lesz, hogy nemcsak a közmédiában, hanem egyéb médiaszolgáltatásokban is ingyenesen egyenlő esélyekkel lehet majd különböző politikai hirdetéseket kampányidőszakban elhelyezni.
Ez persze jól is hangzik, de ahogy azt a kisebbségi véleményben is megemlítettem, ha önök belegondolnak abba, hogy egy kereskedelmi média - és itt nem feltétlenül kell a legnagyobbakra gondolni, de ha egy átlagos magyarországi kereskedelmi médiára gondolunk, akkor mit fog választani, azt, hogy - idézőjelben - nyakló nélkül politikai hirdetéseket ingyen közöljön, vagy az esélyegyenlőség jegyében azt fogja mondani, hogy senki nem közölhet semmit, és ezáltal ő megfelel a hatályos jogszabályoknak, mert mindenki számára ugyanazt az idézőjeles esélyegyenlőséget, tehát valójában nulla megjelenést biztosít.
Erre persze lehet azt mondani, hogy ez akár jó is lehet, hiszen vannak nagy pártok, amelyek az elmúlt több mint húsz évnek a haszonélvezői voltak, jelentős anyagi keretekkel rendelkeznek, ezáltal ki tudják fizetni a nagyon drága műsoridőket is. Nekik ez nyilvánvalóan hátrányos lesz, nem azért, mert ingyenesen tudnának hirdetni, hanem ahogy elmondtam, semmilyen hirdetésre nem lesz lehetőség. Persze, ez is egy hozzáállás, viszont ha erről van szó, tehát senki nem fog tudni kereskedelmi médiában hirdetni – ugye, a közmédiában megfelelő időintervallumokat határoztak meg -, abban az esetben beszéljünk nyíltan, és mondjuk azt, hogy médiaszolgáltatásban nem lesznek politikai hirdetések; mert legalább a félreértések elkerülése végett tisztázzuk ezeket a sarokpontokat. Vagy ha szeretnék önök, hogy legyenek, akkor valamiféle médiaidőt is mellé kellene tenni, de hozzáteszem, a jogérzékemet egy kicsit érdekesen érinti az, és nem vagyok benne biztos, hogy kiállná az alkotmányosság próbáját az a rendelkezés, ha egy kereskedelmi médiát arra kényszerítenénk, akár megfelelő műsoridő rendelkezésre bocsátásával, hogy azt ingyenesen politikai pártoknak a rendelkezésére bocsássa (Gulyás Gergely: Nincs kényszer!), ahelyett, hogy adott esetben reklámokat sugározhatna, akkor ebben az esetben nem hiszem, hogy ezt megtehetjük.
Gulyás képviselőtársam bekiabálva azt mondta, hogy nincs kényszer. Természetesen kényszer nincs, ezért senki nem fog hirdetni valószínűleg, ez lesz az esélyegyenlőség. A mosolya és a széttárt keze arra utal, hogy önök ezzel számolnak, és jó helyen kapiskálunk, csak akkor legalább erről beszéljünk. (Dr. Répássy Róbert: És a Barikád Tévé…?)
Továbbmenve a 3. cikkre, amely az Országos Bírói Tanács beemelését jelenti, erre is azt mondhatnánk, hogy jó, hogy beemelésre kerül egyrészről, mert ez a Bírói Tanács legitimitását növeli, hogy az alaptörvénybe beleveszik. Egyébként korábban elmondtuk, hogy ez így lenne helyes, és örülünk neki, hogy bár az Európai Unió hatására, de belekerült. Viszont itt teljesen jó szándékkal felhívnám a figyelmüket egy apró pontatlanságra, lévén, hogy a 3. cikk (6) bekezdése, illetve az utolsó mondata olyan faramuci, kicsit magyartalan megfogalmazással írja le, hogy a Kúria elnöke és az egyéb megválasztott bírók lehetnek tagjai az Országos Bírói Tanácsnak.
Hogy miért mondom ezt? Önök elfogadták a 2011. évi CLXI. törvényt - ez a bíróságokról szól -, amely meghatározza, hogy az Országos Bírói Tanács tagjait a bírói küldöttértekezlet által választott saját tagjai közül választott bírák teszik ki. Ha már ezt oda, a 2011. évi CLXI. törvénybe ilyen szépen sikerült belevarázsolni, akkor illene itt az alaptörvényben is pontosan fogalmazni.
(20.30)
Itt úgy tűnhet, minthogyha egy már meglévő sarkalatos törvényre utalva elég slendriánul fogalmazták volna meg ezt a mondatot, és egyébként az alaptörvény megfogalmazása alapján csak az szerepel, hogy a bírák választják meg, az nincs benne, hogy a bírók közül választják. Persze, erre lehet azt mondani, hogy a sarkalatos törvényben benne van, de a sarkalatos törvényt később lehet módosítani. Tehát az Országos Bírói Tanács tagjai a jövőben a bírák által választott nem bírák is lehetnek, ha csak az alkotmányt vesszük. Ha a jelenlegi szabályozást szeretnék fenntartani, akkor illő lenne ezt pontosan, igényesen megfogalmazni. Erre egyébként egy módosító javaslatot is benyújtottunk Gyüre képviselőtársammal, ezt majd természetesen a részletes vitában fogjuk kifejteni, de itt államtitkár úr szavai és visszajelzése arra enged következtetni, hogy ismételten jó irányba tapogatózunk. Mi elvárnánk azt, hogy a jelenlegi szabályoknak megfelelően az alaptörvény is ezt a szabályt rögzítse, tehát hogy az Országos Bírói Tanács tagjai bírák és a bírák által választott bírák lehetnek.
Elhangzott már, hogy a hirtelen beálló fizetési kötelezettség esetében kikerül az alaptörvényből az ominózus passzus, bár az is elhangzott többször is, hogy ez tulajdonképpen egy látszatintézkedés, lévén, hogy az államot terhelő fizetési kötelezettséget ki másnak kellene megfizetni, mint az állampolgároknak, lehet, hogy nem egy azonnali adókivetés által, de higgyék el, és elképzelhetik, hogy amikor a költségvetésben erre fedezetet keresnek, akkor végeredményben bizonyos adók kivetésével vagy egyéb, trükkös, adónak nem tűnő módszerek bevezetésével - akár a tranzakciós illetékre is lehet gondolni, amely esetében önök sokszor elmondták, hogy ez nem kerül áthárításra, és tudjuk, hogy ez mégis megtörtént -, tehát előbb-utóbb az emberek fogják megfizetni ennek a végösszegét. Ez tulajdonképpen egy látszatintézkedés, hogy önök úgy tesznek, mint hogyha az állam nem az itt élő magyar állampolgárok összeadott pénzeiből gazdálkodna.
A Magyar Nemzeti Bank és a pénzügyi közvetítő rendszer felügyeletének viszonyáról is már volt szó, én többször elmondtam, hogy ennek a hatékonysága lesz a megfelelő bizonyíték arra, hogy önök jól jártak-e el. Számtalanszor megesik manapság is, egyébként az alkotmányügyi bizottság elé is kerültek ilyen jelentések, amikor a PSZÁF és mondjuk, a fogyasztóvédelmi hatóság egymás között pattogtatott ügyeket, mert egy bankot érintő fogyasztói probléma vagy egy bejelentés kapcsán a PSZÁF úgy gondolta, hogy a fogyasztóvédelemhez tartozik, a fogyasztóvédelem, mivel a bankszektorról volt szó, szintén visszadobta ezt a labdát, és egy ördögi körként, tulajdonképpen szent tehénként a bankok majdhogynem mindent megtehettek. Értem én, hogy az előző MSZP-kormányzatok alatt ez talán még kiterjedtebb volt, de azt várnánk el, hogy ha egy ilyen hatóság létrejön, megfelelően és hatékonyan az emberek érdekeit képviseljék, és azokat a hibás banki termékeket, amelyek egyébként a devizahitelek is voltak, szűrjék ki a piacról, és ne féljenek akár súlyos bírságokat kiszabni. Egyébiránt nem olyanokat, amelyeket mondjuk, a híradásokban lehet hallani, hogy egy országos bankot, mondjuk, egy nemzetközi bank itthoni leánybankját néhány millió forintra megbüntetnek, hiszen ezeket a nevetségesen kicsi összegeket nagyon könnyen kifizetik, és - kicsit pestiesen fogalmazva - röhögve folytatják ugyanazt az állampolgárokat megkárosító tevékenységüket, amit eddig csináltak. Tehát itt a rendszer hatékonysága önmagát fogja igazolni, és természetesen azt is, hogy itt csak fideszes hatalmi, központosítási törekvésekről van szó, vagy önök tényleg szeretnének egy hatékony pénzügyi felügyeleti rendszert; nyilván, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az utóbbi valósuljon meg.
Az egyedi ügyekben a bíró által kezdeményezett normakontroll az Alkotmánybíróság felé, igazából nem értem, hogy 30 napról 90 napra miért nőne meg. A vezérszónoki körben, illetve az előterjesztő kormányzat részéről sem hallhattunk statisztikákat arra vonatkozólag, hogy mi támasztja alá ezeket a megkereséseket. Nagyon kíváncsi lennék, hogy hány megkeresés érkezik a bíróságokról, amikor a bírók ezeket az ügyeket az Alkotmánybíróság felé továbbítják. Vélhetően nem túl sok egyébiránt, mert az nem egy gyakori eset, hogy egy bíró erről döntsön - bár lenne gyakori, és a bírókban élne még inkább az Alkotmánybírósághoz fordulás vágya! -, de egy statisztikát vagy valami kimutatást azért mindenképpen hallhatnánk.
A 30 napról 90 napra növelés azért sem egy jó megoldás, lévén, hogy ebben az esetben negyed évre felfüggesztésre kerül egy adott ügy, amelynek a tárgyalása folyik, és ez komoly jogsérelmet okozhat azoknak, akik végre, elhúzódó eljárások alapján az igazukat keresik a bíróságokon. És még egy másik kiegészítés, hogy ha már itt legalább van határidő, akkor viszont az egyéb alkotmánybírósági eljárásoknál is végre be kellene vezetni valami határidőt. Az Alkotmánybíróság az egyetlen olyan, tudtommal az egyetlen olyan magyar bírói vagy közigazgatási szervezet, amelynek az eljárását semmiféle határidő nem befolyásolja, és megtehetik, hogy évek után hoznak döntéseket. Na, ez az, aminek gátat kellene szabni. Önök kibővítették az Alkotmánybíróságot, felduzzasztották a bírók létszámát, és egyébként az odakerülő ügyeket meg megkurtították, lévén, hogy mondjuk, egy országgyűlési képviselő sem, csak az országgyűlési képviselők negyede fordulhat oda, ehhez képest akkor már illene valamiféle határidőt szabni az Alkotmánybíróság számára; erre is terjesztettünk be egyébként Gyüre képviselőtársammal módosító javaslatot, ezt a részletes vitában szintén meg fogom indokolni.
Zárszóként, amit Gyüre képviselőtársam szintén említett, de itt a statisztikák hiányát szeretném én is kiemelni. Az, hogy ebben az anyagban, a részletes indokolásban szerepelhet az a szerintem demagóg és populista kijelentés, hogy az elkövetkezendő öt évben legalább hatmilliárd forintjába fog kerülni az adófizetőknek az, hogy az ügyáthelyezésnek ezt a formáját megszüntetik, ez csak akkor helytálló, ha megfelelő háttérszámítások ezt alátámasztják. Én nagyon várnám vagy vártam volna, hogy ezek megjelenjenek, nem jelentek meg, és az alkotmányügyi bizottság ülésén a minisztérium képviselője a kifogásunkra, hogy nem méltó és populista ez a beletett egy mondat, annyit tudott válaszolni, hogy ők bizony egyszer egyeztettek az Országos Bírósági Hivatal elnökével, Handó Tündével, és ezen a szóbeli egyeztetésen hangozhatott el, hogy egy új járásbíróság felállítására kerül sor majd Budapesten, és ez ennek a költségét jeleníti meg, ami egyrészt nem kielégítő válasz, másrészről, hogy ha valóban feláll egy új járásbíróság, aminek mi egyébként módfelett örülnénk, akkor az egy sokkal jobb megoldás lenne, mint a vidéki bíróságokat megterhelni. A kettő az alma-körte viszonyában van egymással, nem lehet egyszerűen összehasonlítani, mert amíg ez egy valódi megoldás a bírósági rendszer tehermentesítésére, addig az a megoldás, amit önök korábban megpróbáltak végigvinni, az csak egy felemás és hatalomkoncentrációt eredményező megoldás lett volna.
Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
