DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! A véletlen úgy hozta, hogy két, költségvetési kérdésekkel foglalkozó képviselő kerül egymást követően a hozzászólási sorba, és ha megengedi, akkor én a beterjesztett javaslat egyéb vonatkozásaival nem is igazán foglalkoznék, lévén, hogy a mi szakterületünket érintő kérdésekről is lehet bőségesen kritikát mondani.
Az a két pont, ami ezt a témát érinti, ebben a most benyújtott javaslatban bizonyosan vitákat válthat ki, és ahogy itt hallottam Rubovszky képviselő úrtól, hiszen ők elfogadják a benyújtott javaslatot változatlan formában, módosító indítványt nem kívánnak benyújtani hozzá, szerintük tehát úgy jó, ahogy van, ezért bizonyosan nem fogja osztani a kormánypárti többség álláspontja azt, ahogyan a kérdésekhez mi viszonyulunk.
(21.40)
Elsőként érinteném ezt a bizonyos jegybank-PSZÁF összevonási kérdéskört. Egy olyan kérdésről van szó, amely elég régen itt van a gondolkodás részeként. Korábban már a kormány nyújtott be egy javaslatot az Országgyűléshez, illetve az Európai Központi Bankhoz is elküldte. Szemben a mai vitában elhangzottakkal a különbség nem az, hogy az Európai Központi Bank immáron a kérdés lényegéről mást gondolna, mint amit gondolt annak idején, amikor még Simor András volt a jegybank elnöke, és akkor nyújtottak be javaslatot, hanem a különbség az, hogy a kormány mára egy más javaslatot terjeszt elő. A javaslat, amelyet most a kormány előterjeszt, immáron nem fokozza le a jegybank határozott időre kinevezett elnökét a javaslat elfogadását követően alelnöki státusba. Vagy azért, mert immáron a miniszterelnök egyik kedvenc munkatársa került a jegybank élére, és ezért úgy gondolják, hogy élvezi a bizalmat, ott lehet hagyni a jegybank vezetőjeként azután is, miután a jegybank és a PSZÁF egyesülése megtörténik, vagy bármilyen más okból, de a mostani javaslat azt tartalmazza, hogy a kinevezett vezető a továbbiakban is vezető marad a jegybankban. A jegybank tevékenysége ugyanakkor szélesedni fog a korábban PSZÁF által végzett tevékenységek jegybankhoz kerülésével.
Úgy gondolom tehát, nem arról szól a dolog, hogy immáron Frankfurtban felébredtek, megvilágosodtak és másként látják a magyar viszonyokat, hanem arról szól, hogy adtak egy korrekt szakmai véleményt ezen a nyáron erről a javaslatról, ez a korrekt szakmai vélemény pedig azt mondja, hogy lehet így is csinálni, lehet úgy is csinálni, Európában mind egyik, mind másik megoldásra vannak példák, egyik is lehet jó, a másik is lehet jó, egyik is lehet rossz, a másik is lehet rossz. Ilyen értelemben közöttünk nincs is szakmai vita, hiszen ez is egy lehetséges megoldás, mint a másik. Az egy más kérdés, hogy ezzel az apró kis módosulással, ami bekövetkezett az elmúlt egy évben, érdemben kilóg a lóláb, hogy nevezetesen amikor még nem a jelenlegi kormánypártoknak tetsző vezető volt a jegybank élén, akkor úgy gondolták ezt a szervezeti módosulást végrehajtani, hogy egyben a jegybankelnök kerüljön lefokozásra, ma pedig, amikor egy számukra kedvező személy van a jegybank élén, már nem gondolják, hogy le kellene fokozni alelnökké a jegybankelnököt egy ilyen szervezeti módosulás után, hanem hagyják pozíciójában.
Mindenesetre úgy gondolom, hogy a benyújtott javaslattal van még egy apró probléma. Ez a bizonyos hatálybalépési probléma, ámbár majd ez a holnap délelőtti vitában kerül exponálásra, hiszen akkor lesz a részletes végrehajtással kapcsolatos kérdés napirenden. Semmiképpen nem fogadható el ugyanakkor az a gondolkodás, vélhetőleg azért fogalmazza meg - bár ezt soha sem teszik be az indoklásba - most az alaptörvény módosításaként ezt a kérdést ilyen módon a kormánytöbbség, hogy immáron alaptörvényben legyen rögzítve az a szervezeti forma, amit egy másik jogszabály biztosít gyakorlatban megvalósítandónak a későbbiek során. Nem gondolom, hogy ilyenfajta szervezeti kötöttségeket is ilyen többséggel kellene Magyarországon bebetonozni, nagy valószínűséggel ettől kisebb parlamenti többségnek is meg kellene adni a lehetőséget arra, hogy a felmerülő igények figyelembevételével tudjon államigazgatási szervezeti módosulásokat végrehajtani. Már csak azért is gondolom ezt így, mert a mai vitában a kormány képviseletében jelen lévő államtitkár megfogalmazása szerint páratlan hatalomkoncentráció jön létre ezzel a benyújtott módosítással és a javaslat elfogadásával. Ugyanakkor megindokolni azt, hogy ez a páratlan hatalomkoncentráció miért is jó, nem is nagyon kísérelte meg és nem is nagyon tudott érdemi érvet hozni emellé a vitában. Ezért azt gondolom, hogy legalábbis meg kellene adni azt a lehetőséget, hogy a későbbiek során, ha bármikor úgy látja az akkori parlamenti többség, ez a módosítás végrehajtható legyen. Ez a mostani javaslat, amelyet tárgyalunk, ugyanakkor azt biztosítja, hogy csak egy nagyon magas arányú többséggel tudja bárki más a későbbiek során módosítani ezt a szervezeti struktúrát, ami legalábbis vitatható, vagy legalábbis nem törvényszerű, hogy így kellene lennie.
A másik kérdés, ami a mi szakterületünket érintően ebben a benyújtott javaslatban módosításra kerül, ez a bizonyos pontja a javaslatnak, ami arról szól, hogy ha Magyarországot a későbbiek során valamilyen fizetési kötelezettség bírósági vagy más döntésből adódóan terheli, akkor köteles-e a kormány ezt újabb adó kivetésével ellentételezni, avagy más megoldás is lehetséges a kormány döntési repertoárjából. Úgy gondolom, önmagában az, hogy egy ilyen javaslatot az Országgyűlés elé terjesztenek, az helyes, mert immáron belátják, hogy helytelen volt az a korábbi döntés, amely a korábbi törvényben azt tartalmazta, hogy köteles a kormány ebben az esetben ilyen javaslatot az Országgyűlés elé terjeszteni. Azaz ettől kezdve már nem lesz köteles, ámbár természetesen az esélye és a lehetősége fennmarad annak, hogy a kormány ilyen módon próbálja ellentételezni a fizetési kötelezettséget.
Engem sokkal inkább aggaszt ezzel kapcsolatban az, ami a bizottsági vitában a kormány képviselői részéről elhangzott, nevezetesen, hogy mintha már látnák előre azt a bekövetkező döntést, ahogyan ő fogalmazott, egy tengerentúli bírósági döntést, amelyből adódóan Magyarországnak fizetési kötelezettsége fog keletkezni. Az általam ismert ilyen jellegű, belátható időben megszülethető bírósági döntés egy választottbírósági eljárás, amely választottbírósági eljárásban a jelenlegi kormány által hozott 2010-es döntést támadott meg Magyarország egyik szerződéses partnere, és ebből adódóan keletkezhet jelentős fizetési kötelezettség. Úgy gondolom, ha erre gondolt a kormány képviselője, akkor kifejezetten szerencsétlen, ha ilyen döntésből adódóan a későbbiek során ennek a törvénynek a felhatalmazására való hivatkozásként úgy gondolják, hogy akkor bizony a lakosságra kell terhelni az ebből adódó fizetési kötelezettséget.
Mint ahogy úgy gondolom, hogy értelemszerűen helytelen lenne, ha akármelyik, úgynevezett multiadókkal kapcsolatban várhatóan bekövetkező későbbi bírósági döntés magyarországi kötelezettségét akarná bárki a lakosságra terhelni. Úgy gondolom tehát, hogy ez a pontja a benyújtott javaslatnak ugyan egy szükséges, de nem elégséges korrekciót tartalmaz ahhoz, hogy adott esetben támogatásra is érdemes lehetne, lévén, hogy szerintem nem az a helyes gondolkodás, ha ezt a lehetőséget mint kormány által választott lehetőséget benntartja a törvényjavaslatban, hiszen értelemszerűen, ha ezzel nem foglalkozik az alaptörvény, akkor is megvan a kormány lehetősége arra, hogy ha valamely kérdésben úgy ítéli meg, hogy szükséges az Országgyűléshez fordulnia annak érdekében, hogy a költségvetés egyensúlya biztosított legyen és bármilyen bevételnövelő javaslatot tesz, akkor ezt megteheti. Nem helyes, ha ez ilyen módon kerül beépítésre az alaptörvénybe, és azt követően az alaptörvény nagy többséget igénylő módosításával lehet csak a későbbiek során erre visszatérni.
Ezért azt gondolom, hogy mindkét kérdésben, ami a gazdasági területet érintően szerepel a mostani javaslatban, nem jó az a fogalmazás, nem jó az az elgondolás, ami ilyen értelemben a gránitszilárdság részévé válik, éppen ezért legalábbis megfontolásra javasoljuk a magunk részéről azt, hogy a kormány ezeken a pontokon térjen el a benyújtott javaslatban szereplő megfogalmazásoktól, és találjon ettől lényegesen jobb, lényegesen rugalmasabb és lényegesen a realitásoknak megfelelőbb megoldást a későbbiek során ezen kérdések orvoslására.
Ezeken a pontokon tehát bizonyosan nem tudjuk támogatni a benyújtott javaslatot. Azt gondolom, teljesen nyilvánvaló, hogy az ellenzék részéről elhangzott érvek alapján az egész javaslat támogatása sem valószínűsíthető az ellenzék részéről. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
