DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években 380 ezer jórészt fiatal honfitársunk hagyta el Magyarországot. A legújabb felmérések szerint minden ötödik magyar tervezi a kivándorlást, és a huszonévesek fele szeretne külföldre költözni. 2010 és 2012 második féléve között az egyesek szerint jobban teljesítő országban két és félszeresére nőtt a kivándorlás szándéka.
Talán nem haszontalan emellé hozzátenni, hogy a felsőoktatás legfontosabb számai hogyan alakultak ebben az időszakban. Annak idején, 2009-ben közel 200 milliárdot költött a költségvetés felsőoktatásra, a Bajnai-kormány megszorító csomagja ezt 180 milliárdra mérsékelte, majd az Orbán-kormány megszorító csomagjai további 60 milliárdot vontak ki a felsőoktatásból. Összesen 80 milliárd vándorolt ki a felsőoktatásból, a tudásból. Ma Magyarországon 130-140 ezer egyetemi jelentkező helyett összesen 90 ezren jelentkeztek továbbtanulásra.
Az LMP nyáron megpróbálta felhívni a figyelmet arra, hogy a vidéki felsőoktatás veszélybe kerül, és azokban a városokban, például Salgótarjánban, Szolnokon, ahol a felsőoktatási intézményt bezárják, az a veszély, hogy a fiatalok nem is Budapestre vagy az ország nyugati felébe mennek, hanem egész egyszerűen el fogják hagyni Magyarországot.
Arra kértük az embereket, arra próbáltuk felhívni a figyelmüket, hogy ha most nem lépsz, akkor a gyermeked fog. A kilátástalanság, a jövőtlenség, a kiszámíthatatlanság, az embertelen viszonyok azok, amelyek kiűzik a fiatalokat ma Magyarországról, és egy unokák nélküli ország rémképe sejlik fel előttünk. Azért hagyják el ma Magyarországot sokan, mert ugyanaz a politikai elit két műszakban helyezi a mögötte álló gazdasági érdekcsoportok érdekeit a közösség érdekei fölé, és éli fel az ország erőforrásait, a következő generációk jövőjét.
(14.40)
Tisztelt Országgyűlés! Akkor fognak visszatérni a fiatalok, és akkor maradnak itthon, ha egy élhető Magyarország képét tudjuk felvázolni; ha kiszámíthatóság lesz ebben az országban, kiszámítható viszonyok között lehet munkát vállalni, vállalkozni, és a jövedelmek is ebben az országban maradnak; ha a kormányzati politika a fiatalok munkahelyteremtésére, vállalkozóvá válására koncentrál, otthonteremtésre, közösségi bérlakásépítésre, családbarát munkahelyekre, a gyermekek napközbeni ellátására; ha egy tudásalapú társadalomról beszélnek a munkaalapú társadalom helyett, ahol az első számú szempont, hogy a képzett munkaerő és a helyi gazdaság szövetségéből legyen egy erősödő Magyarország, egy olyan ország, ahol a természeti erőforrások megőrzése az elsőrendű cél, és ennek érdekében vállal külföldön is konfliktust az ország kormánya.
Ennek viszont feltétele, egy élhető Magyarországnak feltétele, hogy a magyar politika kiszabaduljon az oligarchák fogságából, és Magyarország ajtót mutasson annak a politikai elitnek, azoknak a hatalmasoknak, akik az elmúlt negyedszázadban a politikából gazdagodtak meg.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az a választása ma Magyarországnak, arra kell világos válaszokat adni a következő hónapokban, hogy lesz-e egy élhető Magyarország, ahol az első számú társadalmi cél, hogy a képzett munkaerő találja meg a lehetőségét ebben az országban, vagy pedig örökül hagyunk egy unokák nélküli, reménytelen Magyarországot, ahol azok érzik jól magukat, akik megkötötték már a kompromisszumukat a reménytelenséggel. Nem gondolom, hogy ezt kell választanunk.
Az LMP elkötelezett abban, hogy Magyarország számára van választási lehetőség egy élhető ország érdekében, erre viszont akkor van lehetőség, ha világosan a politika a közjót, a közösség érdekeit és nem szűk gazdasági érdekcsoportok érdekeit szolgálja.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
