ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! A dolog úgy fest, hogy az ember minden ülésszakot derűlátással kezd; az ember azt gondolja, hátha olyan ülésszak jön, amikor még számít, hogy ő mit mond; mondjuk, a vele vitatkozóknak is számít, hogy mégis mi az, amit a miniszterelnök évadnyitó beszéd gyanánt elmond, és esetleg, ha már vitatkozni akarnak, a tényekkel vitatkoznak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a helyzet, hogy mondhatok én itt akármit, úgy látom, hogy a dolgok már eldőltek, önök eldöntötték, hogy nem hagyják magukat zavartatni sem a kormánypárti képviselők mondandója által, sem a tények által. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Istenem!) Jól látható, hogy kigondolták, mit fognak a következő néhány hónapban egészen a választásokig ráönteni erre az országra. Lelkük rajta, ez az önök dolga!
Én azonban néhány megjegyzést mégiscsak fűznék ahhoz, amit mondanak, elsősorban nem a kormánypártok és nem a kormány, hanem a hazánk érdekében. Először is tisztelettel arra kérem a szocialistákat, hogy ne oktassanak ki bennünket erkölcsi kérdésekben. (Dr. Józsa István: Közgép után szabadon!) Minden tanácsot örömmel fogadunk, minden jó szándékú megjegyzésre vevők vagyunk, de szeretném emlékeztetni önöket, hogy itt önök kormányoztak a megelőző nyolc évben. Az önök frakcióvezetője, az általam tisztelt képviselőtársam tagja volt annak a kormánynak, amely kormánynak a miniszterelnöke - mert az ember persze derűlátóan készül, de azért van B-terv is, ezért elhoztam - szó szerint csak a következőkkel tudta bemutatni a saját kormányzását, ahol ön államtitkár volt, tisztelt frakcióvezető úr! Államtitkár volt; ha úgy tetszik, benne volt ebben, amit most felolvasok.
“Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt (Dr. Bárándy Gergely: Azt hittem, valami új!), hogy amit mondunk, az nem igaz.” Folytatom, mit műveltek még, idézem az ön miniszterelnökét, akinek a munkáját ön segítette. (Dr. Józsa István: 2006!) “Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni, úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.” És végül lakonikus rövidséggel: “Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” Ön akar ezek után kioktatni bennünket? (Dr. Józsa István: Délben nem! - Nagy taps a kormánypártok padsoraiból.)
Ami az ország állapotával összefüggő megjegyzéseket illeti, sajnálom, hogy nem méltányolják azt az erőfeszítésemet, amelyet három év óta folyamatosan teszek ennek érdekében, hogy (Dr. Józsa István: Simicskának jobb legyen!) egyszerre próbáljam elérni, hogy a hazánk, a magyar emberek szembesüljenek a tényleges, a valóságos és nagyon nehéz helyzettel, és egyszerre próbáljam életben tartani a reményt, hogy van értelme annak, hogy minden reggel felkelnek, korán kelnek, elmennek dolgozni, megdolgoznak a fizetésükért, és kis pénzből próbálják eltartani a családjukat. És hozzájuk próbálunk beszélni (Dr. Bárándy Gergely: Így igaz, a választások közelednek!) mi itt a kormánypárti oldalon, hogy igen, ennek van értelme. Ebből a mai helyzetből ki fogunk jutni. Nem csoda révén, nem hitelekkel, mert úgy nem megy, hanem a saját erőfeszítéseinkkel. Ezt próbáljuk tenni.
Önök ezzel szemben mindenről elmondják, hogy minden rossz. Minden rossz! (Dr. Bárándy Gergely: Csak arról, amit csinálsz! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ha egyszer úgy van!) Rossz a rezsicsökkentés, rossz a devizahitelesek megmentése, rossz a reálbéremelés. Nem jól van a helyi gazdaságban; igaz, hogy 750 milliárdot éppen most vittek el hitelként a Nemzeti Bank programjából, de ez önöket nem zavarja! Amit önök csinálnak, azzal nem nekünk ártanak, ezt húsz éve figyelem egyes képviselőtársaim esetében. Önök az embereket akarják lebeszélni arról, hogy van értelme annak, amit csinálnak. Önök a saját hazájuk ellen beszélnek, nem a kormánnyal szemben, tisztelt szocialista képviselőtársaim! (Közbekiáltások a kormánypártok padsoraiból: Így van! Így van! - Nagy taps.)
Ezen az oldalon ferencjóskás (Mesterházy Attila: A miniszterelnök nem egyenlő a hazával!), ezen az oldalon ferencjóskás hangütésben az elmúlt három évben senki nem beszélt. Itt soha nem mondta senki azt, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg lehetünk elégedve. Az ellenkezőjét mondtuk! Elmondtuk, hogy önök mit műveltek a hazánkkal. Elmondtuk, hogy mit műveltek az országgal. (Mesterházy Attila: Mi meg azt mondjuk, hogy ti mit műveltek!) Elmondtuk őszintén, hol áll a magyar nemzet, mik az esélyei. Hogy milyen kicsi esélyünk volt 2010-ben, hogy ne csússzunk bele a szakadékba.
Egyenesen és őszintén beszéltünk a gondokról. Most is csak azt mondom: messze még, hogy azt mondhassuk, meg vagyunk elégedve hazánk közállapotaival. (Mesterházy Attila: Ezzel egyetértek!) De azt elvárom önöktől, tisztelt képviselőtársaim, még az ellenzéktől is, hogy ne becsüljék le a magyar emberek munkáját! Az, ami ebben az elmúlt három évben (Nagy zaj az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások: Nem is szoktuk! - Csak azt, amit ti csináltok! - Wittner Mária: Nem tudjátok, mi a munka!) jó dolog és megtörtént, azt mind a dolgozó magyar embereknek köszönhetjük. Igaz, hogy mi vezettük ezt a munkát (Taps a kormánypártok padsoraiból.), de ettől még ez az ő munkájuk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után van még egy fontos kérdés. Most a rezsitámogatás ügyéről azért nem is akarok mondani semmit, mert valami félreértés lehet, ugyanis a kormányoldal semmifajta rezsitámogatást nem szavazott meg. Nem is fog! Mi a rezsi árát csökkentjük! Én értem, hogy önök egy kommunista világban nőttek fel, és úgy tudnak gondolkodni, ahogy felnőttek. (Moraj az MSZP padsoraiból. - Mesterházy Attila: KISZ-titkár ki volt? - Dr. Bárándy Gergely: Te többet tudsz beszélni róla szerintem, mint én!) És az is világos… (Nagy zaj.) És az is világos (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), hogy mindenki csak azzal a kalappal tud köszönni, ami van neki. (Derültség a kormánypártok padsoraiból.) Ezért önöknek, ha segíteni akarnak az embereken, mindig csak az jut eszükbe, hogy hogyan és kinek lehetne támogatást adni. Lehetőleg úgy, hogy a szegényeknek, nem vitatom, a szegényeknek jobb legyen; a középosztály, ha bírja, bírja; a gazdagokkal pedig nem kell törődni. Így is lehet gondolkodni a magyar nemzetről, mi másképpen gondolkodunk. (Mesterházy Attila: Azt látjuk!) Mi azt gondoljuk, hogy egy modern nemzetben vannak jobb módúak, van középosztály, és vannak szegények, és ezeket nem szembe kell fordítani egymással, nem kijátszani kell egymás ellen, hanem nemzeti politikát, érdekegyeztető politikát kell folytatni.
Ezért mi nem rezsitámogatást adunk, tisztelt képviselőtársaim, hanem csökkentjük az árakat. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Főleg a közbeszerzéseknél csökkentitek az árakat!) Én látom, hogy önöknek fáj az, ha egy jómódú magyar ember zsebében marad a pénz, ahelyett, hogy egy német multihoz menne. Miért fáj önnek? Miért fáj önnek? (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiból.) Én nem vitatom el, nem akarom elvitatni (Mesterházy Attila: Adjuk oda a szegényeknek, miniszterelnök úr!), hogy úgy is lehet gondolkodni a világról, ahogy önök gondolkodnak, csak azt szeretném mondani, hogy azon az alapon, ahogy önök gondolkodnak a világról, nem érdemes bennünket bírálni, mert a mi lépéseink mögött más mozgatórugók vannak. Ez egy nemzeti, nem osztályharcos (Dr. Józsa István: Simicska van mögötte!), a magyarokat nem szembefordítani akaró, hanem érdek- és nemzetegyesítő politika. Ezért a rezsiárakra csökkentést rendelünk el, nem pedig támogatást adunk. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ne élje bele magát, miniszterelnök úr! - Az a baja, hogy meg kellene szondáztatni!)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A másik ellenzéki párt, a Jobbik képviselője…
