Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Több milliárd dollár kártérítést fizetnek a jelzáloghiteleseknek a bankok, amiért a gazdasági válság idején szabálytalanul foglalták le ingatlanjaikat. A kormányzat felszólította a pénzintézeteket, hogy vizsgálják át, történtek-e szabálytalanságok, ennek következményeképpen becslések szerint csaknem négymillióan számíthatnak kártérítésre. A kártérítés fizetésével a bankok ugyanis elkerülték azt, hogy az összes ügyet egyenként vizsgálják ki, és ennek a többszörösét kamatostul verjék le rajtuk. A visszaélésekre két évvel azok után derült fény, az ügyben a kormány vizsgálatot rendelt el, tehát nem tárgyalgatott velük.
Mit gondolnak, hol történt ez? Nem árulok el titkot, ha kijelentem, hogy nem Magyarországon, hanem bizony a példaként éppen nem minden esetben tekinthető Amerikai Egyesült Államokban. Magyarországon minden hétre jut egy civil megmozdulás, amely a hitelkárosultak által kerül összehívásra, és általában süket fülekre talál. A héten éppen a Hősök terét fogják megtölteni azok a jogosan tiltakozók, akik nem akarnak semmiféle előjogot Magyarországon, pusztán igazságot akarnak, és szó szerinti törvény előtti egyenlőséget.
Az Otthonvédelmi Tanács nevű civil szervezet mutat példát a kormányzatnak is összefogásból, cselekvőkészségből, és ha kell, akkor önvédelemből is, igen, hiszen idesorolható a devizahitelesek mentőöve, a Bankcsapda Csoport, az a Koppány-csoport, amely adott esetben fizikailag is megpróbálja elejét venni a végrehajtói túlkapásoknak. Ha vigyorognak a nevükön és ezen polgárokon, ez akkor is így van, ezek a polgárok ugyanis igazságot szolgáltatnak saját maguknak, önök helyett, az állami mentőöv helyett állnak ki ezek a polgárok azért, hogy olyan végrehajtói túlkapásokat és banki túlkapásokat akadályozzanak meg, amelyektől önöknek kellene megvédeni őket, de nem teszik.
Havonta minimum 50 milliárd forintot fizetünk törlesztőrészletekre, ez évente 600 milliárd forint. Ez egy alsóhangú szakértői becslés. Tehát ha ezt alapnak vesszük, akkor minden egyes magyar állampolgár 60 ezer forinttal támogatja éves szinten azt a bankrendszert, amely nemcsak hogy minősítetten kifosztotta a magyar állampolgárokat, de a kialakult helyzet okán elejét veszi mindenféle gazdasági növekedés elérési lehetőségének, hiszen jellemzően külföldi hátterű pénzintézetnek törlesztünk ahelyett, hogy a fogyasztásban a magyar kis- és középvállalkozásoknál foganatosított megrendelésekre fordítaná a lakosság a pénzét, tőkéjét.
Elképesztő példákkal találkozunk, láttunk 40 év futamidejű autóhitelt, 2008-tól 2048-ig. Lépjünk túl azon, hogy ki írna alá egy ilyet, de milyen bank, tisztességesnek tekinthető pénzintézet az, amely ilyet tesz a kínálatába? Hogyan maradhat meg a piacon egy ilyen? Láttunk tízéves futamidővel autóhitelnél a felvett kölcsön négyszeresére rúgó törlesztést; ez azt jelenti, hogy a károsult jobban jár, ha vesz még egy vadonatúj autót, leteszi a bank előtt, és legalább talán megszabadulhat a jövőbeni törlesztési kötelezettségétől. De milyen fogyasztóvédelem az, amely ilyen konstrukciókat piacra enged? Milyen pénzügyi felügyelet az, amely nem tesz semmit vagy nem elég hangos? Milyen kormányzat az - és itt az előzőekre is gondolok -, amely ezt engedi? És milyen az akkori ellenzék, mekkora a felelőssége, hogy csendben volt, hogy a módosító javaslatait nem lehet a világhálón megtalálni, hogy tömegtüntetéseket, nem rendezett a devizahitel-károsultakért és egyáltalán mindenféle károsultért: a parkolási cégek áldozataiért, a közműcégek áldozataiért, azokért, akiket szabad felhasználású hitelekbe kényszerítettek, pedig csak az otthonukat akarták felújítani vagy megmenteni? Ezeknek az embereknek sok esetben nem segített senki.
Nagyon értékelünk minden egyes hitelkárosult megmentésére vonatkozó kormányzati lépést, de látható, hogy több mint 600 ezer adóson semmiféle intézkedés nem segít a továbbiakban sem, miközben megtörténhetett, hogy nemrég Svájcban 0 százalék felé közelített az alapkamat, és érdekes módon a hitel-törlesztőrészletekben ez nemhogy nem mutatkozott meg, egy helyben állás vagy lassú emelkedés volt látható, miközben nagyságrendileg a világ összes, svájci frankban nyilvántartott hitele hasonló konstrukcióból kitevődő részének a 10 százaléka Magyarországon lett kihelyezve. Hogyan fordulhatott ez elő? Hol voltak önök akkor, és mit csináltak az előző kormányzatok?
Éppen ezért mondjuk azt, hogy visszatérünk az utcára folyamatosan, és három igent kérünk és követelünk a devizahitelesekért. Egyrészt a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítását, amely az egyetlen jól kimunkált eszköz arra, hogy visszaverjük a bankokra azt, amit indokolatlanul terheltek az állampolgárokra. Másrészt kártalanítást követelünk a károsultaknak, éppen azért, mert jóval többet fizettek vissza, mint amennyi indokolt lett volna; kapják vissza kamatostul azt, amit a bankok nyeresége érdekében mindenféle ok és mindenféle alapos indok nélkül vettek el tőlük. Végül pedig a kilakoltatási moratórium meghosszabbítását követeljük, egészen addig, amíg a problémakört meg nem oldja a kormányzat. Ha nem így lesz, akkor egyértelmű, hogy csak az utcán találkozhatunk, mert mi a bűnözőkkel nem tárgyalgatunk, nem is tárgyalgatnánk kormányon sem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), Magyarország kormányának kötelessége megvédeni az állampolgárait.
Mi, jobbikosok, egyértelműen a feltételeinket közöljük a bankokkal - vagy teljesítik, vagy pedig elmennek Magyarországról. (Taps a Jobbik soraiban.)
