DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim és Budai Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy amikor a magyar emberek a parlamenti munkát figyelemmel kísérik - nincsenek már túl sokan, mert ami itt történik, az igazán nem vonzó az emberek számára -, akkor azt várják, hogy érvek hangozzanak el, tények, kérdések, vélemények, aggodalmak, az ellenzéktől kritika, és arra meg adjon választ a kormány és a kormánypárti képviselők, nem pedig azt, hogy kioktassák az ellenzéki képviselőket pökhendi módon, hogy ki készül fel és ki nem készül fel.
Államtitkár úr, ön itt nem tanári pozícióban van, hanem ön itt abban a pozícióban van, hogy azoknak az embereknek a nevében, akik bennünket ideküldtek a parlamentbe, kérdéseket tegyünk fel, önnek kutya kötelessége válaszolni, és nem pökhendi kioktatással, hanem azokkal a tényeken alapuló aggodalmakkal, kritikákkal és kérdésekkel, amelyekkel önt az ellenzéki képviselők megkeresték. Egyszerűen elegem van már abból, hogy vádaskodik, szemrehányást tesz. (Dr. Budai Gyula: Ki személyeskedik? - Dr. Budai Gyula Vágó Gábornak: Én személyeskedtem, képviselő úr? Ne vicceljen már! - Göndör István: Az expozéban is.) Ezt azért mondom az államtitkár úrnak, mert ön összekeveri azt a helyzetet, amiben van, valami egész mással; úgy viselkedik, mintha itt valami legrosszabb értelemben vett körömre koppintgató tanár bácsi lenne a múlt századokból.
(14.00)
Szó nincs erről! Önnek válaszolni kell a kérdésekre, nem pedig kioktatni. (Dr. Budai Gyula: Ennek mi köze az előterjesztéshez?) Úgyhogy azt szeretném javasolni, hogy térjünk vissza a parlamentáris formához, és próbáljon meg az államtitkár korrekt válaszokat adni azokra az észrevételekre, amelyeket az ellenzéki képviselők tesznek fel, ugyanis ez a dolga. (Dr. Józsa István: Úgy van!)
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
