DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Az a kivételes helyzet van, hogy az előttem szólóval némely kérdésben egyet kell értenem, nevezetesen abban, hogy nekem is meggyőződésem, hogy rendkívül nagy gonddal kell eljárni azzal kapcsolatban, hogy ezek a területek kapcsolódnak egy másik területhez vagy nem kapcsolódnak. De azért hadd mondjam el, hogy mi az, ami miatt én úgy ítéltem meg, hogy a 3 hektáros határon belül ésszerű ez az értékesítési forma.
Az én nézetem szerint párhuzamot lehet vonni: a kulturális életen belül megnyilvánuló azon anomáliák, amelyeket a pályáztatások körül kirobbantottak, tényleges anomáliák voltak. Ezek az anomáliák arra mutattak, hogy a felelősséget valakinek vállalni kell. Egy adott szituációban, ahol szét lehet maszatolni a felelősséget, mindig több a lehetőség arra, hogy valami nem úgy sül el, ahogyan a jog és az igazságosság együtt megkövetelné. Ezért azt gondolom, hogy még egyszer arra kell nagy nyomatékkal rámutatni, hogy lehet ilyen megoldást választani, és ezzel egyidejűleg a felelősséget is teljes súllyal vállalni. Én azzal nem értek egyet, hogy ezek nem derülnek ki - de, minden ilyen kiderül, és minden olyan kiderül egyértelműen, ahol valami olyan érdeksérelem keletkezik, mint amiről itt Vágó képviselő úr beszélt. Azok még akkor is kiderülnek, ha az érdeksérelmek nem léteznek, csak egyszerűen valaki vesztes lett. De ha egy adott szituációban, ahol arról van szó, hogy egy 3 hektárig terjedő, eddig vagy nem művelt, vagy nem kellően hasznosított - hiszen zömmel erről van szó - terület valahova átadásra kerül, annyi felelősséget nem vállal egy intézmény, a Nemzeti Földalap, hogy ez ténylegesen, jogszerűen és igazságosan legyen kiosztva, akkor, azt gondolom, az tenné kétségessé a működést.
