DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok minden elhangzott a statisztikáról szóló törvény módosításáról, talán olyan dolgok is, amelyek már túlmutatnak a statisztika és a törvényjavaslat e tárgykörén.
Onnan kezdeném, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam már elmondott, tudniillik az európai uniós kötelezettségeink és az arra való állandó hivatkozás. Mindig nagy csodálattal hallgatom, hogy hogyan lehet az Európai Uniót dzsoli dzsókerként előhúzni, és bármilyen módosító javaslatot csupán azzal indokolni, hogy az európai uniós kötelezettségünk. Mindig el szoktam mondani - néha úgy tűnik, mintha meg is fogadnák, aztán nem látunk ebben semmiféle változást -, hogy önmagában az, hogy egy bizonyos kötelezettségünk fennáll, nem jelenti azt, hogy csak olyan formában lehetne azt megtenni, ahogy általában a kormány ezeket a javaslatokat a tisztelt Ház elé hozza. A jogharmonizációnak ugyanis a legtöbb esetben egyfajta tól-ig tartományban kell megvalósulnia. Nagyon is lehetőség van tehát arra, hogy az Országgyűlés és az előterjesztő – mondjuk, a kormány - meghatározza, hogy milyen körben szeretne átültetni bizonyos európai uniós jogi rendelkezéseket, illetőleg ezt mennyi idő alatt teszi meg, és sok esetben hivatkozhat egyéb olyan indokokra, amelyek akár ennek, akár egy részének a bevezetését akár még félre is tudják tenni. Önmagában tehát ezt nem tudom egy varázsszóként elfogadni. Mindig nagyon pontosan meg kell vizsgálni azokat az európai uniós normákat, amelyeknek meg szeretnénk felelni, és legalább abban a körben, amit megtehetünk a saját függetlenségünk fenntartására, a magyar szempontból a legjobbat kell kihozni ezekből a kötelezettségekből.
Amikor áttekintettem ezt a módosító javaslatot, elsőre úgy tűnt - és lehet ebben logika -, hogy az a változás az adatgyűjtésben, amit az Európai Unió ebben a formában valóban elvár Magyarországtól, hogy az itt élő, legalább 12 hónapja tartózkodási lakóhellyel rendelkező polgárokra is terjedjen ki ez a statisztikai adatgyűjtési kötelezettség, illetőleg azokra is, akik még nem élnek itt 12 hónapja, viszont azzal a szándékkal érkeztek, hogy huzamosabb ideig itt tartózkodjanak, ez egyrészről jelenthet lehetőséget, tehát lehet azt mondani, hogy ezáltal bővül az a kör, akiket mi a statisztikai adatgyűjtés körébe be tudunk vonni, viszont ha továbbgondoljuk azt a kört, ami az Európai Uniót egyfajta felfogásként uralja, hogy tulajdonképpen az adott országban lakó és lakóhellyel bíró népesség a meghatározó az adott ország népessége szempontjából, akkor eljuthatunk egy olyan következtetésre, hogy az Európai Unió bizony rossz irányba gondolkozik, hiszen meggyőződésem, hogy az állampolgárság és ezen keresztül a legtöbb esetben egy adott uniós állampolgárnak a nemzethez vagy uniós tagországhoz való tartozása az erősebb kapocs, amelynek meghatározónak kellene lennie.
Ha elindulunk a másik irányba, akkor pont azt a globális felfogást fogjuk erősíteni, hogy tulajdonképpen mindegy az, hogy egy állampolgár honnan származik, mindegy, hogy melyik országnak az állampolgára, egy a fontos, hogy ő éppen hol dolgozik, a huzamosabb tartózkodás folytán hol tartózkodik; legyen ez a meghatározó, és minden egyéb szempont másodlagos. Abból a háttéranyagból, amit megkaphattunk, számomra, és ezt én is így tudtam, egyértelműen kiderül, hogy az európai uniós szavazásoknál - és egyébként a minősített többségi szavazásnál is ez szerepel - egyértelműen az adott országoknak és az EU-n belüli szavazás esetén az EU népességének többségét, eddig a 62 százalékát, a jövőben, tehát 2014-től a 65 százalékát kell elérni. Ebben a körben is lakó népességről beszélhetünk, tehát egy országnak akár az uniós döntéshozatalban való részvétele és súlya is aszerint történik, hogy éppen abban az országban hányan tartózkodnak a folyamatos tartózkodás szándékával, hány állampolgár bír lakóhellyel, azaz ebben a körben is felülíródik az állampolgársági és ezen keresztül a nemzeti hovatartozásnak az elve.
(12.30)
Ez miért is lehet adott esetben veszélyes? Többek között azért, mert ha ez az egész tervezet átvezetésre kerül, és az új rendelettel, ami - és ez is többször elhangzott - az Európai Unió által még csak végszavazási stádiumban van, tehát elfogadásra nem került, hozzáteszem, hogy véleményem szerint, és ezt a bizottságban is elmondtuk, jobb lenne megvárni, amíg látjuk a teljes körét azoknak a kötelezettségeknek, amelyeknek meg kell felelnünk, hiszen egy általános indokolásban, ahogy ezt önök is szerepeltetik, csupán arra hivatkozni, hogy egy készülőben lévő rendeletnek is meg fog felelni ez a törvényjavaslat, amit beterjesztettek, de hogy abból végül is milyen rendelet lesz, és végső soron milyen kötelezettségeket vár el Magyarországtól, ezt még nem tudjuk. Ráadásul legalább egyszer, ha végső stádiumba kerül ez a rendelet, hozzá kell nyúlni a statisztikáról szóló törvényhez, hiszen önök nagyon szeretik belehelyezni a legfrissebb európai uniós elfogadott rendeleteket és az azokra való hivatkozást is, esetleg még egy kicsit toldozzák-foldozzák is, tehát én egészen biztos vagyok benne, hogy újra be fog jönni. Akkor viszont le kellett volna írni az általános indokolásban, hogy mi indokolja azt, hogy ezt megelőzően beterjesztésre kerül ez a módosítás, annál is inkább, mert lehet, hogy még bizonyos lehetőségeink lehettek volna, amelyeket mindenképpen meg kellett volna várni. Ahogy említettem, az indokot, ami miatt ez oly égetően sürgős, bár lehet, hogy van ilyen, de nem tüntetik fel az indokolásban, tehát tulajdonképpen azt kell feltételeznünk, hogy ilyen nincs.
Szintén a háttéranyagban szerepeltek - amit az országgyűlési képviselők megkaptak, erre részletesebben nem térnék ki - azok a gyalázatos statisztikai adatok, amelyek tulajdonképpen a 2011-es népszámlálásból indulnak ki, és egy az egyben kijelentésre kerül, hogy az 1960-as években mért szintre süllyedt Magyarország népessége, és még hozzá kell tenni a határon túlról való magyar népességnek a nagyarányú átáramlását, tehát a valós adatok ennél sokkal lesújtóbbak kell hogy legyenek. Viszont ha továbbmegyünk az Európai Unió kijelölt útján, nem fogalmazunk meg kellő kritikát, és mindent szolgai módon átültetünk, akkor sajnos eljuthatunk egy olyan helyzethez, hogy legalábbis statisztikailag, de sok esetben a nemzettest szempontjából is el fogunk veszíteni több százezer magyar állampolgárt, akik jelen pillanatban még csak munkát vállalva vagy végső kitelepedési szándékkal, vagy esetleg azzal a szándékkal, hogy visszatérnek, de ez olyan, mint a kutya vacsorája, vagy megtörténik, vagy nem, de bizony, Nyugat-Európában élnek, ott vállalnak munkát, és ha nem vigyázunk, akkor sok esetben statisztikailag nagyon rövid idő alatt elveszíthetjük őket. Sajnos az Európai Unió döntéshozó rendszerei kapcsán és Magyarország súlya kapcsán az mindenképpen elmondható, hogy gyengülni fog Magyarország érdekérvényesítő képessége, és az a több százezer magyar állampolgár, akik mondjuk, Angliában dolgoznak, statisztikailag, ami az európai uniós döntéshozatali eljárásokat illeti, bizony Angliát fogja erősíteni. Ezekkel a tendenciákkal mindenképpen szembe kellene nézni a magyar kormányzatnak, és nem csupán azt hangsúlyozni, hogy ennek a javaslatnak és annak az elképzelésnek milyen előnyei vannak, hogy a lakóhely szerinti statisztikai adatgyűjtésre térjünk át, ami - ahogy elmondtam - nem csak a statisztika tárgykörébe tartozik.
Mondok egy másik tisztázandó problémát, ami nekem nem volt egyértelmű, és attól tartok, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Az a hivatkozási alap, hogy Magyarország a magyar állampolgárokat és a magyar nemzethez tartozó honfitársainkat jobban nyilván tudja tartani, és ezáltal a nemzettesthez való tartozásukat erősíteni tudja, maximálisan támogatandó és a Jobbik által mindig is szorgalmazott volt. Papcsák képviselőtársam elmondta, hogy korábban, a két világháború között milyen jó kezdeményezések voltak, és a magyar állam tulajdonképpen minden állampolgáráról, és nemcsak az állampolgárairól, hanem minden, a magyar nemzethez tartozó személyről tudott, és számon tartotta őket.
Én ebben a javaslatban nem látom azt és azokat az esetköröket, hogy azok a magyar állampolgárok, akik esetleg az elmúlt időszakban vették fel az új törvényeknek köszönhetően - nagyon helyesen - a magyar állampolgárságot, mondjuk, Erdélyben, de a lakcímük továbbra is természetesen valamelyik erdélyi településen van, és ebben az esetben ők lakóhellyel Romániában rendelkeznek, ők statisztikai szempontból odatartozónak minősülnek. Viszont egyéb esetben, és ez viszont kiolvasható a javaslatból, az állampolgárságra vonatkozó adatokat is nyilván kell tartani. Tehát amennyiben Románia majd betartja a hatályos európai uniós rendelkezéseket, és nyilvántartja az ottani magyarok állampolgárságát is - gondolom, akkor ők ott kettős állampolgárként fognak megjelenni -, abban az esetben én nem látom azt a kötelezettséget, amely alapján ezek az adatok majd visszakerülnek a magyar hatóságok részére, és esetleg azt a nyilvántartást erősítik, hogy Magyarország valóban minden, a magyar nemzettesthez tartozó állampolgárról és személyről tudjon.
Ezt jó lenne tisztázni, és erre kérem is az államtitkár urat. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak egy államközi történet, hanem egy szabályozási rendszer, én nem tudom, és ennek kellene utánanézni, hogy az Európai Unió esetleg még végszavazás előtt álló rendelete mennyiben teszi ezt kötelezővé. Mert azt hiszem, itt a kötelezőség egy fontos szempont lehet, nem elég lehetőséget teremteni, főleg ha a környező országoknak a magyarsághoz való hozzáállásáról beszélünk, hogy mennyire teszi kötelezővé az ő szempontjukból, hogy az ottani magyar állampolgárokról, sok esetben kettős állampolgárokról az információkat ugyanúgy eljuttassák Magyarország részére, ahogy az elvárható lenne, és ebben megragadható lenne a valódi előnye egy Európai Unióra kiterjedő statisztikai rendszernek. Ha ez nem történik meg, akkor tulajdonképpen abban nem léptünk előre, hogy valóban számba vegyünk minden magyar állampolgárt és a magyar nemzethez tartozó személyt. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor tulajdonképpen csak áttértünk egy új rendszerre, és az Európai Uniót kiszolgálva csupán annyi történt, hogy a jövőben a helyben lakáshoz és a lakóhelyhez kötjük a statisztikai adatok körét, ami, tudjuk, bármire vonatkozhat. Tehát egy bármilyen munkavállaló, aki Magyarországon vállal munkát, mondjuk, és több mint egy éve, 12 hónapja itt lakóhellyel rendelkezik, szintén ebbe a körbe tartozik. Persze ez nagyon jó, és lehetnek előnyei annak is, hogy az ilyen személyről az adatokat felvesszük és nyilvántartjuk, de én úgy gondolom, hogy a valódi cél nem ez, hanem egyrészt azt, amit Z. Kárpát Dániel képviselőtársam elmondott, a demográfiai csökkenésnek a megváltoztatása, a magyar nemzetnek a nyilvántartása. És itt nem csak a lakónépességről beszélünk, mert meg kell mondanom, hogy minket hidegen hagy, hogy esetleg hány tízezer vagy százezer bevándorló vagy itt dolgozó ember fog érkezni Magyarországra, attól még a magyarság nem fog növekedni, legfeljebb statisztikailag, de a magyar nemzet csökkenni fog, és a jövőben arra is tekintettel ezeknek a problémáknak a kikorrigálása lenne szükséges, hogy valóban a magyar nemzethez tartozó egyénekkel legyünk tisztában, és a statisztikai adatgyűjtésnek is ez kerüljön a középpontjába.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
(12.40)
