Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én azok közé tartozom, akiket a KSH feladataival kapcsolatban emlegetett közhatalmi jelleg nem igazán zavar, hiszen abszolút megállja a helyét az indoklás, hogy adott esetben nemzetstratégiai fontosságú kutatási eredmények, adatsorok születhetnek ezen munkafolyamatok által. Önmagában sokkal jobban zavar az a tény, hogy ma már harmadszor hangzott el az, hogy ami itt előttünk fekszik, az nem a kormányzat jól átgondolt munkájának eredménye, hanem bizony egy sürgős, ripsz-ropsz módosítás, amit az Európai Unió követel meg önöktől. És saját maguk is elismerik, hogy a későbbiekben majd egy saját csomagot kívánnak letenni az asztalra. A jelenlegi kormányzati felfogásról mindent elárul, hogy ez a saját csomag három éve nem készült el, hiszen brüsszeli megrendelésre előttünk fekszik egy olyan csomag, ami egyébként alapvetően és irányában támogatható. Hiszen Magyarország érdekét az szolgálja, hogy a jelenlegi határainkon túl is tudjunk olyan adatgyűjtésbe fogni, amelynek értelmében és amelynek alapján a teljes magyar nemzettest állapotáról, viszonyairól több információ nyerhető.
És erre bizony óriási szükség van; óriási szükség van azért, mert az általános vita kereteit kihasználva, de azokat nem túlfeszítve meg kell említsünk egy olyan állatorvosi lovat, amin 17 hónapig dolgoztak a hivatalok, ez pedig az utolsó népszámlálási adatsor. Ez az állatorvosi ló tökéletesen mutatja és demonstrálja az összes hibát, ami felmerülhet ezen kérdéskörrel kapcsolatban. Azt kell mondjuk, hogy ami előttünk fekszik a törvényjavaslat kapcsán, törvénymódosítás kapcsán, nem a KSH az, akin számon kellene kérni adott esetben a feladatok pontosabb és szélesebb körű elvégzését, hanem a mögöttük álló eszközrendszer hiányosságaira kell és lehet fogni azt, hogy bizony itt azért komoly hibák, komoly problémák lelhetőek fel.
A népszámlálási adatok tekintetében egészen elképesztő módon jutottunk el oda, hogy ma a KSH, az erre hivatott szerv, egyébként kiváló szakemberekkel ellátott szerv, lényegében két nagyon fontos kérdésre nem tud választ adni. Az egyik ilyen a magyar népességfogyás konkrét okai és az elhárítás lehetőségei, megoldási javaslatokkal együtt, tehát a milyensége. Nyilvánvalóan az általánosságokkal tisztában van a szakma, de a konkrét terápiás célokkal évtizedes kitekintésben nem. A másik, amire nem tudunk választ találni, az pedig a kivándorlási jelleg, a kivándorlási tendenciáknak azon kiteljesedése, ami az utóbbi években volt tapasztalható. Nagyon beszédes, hogy még a költségvetési tervezéskor is a kormányzat utoljára 2002-es kivándorlási adatsorokat használt fel. Tehát a költségvetést sem tudják a pontos és a mai napnak megfelelő, szükséges adatok fényében rendezni, hanem elavult adatok alapján, elavult módszerekkel dolgozik ma Magyarországon a kormányzat is.
Éppen ezért ezen népszámlálási adatsor, ami elénk került, olyan nagyon súlyos következtetéseket tartalmaz, amelyek megkövetelik azt, hogy a jövőben szélesebb körben, nagyobb hatékonysággal és több eszközzel lehessen mérni azokat az életviszonyokat, amelyek alapvetően határozzák meg a következő évtizedek történéseit. Való igaz, hogy egészségügyi tekintetben a halálok feltüntetése azonosítható jelleggel fölöslegesnek tűnik e tekintetben, viszont az, hogy statisztikai adatsorok erről mélyebben és nagyobb kiterjesztésben készüljenek, igenis követelhető, hiszen ez egy nagyon fontos tényező a közeljövőre nézve is.
(12.10)
Azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy óriási hiányosságokkal rendelkezik a teljes statisztikai rendszer, és kevés az az ígéret, hogy a kormány azt mondja, hogy most elfogadja azt, amit Brüsszel megkövetel tőle, aztán majd valamikor lerak egy saját csomagot. Vélhetően ebben a ciklusban önök ezt már nem tervezik - bár ha igen, akkor cáfoljanak meg -, de ha egy következő kormányra hagyják ezt is, akkor elmondhatjuk azt, hogy egy nagyon fontos nemzetstratégiai feladatot halogatnak és odáznak el. Hiszen látnunk kell azt, hogy a népszámlálásból és egyáltalán a statisztikai sorokból sem derül ki az, hogy valójában mennyien mentek ki külföldre, de nem derülnek ki a kellő mélységben adatok az iskolához való hozzáférés tekintetében sem, az egészségügyi rendszerhez való tisztességes hozzáférés viszonyairól sem, a kivándoroltak hazatérési szándékait sem ismeri a kormányzat, hiszen nem is kutatja, nem is működik együtt olyan szervezetekkel kellőképpen, amelyek ezt kutatják. A tükörstatisztikák vizsgálatánál általában megáll a tudomány, és még ez is nagyon pontatlan, hiszen mi van azokkal a kivándorolt fiatalokkal, akik nem jelentették be magukat, kényszerből feketén dolgoznak, adott esetben a családi eseményeik is rendszeren kívül következnek be Nyugat-Európában vagy más országokban. És ami a legsúlyosabb, Magyarország kormányzata továbbra is csak akadémiai vagy egyéb tanulmányokból értesül a kivándorlási hajlandóság és kivándorlási szándék jövőbeli alakulásáról is, tehát fogalma nincs arról, hogy mi vár Magyarországra ezen a téren. Azért nincs fogalma róla, mert a kellő törvényi háttér kimunkálása híján sem a KSH, sem más szervezet nem képes, nem lehet képes fizikailag elkészíteni azokat a prognózisokat, amelyek alapján megállapítható, hogy bizony, a következő 4-8 évben katasztrófa vár ránk, vagy pedig megállítható a folyamat.
Az első nemzetstratégiai feladat az lenne, hogy a népesedési és kivándorlási katasztrófát ez a kormány és a következők is lassítsák, állítsák meg, végül fordítsák meg ezeket a trendeket. De látnunk kell azt, hogy önmagában jó irány és megszavazható, hogy a jelenlegi határokon kívül is folyjanak minél mélyebben vizsgálatok, de önmagában ezzel nem adnak választ a népszámlálásból kiderült problémákra sem. Vagy például az egyedülállók száma a 2001-es cenzushoz képest 30 százalékkal nőtt. Azt sem fejtették meg, még a ’70-es éveket sem, amikor a halálozások tekintetében kinyílt az olló, és a szocialistának nevezett régió ettől kezdve szakadt le a nyugati területekről. Magyarország pedig ebben a folyamatban is élre tört, és sem a tudomány, sem a statisztika a mai napig nem találta meg az igényelhető korszerű válaszokat arra, hogy ez miért történt és hogyan történt, ahogy arra sem, hogy mondjuk, a Ratkó-gyerekek leszármazottainak a ’90-es évek második felében vagy a 2000-es évek elején kellett volna gyermeket vállalniuk, és sajnos ez a gyermekvállalási boom elmaradt. Ennek az okait is meg kéne fejteni, nyilvánvaló, hogy korszerű statisztikai eszközökkel, rendszerekkel ez sokkal könnyebben menne. Először azt hitték a szakmabeliek is, hogy a szülés halogatásáról van szó, aztán kiderült, hogy tévedtek, közben pedig a gyermektelenek aránya például, ami nagyon beszédes, a 25-29 évesek esetében 2001-ben 44 százalék körül volt, 2011-ben már 65 százalék felett állt. Ezekre a jelenségekre választ kell találni. Nyilvánvaló, hogy nem az előttünk fekvő törvénymódosítás, ez a kis szeletet érintő törvénymódosítás talál rá választ, de az, hogy ezzel a magyar parlament nem is foglalkozik, egy részterületen megpróbál előrelépni, de az egész térképre egy pillantást sem vet, ez tökéletesen elfogadhatatlan.
És még egyszer ki kell hogy fejezzem, a leginkább aggasztó az, hogy Magyarország kormányának a jelenlegi statisztikai rendszer alapján fogalma sem lehet arról, hogy a népességfogyás milyen ütemű, az hogyan állítható meg, hogyan hárítható el ez a nemzetünket fenyegető katasztrófa, és ami még súlyosabb, azt sem látják, hogy a kivándorlási trendek hogyan alakulnak. Nem lehet azt pusztán munkaerő-piaci nyitási kérdésekre fogni, arra, hogy két-három uniós tagország megnyitotta teljeskörűen a munkaerőpiacát, hisz látható, akkora a baj, hogy többen mennek el Magyarországról, mint háborús időkben.
Tehát arra biztatom a kormányzatot, hogy jó, tegye meg ezt a mostani lépést, de semmiképp ne álljon le a továbbgondolkodással, ne mondja azt nekünk, hogy majd pár év múlva beterjeszt egy teljes körű statisztikaireform-csomagot, hanem igenis ismerje fel a feltárandó problémákat, és találja meg a válaszokat rá még ebben a ciklusban, még a hátra lévő egy év során, hiszen Magyarország legfontosabb nemzetstratégiai kérdéseire kellene válaszokat adni. Ne mulasszák el ezt!
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
