DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is engedjék meg, hogy két-három gondolatra rögtön, már most a felszólalásom elején reagáljak, amelyeket a képviselőtársam, Cser-Palkovics András mondott el az imént.
Az egyik, hogy nem volt szakmai vita a bizottsági ülésen, vagy elsősorban nem szakmai vita volt, hanem politikai vita. Nos, ez igaz, tisztelt Országgyűlés, azt gondolom, nem várhatja el senki az ellenzéki pártoktól azt, hogy ha egy számunkra elfogadhatatlan politikai szándékot kíván a kormánypárt kodifikálni, akkor szakmai részletkérdésekről beszéljünk és ne arról, hogy miért elfogadhatatlan az a politikai szándék, amelyet önök egy szakmai javaslatba öntenek. Én is sokkal nagyobb örömmel beszélek egy törvényjavaslatról szakmai keretek között, ha alapvetően egyet tudok érteni annak céljával, alapvetően egyet tudok érteni az irányával, és valóban csak jobbító szándékú módosító javaslatokat kívánunk benyújtani, hogy azt az elérendő célt még inkább meg tudja valósítani, garantálni tudja a jogszabálytervezet. Ilyen volt például az önkényuralmi jelképekkel kapcsolatos szabályozás, de ilyennek tudom említeni a büntető törvénykönyv vitáját. Azonban semmiképpen nem tudom ilyennek tekinteni és ilyennek említeni a most előttünk fekvő törvényjavaslatot, ahogy azt a negyedik alaptörvény-módosítást sem, amely ezt az egészet megalapozta.
A másik, amire szeretnék kitérni, tisztelt képviselőtársaim, még most a felszólalásom elején, a nemzetközi kritikák. Tudom jól, hogy az a sulykolt kormánypárti retorika, amelyre egyébként még a Jobbik is rásegít, hogy bizonyos ellenzéki pártok mennek el a nyugat-európai vagy uniós nemzetközi szervezetekhez és panaszolják be Magyarországot. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mert ezt csinálják!) Tisztelt képviselőtársaim, szeretnék egy, azt gondolom, önök által sem vitatott tényt leszögezni: a Velencei Bizottságot a negyedik alaptörvény-módosítás és nyilvánvalóan az ezekkel összefüggő törvénymódosítások vizsgálatára az önök külügyminisztere, Martonyi János kérte fel. Magyarán szólva, önök voltak azok, akik a nemzetközi eljárást kezdeményezték, indítványozták, és önök juttatták el az erre vonatkozó törvényjavaslatokat a Velencei Bizottsághoz. (Ékes József: Mikor?) Az, hogy az ellenzéknek az a véleménye és az én személyes véleményem is természetesen, hogy mivel olyanok ezek a módosító javaslatok, amelyek számos alkotmányos és nemzetközi normát sértenek, ezért vélelmezhető a későbbi elmarasztalás is, ez igaz. De ez nem azért fog megtörténni, tisztelt képviselőtársaim, mert mi elvisszük oda ezeket a javaslatokat, hanem azért, mert az önök külügyminisztere viszi oda ezeket a javaslatokat, és kéri meg ezt a bizottságot, hogy vizsgálja meg a törvénytervezetet; nyilvánvalóan nem saját jószántából, hanem az európai uniós tagságunkból adódó bizonyos kötelezettségek érvényesítése érdekében, de azt tudom mondani, hogy ehhez az ellenzéknek az égadta világon semmi köze nincs.
Rátérve a törvényjavaslat érdemi változtatásaira, ahogy az államtitkár úr is mondta, a negyedik alaptörvény-módosítás nyomán számos törvényt kell módosítani. Ezeknek egy részét irányozza elő a most előttünk fekvő törvényjavaslat. Abban is egyetértek az államtitkár úrral, hogy három fajsúlyos vonatkozása van ennek a módosító javaslatnak. Az egyik, ami a bíróságokra vonatkozó szabályokat, azon belül is az Országos Bírósági Hivatal elnökének az ügyáthelyezési jogát illeti; a másik, ami az Alkotmánybíróságra vonatkozó egyes részletszabályokat módosítja; a harmadik pedig - és erről az államtitkár úr csendben maradt -, ami a választási eljárási törvény egyes módosításait irányozza elő. Ugyanis ez nem az alaptörvény-javaslat része, hanem ez egyébként az igazságügy-miniszter és a két államtitkára által jegyzett módosító javaslatnak a része.
Beszéljünk először a bíróságokat érintő szabályozásról! Elöljáróban csak egy gondolat: önök megalkották az igazságügyi reformjukat; a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság nyomására azonban - és azt kell mondanom, hogy sajnos ennek a nyomására és nem az ellenzéki érveket megfontolva - a 80 százalékát visszavonták ennek a javaslatnak, visszaalakították. Ekkor egyébként még ezekkel a kritikákkal a Jobbik is egyetértett, most már egy picit, hadd fogalmazzak így, árnyalta a véleményét ebben a témakörben.
Két témakör maradt függőben a módosítások után. Az egyik a bírói nyugdíj, a kényszernyugdíjazás kérdése, a másik pedig az OBH-elnök ügyáthelyezési jogköre. Ehhez valamilyen, számomra megmagyarázhatatlan okból és makacssággal ragaszkodnak a kormánypártok, de ha jól tudom, nem a kormánypártok, hanem maga a kormányfő.
A nyugdíjügyben is viszonylag gyorsan fel lehet vázolni az előzményeket. Kialakult egy viszonylag komoly botrány belőle, aztán volt egy kötelezettségszegési eljárás az Unióban. Ott elmarasztalták Magyarországot, és ennek kapcsán kénytelen volt a kormány visszakozni ebben az ügyben, amiből kifolyólag valószínűleg meglehetősen súlyos kártérítési pénzeket kell majd fizetni azoknak a bíráknak, akiket kényszernyugdíjaztak önök az alkotmányellenes jogszabály alapján.
(10.30)
Aztán előadódtak olyan megoldhatatlan és igazságtalan helyzetek, hogy vissza kéne ugyan helyezni őket eredeti beosztásukba, de azt már betöltötték. Végül egyébként vissza kellett alakítaniuk a rendszert úgy, hogy azokat az elbocsátott bírókat, akiket kényszernyugdíjaztak, mégis vissza kelljen venni bírónak és tovább alkalmazni őket.
A másik ilyen a most előttünk fekvő törvényben is érintett ügyáthelyezési jogköre az Országos Bírósági Hivatal elnökének. Ennek a jogintézménynek is érdekes előtörténete van. Ugye, az Alkotmánybíróság egyszer ezt a legfőbb ügyész vonatkozásában alkotmányellenesnek találta, aztán önök éppen ezért beemelték az alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe, aztán az Alkotmánybíróság ezt is alkotmányellenesnek találta, a Velencei Bizottság az igazságszolgáltatás függetlenségét súlyosan veszélyeztető rendelkezésnek tartotta. Önök pedig éppen ezért folyton lépkednek egy-egy lépést hátra, kozmetikázzák ezt a jogintézményt. De ettől, tisztelt Országgyűlés, még nem lesz jó, legfeljebb egy kicsit jobb. Úgy hiszem, a helyes megoldás az lenne, ha megszüntetnék végre ezt a lehetőséget.
Lassan olyan bonyolulttá válik, államtitkár úr hosszú perceken keresztül ismertette azt, hogy hogyan is néz ki ez a szabályrendszer, hogy szinte követhetetlen és végtelenül körülményes. Viszont egy dolog biztos, hogy ezzel a törvénymódosítással önök igazolják azt a valódi politikai szándékot a javaslattal kapcsolatban, az alapvető javaslattal, a jogintézménnyel kapcsolatban, amelyet az ellenzék az első pillanattól véleményezett, akárcsak a Velencei Bizottság. Ez pedig nem más, mint hogy a politikai, politikai természetű ügyeket át tudják helyezni tetszőleges bíróságra.
Konkretizálták most, ebben a javaslatban az áthelyezendő vagy áthelyezhető ügycsoportokat, és hadd fogalmazzak úgy, hogy ezzel kibújt a szög a zsákból. Hadd ismertessem itt, az Országgyűlés előtt, hogy melyek azok az ügycsoportok, amelyekről a Fidesz úgy gondolja, hogy helyes az, ha egyik bíróságról a másikra lehet áttenni. Nos, ilyenek a hivatali bűncselekmények, ilyenek a közélet tisztasága elleni bűncselekmények, ilyenek a helyi önkormányzat képviselő-testületének tagja, polgármestere, alpolgármestere, képviselő-testülete hivatalának vezető beosztású dolgozója, országgyűlési képviselő, nemzetiségi szószóló, állami vezető megalapozott gyanúsításai, illetve ha elkövetőként kizárólag az e pontban felsorolt személyek valamelyike jön szóba - kizárólag az e pontban felsorolt személyek valamelyike. Idetartozik önök szerint, ha központi költségvetési szerv, központi államigazgatási szerv, illetve ezek területi szerveinek vezető beosztású dolgozója gyanúsítható megalapozottan, illetve elkövetőként, kizárólag az e pontban felsorolt személyek valamelyike jöhet szóba, vagy a bűncselekményt e személyek vonatkozásában követik el. A következő kategória a nemzetközi közélet tisztasága ellen elkövetett bűncselekmények, és a végén odatették - büntetőügyekről beszélünk - a bűnszervezetet és a bűnszervezetben történő elkövetést.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, egyszerűbb lett volna, ha a büntetőeljárási jogba bevezetik a politikai ügy kategóriáját, és odazanzásítják ezt a szempontrendszert. És akkor itt, ebben a törvényben például sokkal egyszerűbb lett volna kimondani azt, hogy “áthelyezhetőek: a politikai ügyek”. Úgy gondolom, ez elfogadhatatlan. Ismerem az érvet, százszor meghallgattam már, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vidéki bíró, más bíró éppolyan elfogulatlan, mint a budapesti bíró, vagy a vidéki bíró is pont olyan, mint a budapesti; vagy a budapesti, mint a vidéki, tetszés szerint variálható a dolog. Én is úgy vélem, és ügyvédként számtalanszor tárgyaltam az ország különböző pontjain a bíróságokon, hogy az ott eljáró bírák függetlenek. Azonban ez nem ennek kérdése.
A törvényes bíróhoz való alapelvet vonják önök kétségbe ezzel az érveléssel. Ugyanis az önök logikája alapján teljesen felesleges lenne a törvényes bíróhoz való jog, hiszen bárhová teszik az ügyet, az bárhol indul meg, bármelyik bíró bírálja el, ugye, ezt mondják önök, akkor független bíró fogja elbírálni, és semmilyen hátrány nem fogja érni azt, akinek esetleg nem a törvényes bírája bírálja el az ügyet. Nem gondolkodtak el azon, tisztelt képviselőtársaim, hogy Európa-szerte, de Európán kívül is számos országban úgy nagyjából 200 éve miért vallják kivétel nélkül ezt az alapelvet? Hogy miért van még ilyen, hogy törvényes bíróhoz való jog, ha azt mondják önök, hogy minden bíró független, és így teljesen mindegy, hogy ki bírálja el az ügyet?
Valószínűleg azért, mert az önök érvrendszere nem állja meg a helyét. Nem azért, mert én ne tartanám függetlennek az eljáró bírókat, hanem azért, mert ez egy komoly elvi kérdés, elvi garanciális kérdés a büntetőeljárásban. Senki nem az egyes bírók elfogulatlanságát vonja kétségbe. Hanem olyannak kell a rendszernek lenni, olyannak kell a rendszernek lenni, és ezt mondja a törvényes bíróhoz való jog, hogy ha azt feltételezzük, hogy van is egy elfogult, súlyosan elfogult bírósági vezető, és van egy súlyosan elfogult bíró, remélem, egy sincs az országban, de ha van, a rendszer akkor se engedje meg azt, hogy egy bírósági igazgatási vezető bizonyos ügyeket ehhez a bíróhoz célzottan oda tudjon irányítani. Ez a törvényes bíróhoz való jog értelme.
Ha önök ezt kétségbe vonják, akkor ahhoz tudom hasonlítani, mintha azt vonnák kétségbe, hogy bármilyen értelme van, mondjuk, az Állami Számvevőszék működésének vagy az Országgyűlés kormányzatot ellenőrző feladatkörének. Hiszen az önök logikáján hadd menjek tovább: ha valaki azt mondja, hogy az Országgyűlésnek ellenőriznie kell a kormányt, akkor azt gondolja, hogy a kormány megbízhatatlan, korrupt és hozzá nem értő? Ezért kell ellenőrizni? Ha nem az, akkor minek ellenőrizni? Ha valaki az Állami Számvevőszék létjogosultságáról beszél, akkor az önök logikája alapján bárki föltehetné a kérdést, hogy miért. Azt feltételezzük, hogy az önkormányzatok vagy az állami szervek korruptak, lopnak és rosszul gazdálkodnak? Miért feltételezzük ezt? Kikérem magamnak ezeknek a tisztségviselőknek, tisztviselőknek a nevében, hogy ez így van. Mégis van Állami Számvevőszék, pontosan a kontroll, pontosan a garanciák miatt.
Nos, tisztelt Országgyűlés, úgy gondolom, hogy az önök érvelése miatt szükséges volt most ezt a kérdést egy picit bővebben körüljárni. Tehát amikor azt mondom, hogy sérti a törvényes bíróhoz való jogot az Országos Bírósági Hivatal elnökének ügyáthelyezési joga, akkor nem azt mondom, hogy bárki, aki ma Magyarországon bíróként dolgozik, ne lenne független, és ne lenne elfogulatlan, hanem azt mondom, hogy a törvényes bíróhoz való jogot mint alapelvet, ami a rendszerre vonatkozik, önök megsértik. Megmondom őszintén, azt még elfogadom, hogy önök ezt nem értik vagy nem így gondolják. De nekem az volt furcsa, legalábbis az elnök asszony tegnapi nyilatkozatát figyelembe véve tudom ezt mondani, hogy úgy tűnik, az elnök asszony sem érti ezt a problémát. Ez viszont, azt gondolom, lényegesen nagyobb probléma, mint hogy esetleg képviselőtársaim nem értik.
Azt mondják önök, hogy az a nagy változás a mostani szabályozásban, hogy nem egyes ügyeket lehet áthelyezni, hanem bíróságot lehet kijelölni. Nos, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom mondani, igazuk is lehetne abban, hogy ez egy lényeges különbség, de e rendelkezés mellé téve azt, hogy egyébként az áthelyezhető ügyek köre kizárólag a politikai érintettségű büntetőügyeket jelenti, azt gondolom, ilyenformán a különbség nem jelentős, vagy talán elhanyagolható. Még egyszer mondom, ha általában bizonyos típusú büntetőügyekről vagy akár polgári ügyekről lenne szó, mert eddig csak a büntetőkről beszéltem, akkor ez valóban különbség lenne. Így azonban gyakorlatilag vagy praktikusan azt jelenti, hogy nem azt lehet megmondani, hogy egyes politikai ügyek hol kerüljenek elbírálásra, hanem azt lehet mondani, hogy az összes politikai természetű ügy ezen vagy amazon a bíróságon kerül elbírálása a törvényes bíróság helyett.
(10.40)
Sőt, azt is tudom mondani, hogy tulajdonképpen így még a magyarázkodást is meg lehet spórolni, mert nem kell arra magyarázatot adni, hogy miért mindig ugyanarra a bíróságra teszegetik át a politikai érintettségi ügyeket, hiszen azt lehet rá mondani, hogy kérem szépen, a bíróságot jelöltem ki, és nem az egyedi ügyeket, így sokkal - idézőjelbe teszem, méghozzá kettőbe - tisztább a rendszer.
S még egy érv, tisztelt képviselőtársaim, a kormányzat valódi szándékát illetően. Mi is a magyarázata önök szerint annak, hogy az ügyeket át kell helyezni? Az ügyek elhúzódása vagy egyes bíróságok nagy leterheltsége. Mondják meg nekem majd, legyenek szívesek, hogy valóban az itt felsorolt ügyek miatt túlterheltek a bíróságok!? Valóban a nemzetközi korrupciós ügyek miatt túlterheltek a bíróságok? Valóban a hivatali bűncselekmények miatt túlterheltek a bíróságok? Valóban olyan ügyek miatt túlterheltek a bíróságok, amelyeket helyi önkormányzati képviselő-testület vagy országgyűlési képviselő, vagy vezető beosztású állami alkalmazott követett el? Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez egyszerűen nem állja meg a helyét. Az ügyek túlnyomó többsége vagyon elleni bűncselekmény, most már szaporodóban vannak a gazdasági bűncselekmények, a személy elleni bűncselekmények, ezek teszik ki az ügytehernek nagyjából - most a hasamra ütök, de nem fogok nagyot tévedni - a 95-98 százalékát. Azok az ügyek, amik itt föl vannak önöknek sorolva, azok szerintem százalékban nem mérhetőek a bíróságon, százalékban nem mérhetőek, azaz biztos, hogy nem ezek az ügyek tehetnek arról, hogy az ügyek egyébként elhúzódnak.
De még egy példát hadd mondjak! Az alapján, ami kritériumrendszer alapján önök bizonyos ügytípusokat áthelyezhetőnek tartanak, olyan ügyek, mint például a móri ügy, a móri mészárlás, amelyen nagyjából 10-15 ember dolgozott állandóan a bírósági szakaszban, vagy mondjuk, egy Baumag-ügy, ahol több tízezer károsult van, nem helyezhető át. Nem ezek az ügyek fogják leginkább leterhelni a bíróságokat? Nem ezeket az ügyeket kéne inkább áthelyezni, mint a politikai ügyeket? Önök viszont a politikai ügyek áthelyezését teszik lehetővé, nem ezeknek az ügyeknek az áthelyezését.
Tehát én azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy egyáltalán nem az motiválta önöket, hogy a bírósági ügyteher csökkenjen, egyáltalán nem az motiválta önöket, hogy tehermentesíteni lehessen bizonyos bíróságokat, elsősorban nyilván a Fővárosi Bíróságot vagy a Pest Megyei Bíróságot, bocsánat, most már Törvényszéket, hanem az, hogy az önöknek tetsző politikai ügyeket át lehessen tenni. Ez volt az egyetlenegy motiváció, de - ezt is elmondtam a bizottsági ülésen, és bocsánat, hogy így fogalmazok, de hadd mondjam így - ha lett volna egy kis eszük, akkor nem ezeket a kategóriákat állítják fel, ugyanis ha megnézik, hogy a politikai érintettségű ügyek jellemzően milyen más ügytípusokat vonzanak magukkal, akkor általában a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények tipikusan ilyenek. Ha önök azt mondták volna, hogy helyezzük át a vagyon elleni bűncselekményeket bizonyos értékhatár fölött, vagy helyezzük át a gazdasági bűncselekményeket, akkor ott még lehetett volna is amellett érvelni, hogy az ügytehercsökkenés valódi kormányzati cél vagy előterjesztői cél lett volna, és egyébként ebbe amúgy beleestek volna a politikai bűncselekmények is, a 90 százalékuk biztos, de önök még ezt sem tették. Lehet, hogy üzenni akartak a társadalomnak, ezt sem tudom. És még egyet mondok, tisztelt képviselőtársaim, hogy persze a szabályozás valószínűleg jobb lesz, ha netán módosító javaslattal ezt megváltoztatják, de az, hogy mi volt az eredeti kormányzati szándék, azt most már innentől kezdve palástolni biztos, hogy nem fogják tudni.
Hiányolták a pusztán és tisztán szakmai érveket. Én azért nem szeretnék erre bőven kitérni, mert azt javaslom önöknek, hogy olvassák el az Országos Bírósági Hivatal véleményét, amelyben körülbelül öt oldalon keresztül sorolja azokat a szakmai hibákat és problémákat a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyek miatt a meglátásuk szerint a javaslat helyenként nem alkalmazható, más helyen pedig nehézségekkel alkalmazható. Rengeteg olyan anomáliát vetettek fel a javaslatban, amelyek arról tanúskodnak, hogy a javaslatot nemcsak hogy elfogadhatatlan politikai szándékból terjesztették be, hanem szakmailag is megalapozatlan módon tették.
Két pozitívumot tudok mondani a javaslattal kapcsolatban, hogy azért ezt is tegyem. Az egyik, hogy bizonyos objektív szempontok megjelennek, és ezt, megmondom őszintén, hogy én a magam részéről üdvözlöm. A második pozitívum, hogy az áthelyezéshez szükségessé válik az Országos Bírói Tanács egyetértése. De ezt úgy interpretálni, tisztelt államtitkár úr, ahogy a bizottsági ülésen tette - most nem emlékszem, hogy tette vagy nem, de ott biztosan -, hogy megszűnik az OBH-elnök kijelölési joga, így biztos, hogy nem lehet, mert a törvény azt mondja, hogy az OBH-elnök jelöl ki, az OBH-elnök dönt arról, hogy áthelyezi az ügyet vagy nem helyezi át az ügyet, az Országos Bírói Tanácsnak pedig az egyetértése szükséges hozzá. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének kijelölést vagy ügyáthelyezést illető határozatához van szükség az OBT egyetértésére, és ez nem az, minthogyha nem lenne az OBH elnökének ügyáthelyezési joga, tehát én ezt egy erős csúsztatásnak tartom, tisztelt államtitkár úr. És megint csak fölvetem a kérdést, ha már egyszer ez így van, akkor miért nem lehetett ezt az egész intézményt úgy, ahogy van, megszüntetni. Az látszik, hogy bár keveset tudnak megtartani abból, amit akartak, de amit tudnak, azt azért megtartják.
Egypár szót szeretnék szólni az OBH elnökének az újraválaszthatóságáról. Ugyanúgy, ahogy korábban, amikor erről szó volt, most is üdvözöljük ezt a változtatást, de itt sem árt azért a motivációról egypár szót szólni. A kormány megígérte, sőt állította azt, a miniszter személyesen, hogy ezt a változtatást átvezetik a törvényen már korábban. Azt kell mondjam, hogy sajnos megtévesztette mind a hazai, mind a nemzetközi közvéleményt. A dolog úgy vált újra aktuálissá, hogy az Európa Tanács főtitkára rájött arra, hogy itt őt megvezették, és mégsem került a törvénybe az újraválaszthatóság kizárása, így tehát mostanra úgy tűnik, nem vált elkerülhetővé a módosítás beemelése a jogrendszerbe. De azt azért hozzá kell tenni, hogy az eredeti szándékuk, tisztelt államtitkár úr, az volt, hogy ezt a dolgot elsunnyogják, és lehetőség szerint ne emeljék be a törvénybe.
A hátralevő időben egypár szót a választási eljárásról és az Alkotmánybíróságról. Ez már csak a módosító javaslatban szerepel, amit önök jegyeznek, államtitkár úr, a választási eljárásról szóló törvénynek a módosítása. Az eredeti szabály úgy szól, hogy politikai hirdetések a kereskedelmi adókon a kampányidőszakban nem jelenhetnek meg, illetve megjelenhetnek, de csak azok a pártok jelentethetnek meg ilyet, akik - figyeljenek jól - nem állítanak országos listát. Tehát ha valaki elindul egy helyi civil szervezet vagy akár pici párt jelöltjeként vagy független képviselőjelöltként, mondjuk, Balmazújvárosban, akkor minden további nélkül hirdethet egy országos kereskedelmi csatornán, amit látnak Szombathelytől Debrecenig mindenhol a választópolgárok, holott ő Balmazújvárosban indul csak. Viszont az a párt, amelyik indul Balmazújvárosban is meg Sopronban is, Debrecenben is meg Szombathelyen is, az nem hirdethet az országos kereskedelmi médiumokban, azokon az országos kereskedelmi csatornákon, amelyeken egyébként egy pártlistát nem állító jelölt vagy szervezet hirdethet.
Nos, én azt gondolom, teljesen fölösleges ennek a politikai motivációját elemezni, mert első hallásra mindenki számára világos. Tudták azt - megint csak az Európai Bizottság elnöke levélben jelezte a miniszterelnöknek -, hogy ez így nem jó. Ehhez képest önök a módosító javaslatban mit tesznek? Gondosan kicentizik azt, hogy mi az, amire egy esetleges kötelezettségszegési eljárás irányulhat - ez nyilvánvalóan az európai parlamenti választások -, ahol ezt a korlátozást részben feloldják, azaz lehetővé teszik az EP-választáson, hogy a pártok, az országos listát állító pártok - nyilván, mert itt csak az van - a kereskedelmi médiában hirdessenek, de az országgyűlési választáson már nem hirdethetnek.
(10.50)
Mondják meg nekem, mi az elvi alapja annak, hogy az európai parlamenti választáson hirdethetnek kereskedelmi médiában a pártok, az országgyűlési választáson, itthon pedig nem. Semmi más megint csak, mint színtiszta politikai manipuláció, machináció. Persze nagyon kíváncsi leszek arra, hogy egyáltalán megkísérel-e valaki a kormánypárti képviselők közül vagy államtitkár úr erre a kérdésre választ adni. Azaz ami miatt tudják, hogy az Unió el fogja marasztalni önöket, azt kényszerűségből megváltoztatják, de egyébként semmi mást, még csak hozzá sem igazítják ehhez a hazai választási rendszert.
Zárójelben mondom, hogy a kereskedelmi médiumokban az EP-választások esetén is csak ingyen lehet hirdetni. Őszintén szólva, nehezen tudom ezt a logikát hova tenni, hiszen attól kereskedelmi adó egy adó, hogy haszonszerzésre törekszik, nem pedig ingyenszolgáltatás nyújtására. Biztos meg fogják oldani, vagy valami törvénymódosítást hoznak arra, hogy kötelező legyen x percet biztosítani erre a célra, vagy kormányzati nyomás alá fogják helyezni - ahogy egyébként sok esetben már ilyen témákban megtették - ezeket a vállalkozásokat, hogy ajánljanak fel - idézőjelbe teszem megint - önként néhány percet a politikai pártoknak hirdetés céljából, és így fel tudják majd azt mutatni, hogy lám, mégiscsak kaptak 10 vagy 15 percet a kampányidőszakban a politikai pártok. Persze egyébként olyan helyeken, ami az önök felügyelete alatt áll akár gazdasági értelemben, mint mondjuk a plakátkampány a hirdetési felületek tekintetében, akár a közmédia, ott természetesen lehet kampányolni.
Végül egy gondolatot az alkotmánybírósági szabályozásról. Először is a legfontosabb rendelkezéseket az alaptörvény módosításában szerepeltetik. Erről az igen negatív kritikámat akkor elmondtam, ezeket most egészen biztosan nem fogom megismételni, a részletkérdésekből viszont egy dolgot kiemelnék. Érdekes az a logika, hogy önök a jogi képviseletet, illetve az erre való kötelezettséget eltörlik az alkotmánybírósági eljárásnál. Egyetértek, és nagyon helyesnek tartom azt, hogy önmagában a jogi képviselet előírása az alapjogsértés esetén igényt benyújtó embereknél az alkotmánybírósági eljárásban nem helyes, csak van egy másik jogintézmény, amit az állam használhatna, igaz, ez pénzbe kerül; ugyanis az egyes állampolgárok, akik a joghoz nem értenek, nehezen fogják tudni érvényesíteni az igazukat az Alkotmánybíróság előtt jogi segítség nélkül.
A megoldás ezért az én meglátásom szerint nem az volna, ha eltörölnék a kötelező jogi képviseletet, hanem az, ha az ingyenes jogi segítségnyújtást kiterjesztenék az Alkotmánybíróság előtti eljárásokra is, és az állam azoknak, akik rászorulók, biztosítaná az ingyenes jogi képviseletet, mondjuk, a Kúria előtt egyes eljárásokban, hiszen ott is kötelező jogi képviseletről tudunk beszélni, egy felülvizsgálati indítvány során.
Tisztelt Országgyűlés! Összességében azt tudom mondani, hogy ez a javaslat azokat a politikai célokat szolgálja, azoknak a továbbvitelét szolgálja, amit eddig is nehezményeztünk, ugyanúgy jó csomó rendelkezése az én meglátásom szerint jogelvekbe és nemzetközi jogszabályokba ütközik, másrészről pedig szakmai kritika miatt nem tudunk támogató véleményt mondani. Éppen ezért az MSZP frakciója az előttünk álló törvényjavaslatot biztos, hogy nem fogja támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
