DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és magam is köszöntöm a Kúria elnökét, Darák Péter urat.
Ez valóban egy olyan törvényjavaslat, amely a magyar igazságszolgáltatási rendszert jelentős mértékben érinti. Több olyan eleme van, amely hosszú távon is befolyásolja a joghoz való jutást, hosszú távon befolyásolhatja - ha olyanformán alakul - azt a körülményt, hogy Magyarországon a bírósági eljárások végre ne olyan időtartamban és olyan módon folyjanak, ami miatt többek között például a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon is rendszeresen elmarasztalják Magyarországot; évről évre egyre növekszik azon ügyek száma, amelyek miatt Magyarországot kártérítésre ítélik. Ha megnézzük a legtöbb panaszt vagy a legtöbb kifogást a bírósági rendszerrel kapcsolatban, akkor világosan és egyértelműen kell látnunk, hogy a legnagyobb probléma jelenleg Magyarországon az eljárások elhúzódása. Tehát keresnünk kell a választ ebben a javaslatban, mint minden ilyen igazságügyi törvényhozási lépésben, a kormányzat részéről benyújtott javaslatokban, hogy vajon erre megadja-e a jó és a helyes választ. A rövid és velős válaszunk az, hogy nem látjuk ezt a választ megadottnak, tehát nem ragadja meg teljeskörűen azt a lehetőséget a kormány, amit egyébként az alaptörvény-módosítás előírt, de ennek a részletes okait ki fogom még a későbbiekben fejteni.
A Jobbik-frakció álláspontja az alaptörvény negyedik módosításáról és az egész alaptörvény elfogadásáról már korábban is ismert volt, tehát nyilván most nem érdemes még egyszer lefolytatnunk az alaptörvénnyel és a negyedik módosítással kapcsolatos vitát. Csupán arra kell utalni, hogy ezek már következmények, tehát ebben a javaslatban is, amely előttünk áll, tulajdonképpen az érdemi vita lehetőségét már előre kizárta azzal a kormánytöbbség, hogy ezeket a törvényjavaslatokat, illetve magát az alaptörvényt és a negyedik módosítást olyan módon terjesztette elő és fogadta el, hogy az igazi, érdemi konszenzusteremtési kísérlet elmaradt.
Ami különösen sajnálatos, az az, hogy bár nagyon sok kritikát, észrevételt meg jobbító szándékú javaslatot megfogalmaztunk - de volt természetesen egyetértő álláspontunk is, például a kommunizmus bűneivel kapcsolatos új cikk beemelése, amelyet nagyon fontosnak tartunk, és amelynél pontosan azt a hiányjelet látjuk, hogy ebben a körben viszont nem érkezett a Ház elé javaslat, hogy mielőbb történjen meg most már a kommunista diktatúra bűnöseinek felelősségre vonása, elszámoltatása, luxusnyugdíjaik megvonása -, azonban a legnagyobb problémánk az, hogy a változtatások, amelyeket a kormányzat folyamatosan kénytelen végrehajtani a saját elfogadott alaptörvényi rendelkezésein, ugye, a gránit szilárdságúnak hirdetett alaptörvényen, nem a Magyar Országgyűlés képviselőinek akaratából történnek igazából, hanem külföldi nyomásra.
Tehát ez az, ami álláspontunk szerint elfogadhatatlan, hogy a nemzeti szuverenitás letéteményeseként megjelenő Országgyűlésben, mint egy gyarmati helytartóságban, a felülről jövő leiratok alapján folyamatosan vissza kell metszeni azokat a jogalkotási lépéseket, amelyeket sok esetben egyébként általunk sem támogatott módon fogadott el a kormánytöbbség, de ez mindenképpen sérti a magyar emberek érzületét, sérti a Magyar Országgyűlés szuverenitását. Valóban, ennek a törvényjavaslatnak három nagy része is van, amely ilyen kategóriába tartozik: egyrészt az ügyáthelyezésekkel kapcsolatos témakör, a másik az Alkotmánybírósághoz fordulás, az alkotmánybírósági eljárásokkal kapcsolatos szabályok, a harmadik pedig a választási törvénnyel kapcsolatos szabályok.
(11.10)
Van még egy rész, amiről egyébként nem esett még igazán részletesen szó, de mindenképpen érdemes felfigyelni rá: az egyenlő bánásmód törvény módosítása, amellyel kapcsolatban az emberi jogi bizottság ülésén hisztérikus kirohanásokat intézett a Párbeszéd Magyarországért Mozgalom képviselője és az MSZP képviselői is, azt hangoztatva, hogy az a fordulat, ami most beemelődne a jogszabályba, amely szerint tárgyilagos értékelésen alapuló módon kell a társadalmi felzárkóztatás kérdéskörét megközelíteni, valamifajta ősbűnként jelent meg az ő érvelésükben. Ezzel azt látják veszélyeztetettnek, hogy a pozitív diszkrimináció eddigi rendszere megborul, és most végre nem szubjektív értékítéletek és nem egyfajta vélelmezett előjogokon alapuló kegyosztogatás lesz jellemző, hanem itt most már végre meg kell nézni, hogy miért alkalmazunk, mondjuk, egyes társadalmi csoportok körében olyan szabályokat, amelyek ésszerűnek mondhatók a többségi társadalom érdekeinek megvédése érdekében.
Mi ezt a rendelkezést egyébként támogatjuk, tehát a tárgyilagos értékelés szempontrendszere igenis kerüljön be a társadalmi felzárkóztatás rendszerébe, és semmilyen módon ne fogadjuk el azokat a szirénhangokat, amelyek arról szólnak, hogy egyfajta szubjektív értékelés következményrendszere kell legyen az, hogy ki milyen feltételekkel részesülhet az állam speciális elbánásmódot előíró rendelkezéseiben vagy intézményeiben. Tehát nekünk azonnal feltűnt, hogy ez a hisztérikus hangnem nyilván arra utal, hogy itt kivételesen egy olyan rendelkezésről van szó, amely ebben a javaslatban támogatható.
Azonban pontosan amiatt, amit elmondtam, már korábban említettem, az egész javaslat azért nem támogatható részünkről - és itt most a benyújtandó módosító javaslatok alakulása fényében fogjuk majd a végleges álláspontunkat eldönteni, mert itt gyakorlatilag tényleg nem marad más egy ellenzéki pártnak, amely komolyan veszi saját szempontrendszereit és azt, hogy ilyen kényszerhelyzetekben nem tud mást tenni, mintsem hogy legjobb esetben csak legfeljebb tartózkodik, de támogatni ezt a javaslatot teljes egészében sajnálatos módon nem tudjuk, mert az elfogadott alaptörvény-módosítás egyébkénti rendelkezéseit sem tudtuk már támogatni teljes egészében, illetve a végrehajtásban sem olyan módon kerültek megfogalmazásra a szabályok, amelyek elfogadhatóak lennének.
Nézzük meg konkrétan az ügyáthelyezéssel kapcsolatos szabályokat! Meg kell állapítani mindenképpen azt - és azért ez természetesen előrelépés, ha úgy tetszik, bár a kormány eredeti elképzeléseihez képest, onnét nézve visszalépés, de a jogállamiság szempontjából azért előrelépés -, hogy az egyedi ügyáthelyezések intézményrendszere megszűnik a jövőre szólóan. Nem érintett sok ügyet egyébként, tehát azok a hisztérikus hangok sem voltak azért megalapozottak, amelyek azt vizionálták, hogy itt több száz ügyben fog majd kézi vezérléssel a kormány beavatkozni, és politikailag érzékenyebb vagy úgymond az ügyekre kedvezőbb, kormányálláspontot netán megjelenítő vagy akaratot elfogadó bírói ügyintézésbe kerülnek az ügyek.
Ha jól láttam a kimutatást, éppen tegnap került közzétételre Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnök asszonya részéről egy adat, amely szerint közel ötven ügyet érintett az áthelyezés, és ezek fele zárult le jogerősen. Nyilván vannak ezek között kényes ügyek, de azt hiszem, az nem vitatható el, közérdekű ügy, hogy a politikai bűncselekmények körében egyrészt minél több ügy legyen. Itt már eleve ez is egy régi kritikánk, és ezt most nem akarom itt hosszasan megismételni, de az elszámoltatás intézményrendszerének teljes leállása tavaly augusztusban, lényegében az érdemi munkavégzés közepe tájékán volt, körülbelül akkor, amikor már el lehetett volna a teljes átvilágítást végezni, az állítólag kitalicskázott milliárdokat végül is visszaszerezni, és ezeknek a bűnöseit felelősségre vonni, ezek az eljárások azonban szinte minimális számban indultak meg. Hagyó Miklós esete volt talán a legismertebb, amely esetében az ügyáthelyezésre sor került.
Egy biztos: nem egészséges, egy jogállamban azért ez nem jó, és láthattuk, hogy milyen támadásokat váltott ki. Végső soron ezt már az elején, az első pillanattól kezdve be kellett volna látni, hogy nem jó, nem szerencsés, ha az ügyáthelyezések egy bírósági hivatal vezetése kezébe kerülnek, még ha ő adott esetben visszafogottan is élt ezekkel a lehetőségekkel, de nem jó, ha a jogrendszer nyitva hagy ilyen lehetőségeket. Tehát maga az a megoldás, amit választott most a kormányzat ehelyett, hogy ügycsoportokat lehet csak átirányítani és azokat is csak előzetesen, elvi alapon csak akkor lenne támogatható és nem vitatható, ha valóban azt a célt szolgálná, amit az alaptörvény megfelelő rendelkezése előír. Tehát az ésszerű elbíráláshoz szükséges követelmények érvényesítését kell érvényre juttatni, és ennek érdekében, a kiegyensúlyozott ügyterhelés érdekében - ahogy a 14. § írja - nyílna lehetőség sarkalatos törvényben meghatározott ügyek tárgyalására általános illetékességtől eltérő, azonos hatáskörű bíróságokon.
Magának az elképzelésnek a hatékonyságot kell szolgálnia, mi is csak ebben a szempontrendszerben tudjuk nézni, és mélyen egyet kell értenünk azokkal, akik azt mondják, hogy nem helyes és nem jó, ha olyan aránytalanságok vannak a magyar bírói rendszerben, mint például a Fővárosi Törvényszék aránytalan túlterheltsége, ahol az egyes bírókra jutó ügyszám meghaladja, akár a tízszeresét is eléri a vidéki bírók ügyszámának, de ugyanez a helyzet körülbelül a Budapest Környéki Törvényszéken. Itt már réges-rég nagyon hatékony és nagyon erős lépéseket kellett volna tenni elsősorban költségvetési és erőforrási átcsoportosításokkal, megnövelve a kisegítő személyzet létszámát, rendelkezésre bocsátva a megfelelő számú infrastrukturális hátteret ahhoz, hogy a bíróságok ezt a munkát elvégezhessék. Kétségkívül itt a legnagyobb a nyomás, és a választott megoldás, tehát az ügycsoport-áthelyezés akkor lenne igazán jó, ha valóban olyan típusú ügyek kerültek volna ebbe, amelyek nagyszámú ügyterhelést jelentenek.
Ennyiben azt kell mondanunk, hogy az ellenzéknek valóban van egy közös gondolata, mégpedig az, hogy a most megjelenített, tehát a javaslatban látható ügytípusoknál, amelyek ügyátcsoportosítás tárgyát képezhetik, és amelyek tekintetében egyébként azért jogorvoslati lehetőség is biztosított, nagyon fontos, hogy azért itt egy további kontroll van, illetve az Országos Bírói Tanács is egyetértési jogot kapott, tehát két jelentős garanciális elem beépült, azonban mind a polgári, mind a büntetőügyek tekintetében az ügycsoportokat megvizsgálva azt kell látnunk, hogy nem ezek azok az ügyek tipikusan, amelyek leterhelik a bírósági rendszert.
Polgári ügyekben az úgynevezett megaügyek, tehát a 400 milliós perértéket meghaladó ügyek kerültek ebbe a kategóriába, ami több dolgot feltételez. Nyilván egy ilyen nagymértékű vagy nagy perértékű ügyben különleges képességekre van szükség, különlegesen nagy egyrészt a nyomás arra, hogy a bíró vagy a Bírói Tanács adott esetben letérjen a jogszerűség útjáról, tehát itt különösen még az árnyát is el kell kerülnie annak, hogy egyfajta irányítottság érvényesülhessen, a másik oldalról meg valóban különleges szaktudás kell.
Na most, ha megvizsgáljuk a rendszer értelmét, amit most szeretnének az ügyáthelyezéssel, akkor nézzük meg, hogy eléri-e ezt a célt. Most vannak specializálódott, alapvetően kialakult specializációk a túlterhelt, de mégis nagy tapasztalattal működő fővárosi, Budapest környéki bíróságokon. Ha az ideérkező 400 millió fölötti ügyeket átirányítjuk, mondjuk, egy vidéki kisbíróságra - természetesen én se mondom azt, hogy egy vidéki bíró kevesebb, másabb vagy éppenséggel elfogultabb lehet ab ovo, mint egy fővárosi bíró, erről szó nincs -, kétségkívül az ilyen jellegű ügyek állandósult tapasztalata egyáltalán nem biztos, hogy megvan azokon a kisebb bíróságokon, ahol kisebb ügyérkezésszám van, és sokkal kevésbé kialakult gyakorlata van az ilyen nagy perértékű ügyek elbírálásának. Tehát itt úgy gondoljuk, hogy akár lejjebb is lehetne vinni egyébként a pertárgyértéket, de semmiképpen nem jelent önmagában megoldást, hogy a 400 milliót meghaladó ügyek kerüljenek átcsoportosításra.
Abban, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal által feltárt ügyekben történik ilyen áthelyezés, ugye, értjük azt a szempontot, hogy a mielőbbi elbírálás az ilyen ügyekben nagyon fontos, csak itt még tényleg az lenne az igazi érdek mindenki számára… - a közpénzekkel kapcsolatos ügyekben, állami vagyont érintő ügyekben állami bíróság jár el, és állami szervezetek képviselői dönthetnek arról, hogy hova kerüljön az ügy. Tehát túl sok már amúgy is az állami elem, nem jó azt a látszatot kelteni, hogy adott esetben ezek az ügyek megfelelő vagy más helyre kerüléssel esetleg olyan helyre kerülnek, ahol kedvezőbben viszonyulnak az ilyen ügyekhez, tehát az elfogultság elvi lehetősége erőteljesebben vetődik fel.
(11.20)
Büntetőügyekben, ha valóban komolyan veszik azt a célt, hogy az ügyterhelés csökkentése a szempont, akkor azt kell látnunk, hogy tényleg rendkívül szűk esetkörről van szó, hiszen előzetes letartóztatásban lévő személyi körre terjed ki eleve, és ezen ügykörök is meglehetősen szűkek; tehát a hivatali bűncselekmények, a közélet tisztasága elleni bűncselekmények, bűnszervezetben részvétel, bűnszervezetben elkövetett bármely bűncselekmény. De hol vannak valóban a mindennapi életben az igazán nagy komplexitással bíró gazdasági jellegű ügyek, gazdasági jellegű büntetőügyek, vagyon elleni bűncselekmények vagy akár életellenes vagy testi sértést megvalósító bűnügyek, tehát azok a komplex nagy bűnügyek, amelyekben a társadalom joggal várja el, hogy itt valóban gyorsan, pártatlanul és minél tisztább módon szülessenek a döntések?
Úgy gondoljuk, hogy ez a megfogalmazott cél, tehát az ügyterhelés-csökkentés ezeken a most felsorolt ügykörbe tartozó ügyeken keresztül nem érhető el. Tehát vagy legyen akkor ez az ügykör tágabb, vagy pedig akkor egyáltalán ne létezzen ez az intézményrendszer, mert igazából így, ebben a formában sokkal több kárt okoz azokkal a támadásokat kiváltó jellegével, amit láthatóan a baloldali ellenzék folyamatosan ki is használ, és ezt a külföldi vizsgálók - akár Velencei Bizottság, akár az Európai Unió különböző szervei - számára rendszeresen jelez. És az való igaz, hogy a Velencei Bizottság jelen esetben a kormány felkérésére jár el, de ahogy ezt mi is tapasztaltuk Balczó Zoltán képviselőtársammal a Velencei Bizottsággal való konzultáció során múlt pénteken, láthatóan azért létezik egyfajta prekoncepciós hozzáállás. Természetesen bízunk benne ettől függetlenül, hogy a munkájukat próbálják pártatlanul elvégezni, de rettenetesen nagy a nyomás rajtuk, és folyamatosan kapják azokat a háttéranyagokat, ösztönzéseket, amelyek nem a teljes körű pártatlanság jegyében születtek.
És ugye itt van, éppen ma tárgyalja a Ház a Tobin-ügy kapcsán Viviane Reding igazságügyi biztos elfogadhatatlan hozzáállását Magyarországhoz, a magyar igazságszolgáltatást - nyugodtan mondhatjuk - rágalmazó kijelentéseit. Tehát elfogadhatatlan nyilván egy ilyen biztosi hozzáállás, de látható, hogy ezek olyan támadások talaján alakultak ki, amely támadásokra azért a kormány bizonyos mértékben okot adott. Tehát sokkal jobb lett volna ezeket a támadásokat elkerülni, és a nemzeti jogrendünket a történeti alkotmány rendszerébe ágyazottan építeni föl, például ugye, a bírósági szervezeti törvény 1869-ben kiváló és jó utat jelent. Nemhiába, hogy ezen jogszabály alapján született annak idején a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos alkotmánybírósági határozat. Tehát ez egy jó példa volt arra, hogy a történeti alkotmányunk élő joganyag lehet.
A másik jelentős lépés ebben a jogszabálycsomagban az alkotmánybírósági eljárással kapcsolatos kérdéskör. Nagyon sok kritika érte az elmúlt években részünkről is azt a jogalkotási folyamatot és alkotmányozási folyamatot, amelynek során az Alkotmánybíróság hatásköre folyamatosan szűkült, és azért azt mindenképpen üdvözölni kell, hogy most itt egy bővülésről legalább szó van, hiszen a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész lehetőséget kapott most az utólagos normakontroll megállapítására irányuló indítványok benyújtására. Azt a kritikát viszont el kell mondanunk, hogy a beépítésre szánt szövegben úgy észleljük, hogy nem pontos a szövegben az alkotmányozói akaratnak az átvezetése, erre utal egyébként a közösen jegyzett beadványa a legfőbb ügyésznek, a Kúria elnökének és az Országos Bírósági Hivatal elnökének. Kérjük, hogy ezeket a szempontokat vegyék figyelembe, tehát ezt úgymond hivatalból kellene akár közös államtitkári módosítóval megtenni, mint ami most benyújtásra is került.
De ha már egy pillanatra itt vagyunk, azt nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ugye, most benyújtottak egy olyan módosító javaslatot - Rétvári államtitkár úr, Répássy államtitkár úr jegyzésében -, amely arról szól, hogy az ügyáthelyezés semmiképpen nem érintheti az EU kötelező jogi aktusának az alkalmazását jelentő bírói eljárást. Én ezt a megkülönböztetést pedig végképp nem tudom elfogadni. Tehát úgy gondolom, hogy ha van ésszerű indok amellett, hogy tehercsökkentés érdekében megfelelő garanciákkal ügyáthelyezés történjen, akkor ebből a körből miért vennénk ki, miért helyeznénk törvények fölé az Európai Unió jogi normáinak alkalmazhatóságát magában foglaló jogeseteket. Tehát ez megint csak egy olyan jellegű szemlélet és hozzáállás, ami ezt a fajta alárendeltséget mutatja, ami egyébként nem is szükségszerű a vonatkozó jogszabályok szerint, és Magyarország számára ez sértő és elfogadhatatlan.
Üdvözöljük az Alkotmánybíróság eljárásában, ahogy ezt már korábban a kisebbségi vélemény során elmondtam, az alkotmányjogi panasz körében a kötelező jogi képviselet eltörlését. Azzal azonban egyet kell érteni, hogy a joghoz való jutás nem pusztán ezzel pipálható ki, hanem biztosítani kell a nép ügyvédje rendszerén keresztül azt a lehetőséget, hogy az alkotmányjogi panasszal élni kívánó polgárok, akik sokszor végső, utolsó szalmaszálként kapaszkodnak ebbe a lehetőségbe, szakszerű képviseletet kaphassanak, amennyiben természetesen a törvényi követelményeknek megfelelnek.
A hiányérzetek keretén belül azért még vissza kell térnem arra, hogy hogyan kerülhet sor egy ilyen törvényjavaslat benyújtására úgy, hogy a legegyszerűbb és leggyorsabban elvégezhető feladatokat a kormány nem tette meg. Tehát mai napig - a kisebbségi vélemények körében már elmondtam - hiányoljuk a Nemzeti Emlékezet Bizottságának a felállítását. Hiányoljuk azt, hogy bár mi javasoltuk az alaptörvény negyedik módosításába a nevesített elítélését a Magyar Szocialista Pártnak azon törvénytelenségekért, amelyeknek saját magukat jogutódnak mondó módon felelősei, és az MSZMP-vagyon törvénytelen megszerzése miatt is felelősség terheli őket… - tehát ennek a kérdéskörnek a kivizsgálására Polt Péter legfőbb ügyész úrhoz fordultam két héttel ezelőtt azonnali kérdéssel. Átadtam minden dokumentációt ezzel kapcsolatban, és minden irat rendelkezésre áll már annak érdekében, hogy azokat az embereket, akik közreműködtek abban, hogy a mai napig mentesüljön a Magyar Szocialista Munkáspárt vagyonelszámoltatásának törvénytelensége alól, ennek felelősségre vonása alól a Magyar Szocialista Párt, mentesüljenek a KISZ állítólagos és valójában nem jogutód szervezeteiként a Demisz vezetői az elszámoltatás alól, ez mai napig nem történt meg. Tehát ha valóban végre szeretnénk hajtani ezt az alaptörvény negyedik módosítását, akkor ez a legfőbb feladat, nyilván egész eljutva odáig, hogy az elévülést kizáró szabályok alapján most már valóban érdemben elindítják azokat az eljárásokat, amivel Biszku Béla és társai felelősségre vonhatók lennének.
Tehát itt egy óriási űr van, nagyon nagy társadalmi várakozás van, mi ezzel folyamatosan készek vagyunk szembesíteni önöket. Nagyon szeretnénk, hogyha nem merülne ki tehát az alaptörvény negyedik módosítása ebben a témakörben, hanem továbbmennének, és ha már ez a bizonyos új cikk bekerült, akkor vigyük végig, és ennek legyen jogkövetkezménye azokra nézve, akik most még úgy gondolják, hogy megúszhatják a felelősséget.
Összességében ezek lettek volna azok az érvek, amelyek alapján a Jobbik Magyarországért frakciója ezt a javaslatot nem tudja támogatni. Módosító javaslatokat be fogunk nyújtani, bízunk benne, hogy meg tudjuk győzni önöket arról, hogy egy jobbá tett formában azért a magyar társadalom végre olyan jogszabályokat kap, amelyekkel elsősorban a bírósági igazságszolgáltatási rendszer tekintetében az ésszerű határidőn belüli elbírálás elve érvényesül.
(11.30)
Ez az a szempont, amely alá mindent rendelni kell. A látszatát is el kell kerülni annak, hogy politikailag motivált döntések szülessenek bíróságokon, ha már itt vagyunk, akkor pedig nyilván az is egy óriási hiányérzet, amit többször kezdeményeztünk, hogy a bírói kar teljes körű átvilágítását is el kellett volna végezni 2010 után. Ez is elmaradt, hiszen számosan vannak olyanok a karban, akik politikailag motivált döntéseket hoztak, emberi jogi válsághelyzet során nem a jog talaján álltak. Sajnos, ők még mindig a karban vannak. Tehát nagyon sok a feladat, de ahhoz, hogy egy valóban saját lábán álló nemzet legyünk, ez a javaslat kevés, és mi szeretnénk, ha teljes körűvé válna, gyökeres lenne Magyarországon a rendszerváltás. Ettől sajnos még távol vagyunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
