DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem szót, hogy tudjanak rám reagálni, és nem a zárszóban mondom el az álláspontomat. (Dr. Staudt Gábor: Korrekt, és köszönjük!) És azért kértem rendes felszólalásra szót, hogy kicsit hosszabban tudjak érvelni az ügyek áthelyezésének témájában.
Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy a mai napon ülésezett az Országos Bírói Tanács, és az előttünk fekvő törvényjavaslat véleményezése kapcsán - hiszen az Országos Bírói Tanács is foglalkozott ezzel - részben érintették az ügyek áthelyezésének kérdését, és nyilván az ő véleményük párhuzamos volt azzal a véleménnyel, amelyet Staudt Gábor az előbb idézett, és amely részben az Országos Bírósági Hivatal elnökétől származik. Tehát a kérdést érdemes komplexen megvizsgálni, és érdemes megvizsgálni azok véleményét, akik jelen pillanatban is mint jogalkalmazók alkalmazzák az ügyek áthelyezésére vonatkozó szabályokat.
Másrészt pedig azért is kértem szót, mert úgy gondolom, hogy eljutottunk egy olyan lényeges ponthoz - legalábbis Schiffer András számomra eljutott egy olyan lényeges ponthoz -, amely alapon érdemes vitatkozni, érdemes párbeszédet folytatni, tudniillik Schiffer András egy módosító indítványukra utalt, amely szerint, ha jól értem, elképzelhetőnek tartják mégis az ügyek áthelyezését bizonyos szigorú feltételekkel. Szerintem ez az a közös platform, amin érdemes tovább vitatkoznunk.
Nem akarom ideidézni Bárándy Gergely véleményét. Úgy érzem, ő kicsit távolabb van ettől a felismeréstől, hogy az ügyek áthelyezése, azaz a bíróság kijelölése lehetséges eszköze az ügyek ésszerű határidőn belül való intézésének.
(18.00)
De szerintem a frakciók egy jelentős része vagy a képviselők egy jelentős része a hozzászólásaikban el tudják mégis képzelni, el tudják fogadni - most az ellenzéki frakciókról beszélek, el tudják fogadni - ezt a módszert. Hozzáteszem, sokszor elmondtam már, és ismét elmondom, hogy az ügyek áthelyezésének gyakorlata régóta ismert a magyar eljárásjogban. A bíróság kijelölése mind a büntetőeljárási törvénynek, mind a polgári perrendtartásnak része. 2010-ben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács bíró tagjai kezdeményezték, hogy a leterheltség miatt, tehát a bíróságok túlterheltsége miatt is alkalmazható legyen a bíróság kijelölése. Gyakorlatilag 2011 márciusa óta létezik ez az intézmény abban a formájában, hogy bizony a bírósági kapacitást, a bírósági munkaterhet figyelembe véve át lehet helyezni ügyeket már bíróságra. Tehát nem az új alaptörvény vezette be, még csak nem is az Orbán-kormány vagy a jelenlegi kormány kezdeményezte ezt a módszert.
Azért említettem az előbb az Országos Bírói Tanács ülését, mert nagyon érdekes az OBT tapasztalata. Jelentést tárgyaltak az Országos Bírósági Hivatal elnökének beszámolója formájában, és kiderült, hogy az áthelyezett ügyekben ritka kivétel, hogy az ügyfelek tiltakoztak az áthelyezés miatt. Nem vitatom, hogy ezt a jogukat meg kell adni, hogy tiltakozzanak, de valójában az áthelyezett ügyekben nagyrészt az ügyfelek örültek annak, hogy az úgynevezett ésszerű határidőn belül, azaz rendkívül gyorsan az eljárásokat le tudták folytatni más bíróságok.
Én is ügyvéd vagyok, ezért magamra vállalom azt a szakmai testület iránti kritikát, igen, én is tudom, hogy mivel a bírói gyakorlat szerint a büntetőbíróság gyakorlata szerint az ügyek objektív elhúzódása enyhítő körülmény, ezért természetesen előfordul, hogy az ügyvédek az ügyfelük érdekében az enyhítő körülmény bekövetkezése érdekében nem az ügyek ésszerű határidőn belül való elbírálásában érdekeltek, hanem a minél későbbi elbírálásában érdekeltek. Mert így a bírói gyakorlat szerint - hangsúlyozom, a bírói gyakorlat szerint - enyhébb büntetésre számíthatnak az ügyfeleik. Az más kérdés, hogy miért alakult ki ez a bírói gyakorlat. Ez most nem tárgya ennek a beszélgetésünknek vagy vitánknak, de kétségtelen tény, hogy nem mindenki érdekelt abban, hogy gyorsan döntsön a bíróság. De az áthelyezett ügyek döntő többségében érdekeltek voltak az ügyfelek abban, hogy minél hamarabb hozzájussanak a jogerős ítélethez.
Ebből kiindulva, tehát abból kiindulva, hogy az ügyfelek egy jelentős részének a valódi érdekét szolgálja az ügyek áthelyezése, és abból kiindulva, hogy létezhet az ügyek áthelyezésének olyan módja, olyan módszere, amely objektív kritériumok alapján, a szubjektív válogatás lehetőségét kizárva biztosítja azt, hogy a nagyon leterhelt bíróság helyett egy másik bíróság járjon el, és ugyanazt az igazságszolgáltatást, ugyanazt a jogszolgáltatást adja meg az ügyfélnek, ha ezt a platformot el tudjuk fogadni, akkor, azt kell mondjam, a kormány minden módosító javaslatra nyitott, ami ebbe az irányba hat, és ami ebben az irányban tökéletesíti, javítja ezt a törvényjavaslatot.
Éppen ezért természetesen meg fogjuk fontolni az Országos Bírósági Hivatal elnökének javaslatait is, amelyek ugyan egy alapvető kérdést nyitva hagynak, és Staudt Gábor utalt rá mint megfontolandó, sőt támogatandó szempontra. Staudt Gábor azt mondja, és most nem az a lényeg, hogy egy képviselőtársunk ezt mondja, hanem ez egy legitim álláspont, hogy a probléma az, hogy ha véletlenszerű az ügyek áthelyezése, akkor tervezhetetlen lesz az, hogy a kijelölt bíróságon milyen leterhelést fog okozni az ügyek mennyisége. Ez igaz, Staudt képviselő úr, csak az a probléma, hogy minél inkább tervezhetőek az ügyek, annál inkább eljutunk ahhoz, hogy konkrét ügyeket lehet áttenni egyik bíróságról a másikra. Magyarul, csak hogy egy példát mondjak, a Velencei Bizottság azt javasolja, hogy akár sorsolás útján vagy valamilyen véletlenszerű módon határozzák meg, hogy mely ügyeket kell áthelyezni, pontosan azért, hogy ne legyen szubjektív az ügyáthelyezés.
Tehát egyszerre kellene a jogállami kritériumoknak és a törvényes bíróhoz való jognak való megfelelés érdekében biztosítanunk az objektív kiválasztás lehetőségét és az alapvető célt, hogy ne terhelje túl a bíróságokat, akár a fogadó bíróságot, akár az általános illetékes bíróságot az ügy. Tehát egyszerre kell az objektivitás szempontjainak megfelelnünk, és egyszerre kell mindenféle, hogy mondjam, pergazdaságossági és racionalitási szempontokat figyelembe venni. Nehéz lesz ezt a kettőt összeegyeztetni, tehát nehéz lesz véletlenszerűnek is lenni, meg nehéz lesz tervezhetővé is tenni az ügyáthelyezést.
De hangsúlyozom, gondolkodunk mi is a megoldáson. Szerintem jó lenne, ha el tudnánk azt fogadtatni, és jó lenne, ha az Országgyűlés el tudná fogadni, hogy az ügyek áthelyezésének eszköze valóban javíthatja a bíróságok időszerű működését. És mindaddig, amíg a bírósági központi régióban, tehát a Fővárosi Törvényszék, a Fővárosi Ítélőtábla keretein belül olyan súlyos munkateher-problémák vannak, hogy fenn kell tartani az ügyek áthelyezésének rendszerét, biztosítva a jogállami kritériumokat, ez mégiscsak alkalmas eszköz arra, hogy az ügyfelek megelégedését is szolgálja.
Összefoglalva, azért kértem szót még egyszer, mert úgy gondolom, eljutottunk egy olyan ponthoz, ahol lehetne már értelmes párbeszédet folytatni. Bocsánat, hogy ezt mondom, természetesen eddig is értelmes párbeszédet folytattunk. De ha politikai vádakat fogalmazunk meg egymással szemben, akkor nem találjuk meg a jó megoldást. Ha politikai vádakat fogalmazunk meg egymással szemben, akkor változatlanul vitatható lesz ez a módszer, amelyet, még egyszer mondom, nem a politika talált ki, hanem a bírák találtak ki azért, hogy tehermentesítsék a nagyon leterhelt, központi régióban lévő bíróságokat.
Összefoglalva, képviselőtársaim, valószínűleg a zárszót vagy a reagálást nem is fogom felhasználni, hiszen most elmondtam, a leghosszasabban az ügyek áthelyezéséről beszéltünk ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán. Ez egy kulcskérdés, biztos, hogy kulcskérdés, hiszen a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság is felvetette, sőt kritikusan szemléli ezeket az ügyeket. Sőt, jelen pillanatban az Alkotmánybíróság is vizsgálja a kérdést, hiszen olvashattuk a hírekben, hogy az OBH elnökét is meghallgatják ebben a kérdésben. Tehát folyamatban van több vizsgálata is ennek a jogintézménynek. Kivételes helyzetben vagyunk, hogy miközben legalább három fórum vizsgálja ezt a kérdést, közben itt az Országgyűlésben nekünk meg az a dolgunk, hogy megpróbáljunk egy olyan megoldást találni, amely akár mind a három fórumnak, a magyar Alkotmánybíróságtól a Velencei Bizottságig kielégíti a szempontjait.
Összefoglalva, köszönöm szépen azt, hogy eddig is ilyen konstruktívan álltak hozzá, és bízom benne, hogy megtaláljuk a megoldást; ha nem most, akkor majd a részletes vita során vagy mondjuk, az alkotmányügyi bizottság ülésén.
Köszönöm szépen.
