DR. SZALAY PÉTER
DR. SZALAY PÉTER
DR. SZALAY PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyes törvényeknek az alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat elemei közül kiemelve szólnék néhányról.
A javaslat egyfelől módosítja a bírósági ügyáthelyezésre vonatkozó, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényben foglalt rendelkezéseket, másfelől a módosításból következő új elemekkel egészíti ki az Alkotmánybíróságról szóló törvényt. A módosításokkal érzékelhetően reagálunk bizonyos kifogásokra, valamint arra az elvakult, Magyarország elleni támadássorozatra, amellyel egyesek az Európai Unió bizonyos intézményeit és tisztségviselőit a hazánk elleni fellépésre kísérlik meg ösztönözni.
Ezek a módosítások garanciális változtatásokat eredményeznek. A téma délelőtti tárgyalása során Bárándy képviselőtársam a törvényes bírókhoz való jogot ismertette, és szakszerűen, tökéletesen, jogilag korrektül ezt levezette, és elmondta, hogy ez miről szól és mi a jelentősége. Igazából én ezt értem is, bár hallottam olyat, hogy például Németországban is van bizonyos formája az ügyáthelyezésnek, lehetséges ott is bizonyos formában, ezzel együtt nyilvánvalóan, ahogy tisztelt képviselőtársam elmondta, ez egy tradicionális, hagyományszerű valami, aminek a megtartása, mondjuk, a tradíciókhoz való ragaszkodás értelmében is célszerűnek tűnik.
Úgy érzem, hogy olyan helyzet alakult ki a bíróságok ítélkezési gyakorlatában, és a zsúfoltságról beszélek, ami esetében egy szükség törvényt bont elv alapján ettől a tradicionális jogi elvtől az eltérés megengedhető. Mi ugyanis az alaphelyzet, ami az ügyáthelyezést indokolja? Egyszerűen arról van szó, hogy az elmúlt évtizedek gyakorlatában a bírósági ítéletalkotás procedúrája szépen lassan időben egyre inkább elhúzódóvá vált. Elmondhatjuk, hogy olyan ügyekben, amelyek országos közfigyelem tárgyai voltak, néha 5-6 évig vagy akár tovább sikerült elhúzni az ítélethozatalt. Ennek fő okai egyes bíróságok bíráinak túlzott leterhelése, másfelől az ügyekben eljáró egyes ügyvédeknek a bírói leterhelést kihasználó körmönfont tevékenysége. Egyszerű példával élve, a tárgyalásokon például akár fiktív igazolásokkal történő meg nem jelenés vagy egy újabb tanú előhalászása és a következő tárgyalásra való beidézési kérelem jó okot adott a tárgyalás elhalasztására, ami a bírói munkával való túlzsúfoltság okán időben extrém hosszú időtartamot is jelenthetett. Úgy gondolom, a bírósági ügyekben gyakorlott képviselőtársaim ilyen esetekről sokat tudnának számunkra mesélni.
Miután az ilyetén gyakorlat a magyar emberek számára egyre nehezebben elfogadhatóvá vált, szükségessé tűnik létrehozni az ügyáthelyezés intézményét. Megállapíthatjuk, hogy a társadalom érdeke az ügyek mielőbbi lezárása. Amennyiben ez gyorsítható avval, hogy egy ügyekkel agyonterhelt bíróságról egy lényegesen kisebb leterheltségű bíróságra visszük át a szóban forgó ügyet, akkor az igazságszolgáltatás gyorsításával társadalmi elvárásnak teszünk eleget.
A javaslat szerint az ügyáthelyezésre az országos bírói hivatal elnöke lesz jogosult, az országos bírói hivatal elnökének indítványával az Országos Bírói Tanácsnak egyet kell értenie. A javaslatot az ítélőtábla elnöke, a törvényszék elnöke, továbbá a legfőbb ügyész teheti meg. A javaslat kiköti, hogy az ügyáthelyezési indítványban szükséges megindokolni, hogy miért nem biztosítható az adott bíróságon az ügyek meghatározott csoportjának tárgyalása, és ehhez fel kell sorolni az ügyfélforgalmi, személyzeti és egyéb adatokat, amelyek alátámasztják az indítvány indokoltságát. Szükséges beszerezni az érintett bíróság elnökének véleményét is. A javaslat tételesen felsorolja azt is, hogy milyen polgári és büntetőügyekben kerül sor az áthelyezés alkalmazására, kizárja ebből a körből az egyedi ügyeket, meghatározza, hogy kizárólag sarkalatos törvényben előre meghatározott ügycsoportok tekintetében lesz jogosult az országos bírói hivatal elnöke kijelölni az eljáró bíróságot. Úgy vélem, a javaslat az áthelyezés ügyében kellő mértékben tartalmazza a súlyok és ellensúlyok elvét, figyelembe véve a javaslatban meghatározott jogorvoslatok rendjét is.
Szintén a kifogások vonatkozásában a javaslat fontos részének tartom, hogy a 66. § szerint az országos bírói hivatal elnöke nem választható újra. Az Alkotmánybíróságra vonatkozóan a módosítás új hatáskörként megteremti az alaptörvény és annak módosítása előzetes, valamint határidő megszabásával utólagos alkotmánybírósági kontrolljának lehetőségét a megalkotásra vonatkozó eljárási szabályok vonatkozásában.
Bírói kezdeményezés esetén történő normakontroll esetén az Alkotmánybíróság felé megszabott határidő 30 napos. A jogszabály megalkotója kérheti az Alkotmánybíróságtól a nyilvános meghallgatás lehetőségének biztosítását, továbbá az alkotmányjogipanasz-eljárásban eltörli a kötelező jogi képviseletet. Ez konkrét lépés a szociálisan hátrányban levők felé. A módosítás a Kúria elnöke és a legfőbb ügyész számára is biztosítja az alkotmánybírósági eljárások kezdeményezésének lehetőségét valamely jogszabály alaptörvény-ellenessége, valamint az alaptörvény és módosítása, elfogadása és kihirdetése eljárási követelményeinek megtartása kérdésében.
A médiatörvény módosítása alapján a jövőben a tévés és rádiós műsorszolgáltatásban politikai reklám egyenlő feltételek között, ellenérték nélkül lesz közölhető. Véleményem szerint a javaslat elősegíti, hogy az alaptörvény vonatkozásában megszűnjenek, legalábbis csituljanak a bíráló hangok akár hazai, de európai uniós vonatkozásban is, és evvel a Magyarország elleni kampány hangereje gyengüljön. Kérem képviselőtársaimat a törvényjavaslat szíves támogatására.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
