DR. GRUBER ATTILA
DR. GRUBER ATTILA
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Nagyon köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt az imént már említettem, nagyon konstruktív és érdekes, alapos vitának voltunk fültanúi az alkotmányügyi bizottságban. Azt hiszem, ez egy olyan kérdés, amiben valóban egyfajta egységet, egyfajta közös alapelvet kellene kialakítanunk határainkon belül és azon túl is.
Nagyon jól mondta Ipkovich képviselőtársunk az MSZP képviselőcsoportjából, hogy ez a kérdés, ez a határozati javaslattal kapcsolatos döntés nem szabad, hogy belpolitikai csatározásokra legyen alkalmas. Nem szabad haszonszerzésre, politikai térnyerésre, haszonszerzésre felhasználni. Ez nem az az ügy, amit kormányzati kritikaként vagy belső parlamenti csatározási érvként lehet és szükséges használni. Azt hiszem, ahogy államtitkár úr is mondta, tartozunk az elhunyt áldozatok emlékének azzal, hogy ezt a kategóriát ebből a vitából kiemeljük.
Most pedig azt kell mondjam, hogy a biztos asszonynak ez a mindenképpen káros, haszontalan és kifejezetten feszültségkeltő kijelentése több kérdést vetett fel a bizottságban is, és természetesen nyilván a mostani tárgyalás során is több kérdést fog felvetni. Az első, hogy milyen reakció szükségeltetik egy ilyen, ugyan újságban megjelent, riportban elhangzott válaszra - és itt felmerült és erről is vitatkoztunk -, hogy vajon mennyire lehet magánvéleménynek tekinteni egy újságcikkben megjelent kijelentést.
Mennyire lehet személy szerinti megfogalmazásnak tekinteni azt a véleményt, amit az újságban mint biztos, uniós biztosként meginterjúvolt személy adhat, nyilatkozhat? Úgy véljük, hogy semmiképpen nem egy sajtó-helyreigazítási per, semmiképpen nem egy olyan, a problémát alacsonyabb szintre hozó kérdésként kell ezt kezelni, mint amit néhány képviselőtársunk felvetett korábban.
Ugyanis államtitkár úr is hivatkozott arra az esetre, ami 2010-ben történt ugyancsak Reding asszony részéről. 2010-ben a második világháború történéseivel vont párhuzamot a romák franciaországi helyzetével összefüggésben, ugyancsak egyfajta sajtókörnyezetben, hivatkozva arra, hogy ő úgy gondolja, hogy a romák Franciaországból történő kitoloncolásakor a hatóságok kizárólag az etnikai csoporthoz való tartozás alapján döntöttek, ennek tényében mérlegelték a kiutasítást.
Az akkor hivatalban lévő francia köztársasági elnök, Sarkozy elnök úr, illetőleg Angela Merkel német kancellár is élesen visszautasította a biztos ilyen típusú kijelentését. Ha tehát azt kérdezzük magunktól, hogy vajon nem eltúlzott-e ilyen szintre emelni ennek a sajtócikknek a nyilatkozatát, azt kell mondanom, hogy nemcsak hogy mi nem véljük úgy, hogy ez túlzott, hanem precedens van már rá, hogy ilyen esetben bizony egy független ország első számú vezetői - jelesül a két köztársasági elnök is - érdemesnek és szükségesnek tartotta, hogy felemelje szavát a biztos asszony minden alapot nélkülöző, elhamarkodott kijelentéseinek megcáfolására.
Úgy vélem, hogy ez a döntés, ez a határozati javaslat, amit mindkét bizottság támogat és elfogadásra ajánl, megfelelő válasznak tűnik egy ilyen, talán a politikai karrier építése vagy netalántán egyszerűen tudatlanságból vagy heves vérmérsékletből fakadó túlzó és káros kijelentéssel szemben.
(15.00)
Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy már csak azért sem érdemes ezt a Reding-féle nyilatkozatot félvállról lesöpörni és mondjuk, olyan politikai haszonszerzés céljára használni, hogy lám-lám, a jelenlegi kormány micsoda kritikát kapott, hiszen logikailag sem állja ez meg a helyét. Ez az ítélet, ami alapján az eljárásnak ezen szakaszában, tehát a büntetés-végrehajtási szakaszában akadt az ír kollégáknak gondja, ez az ítélet egy korábbi, jelenleg ellenzékben lévő párt kormányzásának ideje alatt született. Az akkori bíróság hozta meg azt az ítéletet, amelynek a végrehajtásáról lenne szó. A végrehajtás és a bírói függetlenség ez esetben még csak köszönő viszonyban sincs.
Nagyon fontos volt, és azt hiszem, többen nagy figyelemmel hallgattuk Staudt Gábor hozzászólását például a bizottsági ülésen, aki jogi érvekkel, korrektül hivatkozta meg ennek a kijelentésnek a tarthatatlanságát. Ahogy az már korábban említésre került, valóban, egy ilyen típusú nyilatkozat, egy ilyen felkészületlen és hazug nyilatkozat sok esetben azok malmára hajtja a vizet, akik alapvetően elutasítják az Európai Unióhoz való csatlakozás, az Európai Unióban tagként történő lét jogosultságát. Már csak ezért is kellene megfontoltabban fogalmaznia egy olyan biztosnak, akinek a hatalma, akinek a szava valóban figyelemre méltó. Látható, hogy egy ilyen szerencsétlen, meggondolatlan nyilatkozat milyen indulatokat kelthet azokban az emberekben, akiknek az Unióval szemben amúgy is fenntartásaik vannak. Még egyszer mondom, Staudt Gábornak egy nagyon korrekt jogi érvelését hallottuk a bizottsági ülésen.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ettől kezdve természetesen fölvetődhet egy olyan dimenziója is ennek a nyilatkozatnak, hogy vajon mit akart elérni ezzel a nyilatkozattal, ezzel a riportban történő kijelentésével a biztos asszony. Valóban egy olyan példát akart hozni, amelyik uniós tagországokon belüli más-más mércét feltételez? Valóban az volt a szándéka, hogy ezt a kijelentését arra használja, hogy vannak olyan országok, amelyek bírálhatják a másik országnak azt az igazságügyi rendszerét, amelyet, hogy úgy mondjam, meglehetősen felületesen tanulmányoztak? Hiszen tudjuk jól, hogy akár a Velencei Bizottság, akár más fórumok, amikor Magyarországra jöttek, bizony nemcsak a korábban számukra megküldött, meglehetősen egyoldalú megközelítéssel találkoztak, hanem jogi érveket hallottak a kormányoldal részéről is, amin mindenképpen elgondolkodtak, és megfelelő módon reagálták le. Lásd a legutóbbi velencei bizottsági találkozót is, ahol például az egyházügyi kérdésekkel kapcsolatban az eddigi egyoldalú megközelítést - és természetesen jogában áll az ellenzéknek, a saját kapcsolatait megmozgatva, ismereteket, véleményeket átadni a Velencei Bizottság részére - némileg árnyaltabbá tették a személyes megbeszélések.
Talán a biztos asszonynak is hasznosabb lett volna, ha körbejár, és a konkrét kérdést megismeri, mielőtt még ezt a szerencsétlen, káros, haszontalan és feszültségkeltő nyilatkozatát megteszi. Természetesen, a korábban Ékes úr által említett bizottsági tárgyaláson elhangzottak valóban politikai célzatú és talán az ügyhöz kevésbé kapcsolódó nyilatkozatok. Örülök, hogy Szanyi képviselőtársam a teremben tartózkodik, nyilván nagy felelőtlenségről és rövidlátásról tett tanúságot, amikor az azeri bűnelkövetővel vont párhuzamot az ír bűnelkövetővel szemben; de hát lelke rajta. Azt hiszem, hogy a többség, még egyszer mondom, valamennyi frakció többsége egyetértett abban, hogy ez nem az a kategória, ahol ellenzéki és kormánypárti képviselők a saját érdekeikre használják fel.
Nos, végezetül úgy vélem, hogy ez a nyilatkozat a jelentés alapján mindenképpen hasznos, nemcsak azért, hogy helyre tegyük ebben a kérdésben azt a megítélést, ami a magyar igazságszolgáltatás egészét érinti, de azért is, hogy a tévedésekre, a szándékos, szándékolt vagy véletlen tévedésekre, az ismeret hiányából fakadó túlzó és igaztalan vádakra megfelelő választ adjunk. Ha a korábbi, 2010-es esztendőben elkövetett túlzó és szintén hamis nyilatkozatra két európai vezető állam államfője nem átallotta a visszautasítás hangjait használni, akkor, azt hiszem, a magyar parlamentnek sem kevésbé joga, de főleg kötelessége ezt a hazug és indokolatlan vádat visszautasítani.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
