DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném a vitát jogi irányba visszaterelni, mert itt a kétpercesek kapcsán úgy gondolom, hogy eltért a Ház attól, ami a valódi célja lenne a törvénytervezetnek, illetve határozati javaslatnak. Mert bele lehet magyarázni mindenféle háttérszándékot, de engedjék meg, hogy én a konkrét esetet és ezen keresztül az Európai Uniónak a hozzáállását, és nemcsak ehhez a konkrét ügyhöz való hozzáállását, hanem a saját értékrendjéhez és értékrendszeréhez való hozzáállását is bemutassam.
Miért van erre szükség? Számtalanszor elmondtuk, hogy az Európai Unió már nem az, aminek létre lett hozva, és hiába emleget magasztos jogelveket, hiába a szólamok és a szlogenek szintjén a szabadság, biztonság és igazságosság eszméje - ez az anyagban idézőjelben szerepel, hozzáteszem, hogy gyakran idézőjelbe is lehet tenni -, mert hiába ennek a megfogalmazása, ha a tettek szintjén ez nem valósul meg. És amit mindig is elutasítottunk, az nem más, mint a kettős mérce ebben a körben. Tehát lehet itt revolverezni vagy reflektorozni bizonyos jogelvek megvalósulását, de ameddig a kettős mércének ilyen súlyos megnyilvánulását látjuk az Unió részéről, amit majd el is fogok mondani, addig engedtessék meg, hogy kételyünket fogalmazzuk meg a demokratikus voltával kapcsolatosan.
Viviane Reding biztos asszony megnyilatkozását - ahogy elmondtam a kétperces felszólalásomban - azért nem lehet másként értelmezni, mint az aktuálpolitikához köthetően, hiszen ő volt az, aki ez év március 9-én úgy fogalmazott, hogy nem csodálkozik azon, hogy egy 2002-es döntést a Tobin-ügyben nem hajtanak végre az ír hatóságok, amikor is, hát az utóbbi időben a magyar hatóságok, a Magyar Országgyűlés olyan döntéseket hozott, amelyek megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás függetlenségét. Még ha ezzel a kritikával is kíván élni a biztos asszony - erre megvannak a megfelelő fórumok -, akkor sem gondolom, hogy egy 2002-es ítélet kapcsán és a két gyermek halálát okozó gázoló ki nem adása kapcsán kellene ezt megfogalmaznia.
Itt eljutunk ahhoz a kicsit álságos helyzethez is, hogy a biztos asszony pont az igazságügyi együttműködésért és a bírósági ítéletek kölcsönös elismeréséért és végrehajtásáért felelős, tehát pont azon a területen dolgozik, amelyben súlyos károk és súlyos diszfunkciók jelentkeztek egy magyar bírósági döntés végrehajtása kapcsán. A Tobin-ügy rávilágít arra is - és erre ki fogok térni, hogy a határozati javaslatot miért nem tartom tökéletesnek, és miért nyújtottunk be módosító javaslatot -, hogy bizony az ír hatóságok sem jártak el úgy, ahogy ez elvárható lett volna, és az Európai Unió intézményei mellett az ír hatóságok szerepe és felelőssége is felmerül.
Ugyanis az ír legfelsőbb bíróság 2007-ben megtagadta akkor Tobin kiadását arra hivatkozással, hogy ő nem megszökött az ítélet elől, hanem ugye szabadlábon védekezhetett, és nem tért vissza. Most ez is egy értelmezési kérdés, hogy ez miért nem tekinthető megszökésnek, ha valaki egy ítéletet nem kezd el letölteni. Viszont egyértelmű a hivatkozás arra, hogy egy már meglévő tanácsi kerethatározatot nem építettek be az ír törvények közé - egyébként ez egy 2002-es tanácsi kerethatározat -, és ennélfogva 2007-ben, tehát akkor még mindig nem történt meg ennek a beépítése, hivatkoznak arra, hogy az ír törvények felsőbbrendűek, úgymond, tehát az ír törvények miatt nem lehet használni, illetve alkalmazni az adott kerethatározatot. Ezzel én egyébként azért is vitatkoznék - és az ír hatóságok hozzáállását jól példázza, hogy milyen módon védik a maguk szempontjából a saját érdekeiket, még ha az elég gyakran nem is igazságos -, hiszen még ha el is fogadnánk azt, hogy az ír törvényeknek az értelmezése ezt nem teszi lehetővé, azért rámutatnék arra, hogy az Európai Bíróság gyakorlatában a kerethatározatok tekintetében is többször megfogalmazta a közvetett hatály elvét, vagyis az értelmezési kötelezettség elvét, ami arról szól, hogy abban az esetben is alkalmazni kell, és az értelmezési kötelezettség körében közvetetten alkalmazni kell egy európai uniós kerethatározatot, ha az az adott ország törvényeit kiegészíti vagy akár ellentétben is áll azzal. Tehát ebben a körben sem elfogadható véleményem szerint az ír hatóságok védekezése.
Az meg különösen érdekes, hogy miután ez 2012-ben beépítésre került az ír jogba, azután is megtagadták ugyanúgy a kiadatást, akkor éppen arra hivatkozással, hogy ennek nincs visszaható hatálya. Teljesen egyértelmű, hogy itt - hogy úgy mondjam - egyfajta elég érdekes jogértelmezést követ Írország. Ráadásul az ír igazságügyi miniszter is megerősítette ezt a véleményét többszöri levélváltás kapcsán, és hogy még egy kicsit érdekesebb legyen a szál, azt is megtagadták, hogy Írországban hajtsák végre ezt a büntetést - mert ez egy másik lehetőség lenne -, szintén arra hivatkozással, hogy tulajdonképpen Tobin úr nem menekült el Magyarországról. Tehát sem a kiadatást nem hajtották végre, sem azt nem, hogy ők ezt Írországban végrehajtsák. Ez az ő szempontjukból azért elég kemény kiállás, és egyébként az európai uniós joganyaggal szemben is áll.
Annál is inkább érdekes ez, mert azt találhatjuk az előterjesztésben, illetve a jelentésben, hogy pont az ír központi hatóság volt az, tehát Írország volt az, amely a 2002-es tájékoztatásában rámutatott arra, hogy ahhoz a kerethatározathoz, ami alapján nekik ki kellett volna adni Tobint, és amelyet csak késve léptettek életbe, pont Írország tett egy nyilatkozatot, amivel leszűkítette a visszamenőleges hatályát.
(16.20)
Ezzel is lehet vitatkozni, hogy ez mennyiben volt törvényes, lévén, hogy három évvel később tették ezt a nyilatkozatot, mint amire nyitva álló idejük meglett volna, de ők ragaszkodtak ehhez a verzióhoz, és ezért került bele nagyon helyesen az anyagba, hogy végső soron az ír nemzeti jogalkotás is felelős azért, hogy ez a helyzet előállhatott, és tulajdonképpen azt láthatjuk, hogy az írek nem járnak élen az európai uniós jogi normák beépítésében. Hozzáteszem, hogy a bíróságoknak viszont ettől függetlenül sok esetben alkalmazni kellene a normákat, tehát nemcsak a jogalkotóknál, hanem a bíróságoknál is probléma keletkezett.
Ami viszont nagyon érdekes és ez megint felveti annak a lehetőségét… - MSZP-s képviselőtársaim azt mondták, hogy egy kiváló felkészültségű, európai szinten elismert és nagy demokrata biztos asszonnyal állunk szemben Viviane Reding személyében. Azért megkérdezném, a jelentésben is szerepel, hogy a magyar igazságügy-miniszter hét darab levelet, megkeresést küldött Reding biztos asszonynak, amire ő - nagyvonalúan - nem is reagált. Ez nyilván udvarias és európai viselkedés, akkor kíváncsi vagyok, hogy egy európai állampolgár panaszát vagy egyéb panaszokat hogy vizsgálnak ki, ha egy miniszter megkeresésére egészen egyszerűen nem reagálnak. Nyilván így szokás az Európai Unióban, de akkor azt kell mondjam, hogy elgondolkozunk, hogy mennyire veszi komolyan az Európai Unió saját tagországait. Felmerülhetett volna az a lehetőség, hogyha az írek valóban meg akarták volna oldani ezt a helyzetet, hogy visszavonják azt a nyilatkozatot, ami a kerethatározat visszamenőleges hatályát meggátolta, hozzátéve, hogy már eleve ennek a nyilatkozatnak a megadása sem volt törvényes, de ezt vissza is vonhatták volna, de ennek ellenére nem tették meg.
Az anyag úgy fogalmaz, amivel egyébként ebben a körben magam is egyet tudok érteni, hogy tényszerűen nem csupán az uniós jogszabály, hanem maga Írország zárja ki az említett nyilatkozatával a kerethatározat alkalmazását a Tobin-ügyben, és ebben a körben meggátolja, hogy bármilyen előremozdulás legyen ezzel kapcsolatosan.
A helyzet tehát az - és ezért utalnék a határozatra is a felvezető után -, hogy azt nem tudom elfogadhatónak tekinteni - és ahogy mondtam, módosító javaslatot nyújtunk be -, hogy a határozati javaslat 2. pontjában az kerül feltüntetésre, hogy az Országgyűlés elismeri az ír hatóságok együttműködési készségét, továbbá nagyra értékeli az ír igazságügy-miniszter elkötelezettségét a Tobin-ügy megoldása iránt. Leírásra kerül a jelentésben is, hogy nagyon sok mindent mondhatunk, de azt, hogy az írek elkötelezettek lettek volna a probléma megoldása iránt, azt egyáltalán nem lehet állítani, sőt ha valakik, akkor ők még bűnösebbek is, mint az Európai Unió: nem alkalmazták megfelelően az uniós jogszabályokat, és ezáltal meggátolták egyébként a kiadást is.
Ami továbbvezet minket, az az, hogy az Európai Unióban sokszor tulajdonképpen nem is csak a jogbiztonság, hanem az igazságosság eszméjét emlegetve úgy tűnik, hogy meg lehetne tenni azt - és egyelőre meg lehetett tenni azt -, hogy valaki, aki két gyermeket elgázolt, de ez egyébként más bűncselekményekre is igaz lehet, mind a mai napig nem nyeri el méltó büntetését, és az Európai Unió ezt érdekes módon tétlenül nézi, és nem kíván a továbbiakban foglalkozni az üggyel, és hagyja, hogy Írország ezt szabadon megtehesse.
És akkor engedjék meg, hogy felidézzem azt - mert ilyenkor az embernek azért eszébe jutnak azok a gondolatok, hogy például az Európai Unió alapjogi chartáját amire úgy hivatkoznak, mint az emberi jogok egy alapvetésére, azt a britek, tehát az Egyesült Királyság és Lengyelország egyenesen nem vezette be, tehát előzetesen kérték, hogy ne tartozzanak a hatálya alá, a csehek viszont utólag - egyfajta zsarolással - kikerültek a hatálya alól. Ennyit tehát az alapjogok megvalósulásáról.
Arról még nem is beszéltünk, hogy a Beneš-dekrétumok léte és megerősítése, úgy tűnik, hogy Európában a többséget nem nagyon érdekelte, és nem volt akkora hisztériakampány Csehország és Szlovákia irányában, amit egyébként meg kellett volna tenni. Aki nem ismeri, elérhetőek ezek a dekrétumok; nyíltan kirekesztő és a németek és a magyarok irányába a legrasszistább megnyilvánulásokat tartalmazza, egyébként a vagyoni megvonásokkal, kárpótlás és kártalanítás nélkül, ez mind a mai napig nem történt meg.
De lehetne említeni főleg Felvidéken a nyelvhasználatot, ami kapcsán az Európai Unió egyik hivatalos nyelve - a magyar hivatalos nyelvként szerepel az Európai Unióban - használatáért embereket megbüntethetnek, vagy egy másik uniós állampolgárság felvétele esetén komoly szankciókat, a saját szülőföldjük és az ottani állam állampolgárságának megvonását is kilátásba helyezheti és végre is hajthatja Szlovákia. Ennek semmiféle következménye nincsen, és ez, úgy tűnik, hogy mindenféle uniós jogszabállyal és az igazságossággal és a szabadság, biztonság eszményével összefér.
Tehát nagy gond van az Európai Unióval. Lehet kritizálni és kritizáljuk is a magyar kormányzatot és a Magyar Országgyűlést sok témában. Ezt persze legjobb a magyar függetlenség körében, házon belül tartani, és a kritikákat itthon lefolytatni. De az, hogy ahhoz az Európai Unióhoz szaladjunk úgymond segítségért, ami esetében tulajdonképpen semmilyen jogi garancia nem valósul meg, vagy bármilyen jogi garanciát úgy kezelnek, ahogy nekik politikailag megfelel, és amíg legfőképpen a keleti régiót, de a legtöbb esetben Magyarországot egyfajta másodrendű státusban, jogilag is másodrendű státusban tarthatják és erre még aktuálpolitikailag büszkék is lehetnek, addig nagyon elgondolkodtató, hogy kinek van tanulnivalója kitől, és hogy a demokrácia eszméje tulajdonképpen hol is valósul meg. Magyarországon ezt meg kellene vizsgálni, de hogy az Európai Unióban biztosan nem, abban egészen biztos vagyok.
Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
