DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES
DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő jelentés és határozat kapcsán a normál felszólalásokból és a kétperces felszólalásokból kiderült, hogy ki hogyan gondolkodik az Európai Unióról.
Van a Fidesz és szélsőséges szövetségese, a Jobbik, amely úgy osztja föl Európát, hogy vagyunk mi, a szabadságharcos magyarok, meg van az EU. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.) Mi, akik egészen máshogyan gondolkodunk Európáról, azt mondjuk, hogy az Európai Unió és Európa mi magunk is vagyunk. Alakítjuk Európát.
Nagyon fontos, hogy azok a közös értékek, amelyeket nem azért fogadtunk el, mert be akartunk lépni az Európai Unióba. Szerintem mérhetetlenül téved az, aki azt mondja, hogy azért kell bizonyos dokumentumokat átvenni a magyar jogba, mert be akartunk lépni az Európai Unió. Nem! Én személy szerint azt gondolom, hogy az európai dokumentumokban és az európai értékekben ott van Magyarország is, ott van a magyar kultúra, ott vannak a magyar értékek, és ha az Európai Uniót jobbá akarjuk tenni, akkor ezért közösen kell dolgozni. (Dr. Rétvári Bence közbeszól.)
Ha van egy ilyen probléma, mint ez az ügy, a kiadatás kérdése, akkor ezen közösen kell dolgoznunk. Egy dolog egészen biztos, képviselőtársaim: ez az út, amit önök ezzel a jelentéssel és határozattal képviselnek, biztos nem az az út, amely egyébként jobbá fogja tenni a közös Európát. Ez az út, képviselőtársaim, és ez a vita is arról szólt, hogy az alapvető európai értékeket kérdőjelezte meg. Merthogy azt már a korábbi felszólalásaimban is elmondtam, hogy szerintem ez a jelentés és ez a határozat súlyosan kegyeletsértő és otromba, mert két gyerek halálát és egy család tragédiáját politikai haszonszerzésre, mi több, politikai bosszúállásra próbál fölhasználni.
Szerintem ez nem európai út. Végtelenül primitív és ostoba is, mert megtámad egy konzervatív politikust, aki történetesen az Európai Bizottság elnöke, és azt gondolják (Dr. Rétvári Bence: Alelnöke!) - ezt mondtam, alelnöke -, képviselőtársaim, hogy ettől egyébként a konkrét ügy, amiről itt nagyon sokat beszéltek már, de aminek ehhez a jelentéshez és ehhez a határozathoz semmi köze nincsen, csak egy ürügy, hogy lehessen Viviane Redinget egyébként ekézni; szóval, hogy egyébként azt a konkrét ügyet, amiről hallottunk itt nagyon hosszas jogi fölszólalást, meg lehessen oldani, és a jövőben ezeket a kérdéseket meg lehessen oldani. Képviselőtársaim, ez sem európai.
(16.30)
Bosszúszomjas, hát látható; világos, hogy Viviane Reding Nellie Croes után most itt van, és most ő az aktuális mumus. Majd jön valaki, mindig lesz maguknál valaki, aki aktuális mumus. Látható, hogy ezt a női vonalat nem nagyon bírják; nem nagyon bírják. Ahány nő az Amerikai Egyesült Államoktól az Európai Bizottságig magukat megkritizálta, az volt minden. Viviane Reding egy önökhöz közelebb álló hetilap szerint Európa bulldogja azért, mert ki mert állni a saját elképzelései mellett, és kritizálni merte, hogy mondjam, a maguk kormányzását. Egyszerűen elképesztő! Úgy látszik, nem bírnak az okos és erőteljes nőkkel. Ez egy probléma, ezzel küzdeni kell. Nem itt a parlamentben, megvannak ehhez a kis csoportok, ahol ezzel küzdeni kell, ha valakinek ez nem megy. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Szeretném mondani, hogy ez sem európai.
Végül, azt hiszem, ez egy sehová sem vezető út; tényleg sehová sem vezető út. Mert egyébként azt a problémát, amivel itt az alapügy kapcsán, a Tobin-ügy kapcsán és jogi szempontból szembesültünk, az ezt nem oldja meg. Ellenben sikerül belegázolni szépen Viviane Redingbe, rajta keresztül az Európai Bizottságba, rajta keresztül az európai intézményrendszerbe. És képviselőtársaim, szeretném önöknek mondani, ha legközelebb mennek Brüsszelbe, hát azért készüljenek föl lelkileg arra, hogy amit mi itt előadtunk, az egy nagyon gyenge performansz volt ahhoz képest, amit maguk ott kapni fognak. (Spaller Endre közbeszól.) Nem olyan értelemben, képviselő úr. Sokkal csúnyábbakat fognak maguknak, képviselő úr, mondani, még a diplomácia nyelvén is.
Merthogy egy dologról feledkeznek meg az itt ülő kormánypárti képviselők és nyilván a kormány jelen lévő tagja, meg a jelen nem lévő tagjai: amikor önök elutaznak bármelyik országba, akkor nem saját magukat képviselik, hanem sajnálatos módon Magyarországot és a magyar állampolgárokat. (Dr. Rétvári Bence: Sajnálatos módon a választók akaratából.) Azt szeretném mondani, hogy ehhez mérten kellene viselkedni. Ehhez mérten kellene egyébként jelentéseket és határozatokat benyújtani.
A vitában nagyon-nagyon sok jogi érvet hallgattunk meg a Tobin-ügy kapcsán. Bár azért szeretném fölhívni, képviselőtársaim, a figyelmet újra, hogy ennek az ügynek semmi köze sincs sem a Tobin-ügyhöz, sem a joghoz. Ez egy pusztán politikai ügy. (Kormánypárti képviselők bólogatnak.) Velem szemben bólogatnak is, nem is véletlen, egy puszta politikai ügy. És abból fakad, hogy önök nem bírják azt elviselni, hogy Viviane Reding, és nyilván nem saját maga találja ki ezt, amikor kritizálja a magyar kormány demokráciával kapcsolatos lépéseit, nyilván nem egymaga gondolja ezt az Európai Bizottságban, és nem egymaga az, aki az Európai Unió intézményében így gondolkodik a jelenlegi kormányról, nem bírják azt egyszerűen elviselni, hogy Viviane Reding folyamatos kritikával él a magyar kormány demokráciát leépítő lépéseivel szemben.
Erre, képviselőtársaim, megtalálták ezt az ügyet, megtalálták ezt a nyilatkozatot, ami jó alkalom arra, hogy itt lehessen Viviane Redingről beszélni, hogy az önök szélsőséges szövetségesének lehessen Európai Unió-ellenes és Európa-ellenes kirohanásokat tenni. Azt hiszem, hogy ez sem európai, ez sem vezet sehová. Az egyik kétperces fölszólalásomban elmondtam, hogy itt több ügyről van szó. Van alapvetően a Tobin-ügy. Azt gondolom, hogy valóban egy hosszú ideje húzódó és megoldandó feladat, mindannyiunk számára. Nem is kérdés, hogy ezen dolgozni kell. Hozzáteszem, sem a jelentés, sem a határozat nem abba az irányba mutat, hogy ezt a problémát meg lehetne oldani. Ez az első ügy. Szerintem afelől senkinek nincs kétsége, és a legjobb szándékkal tudom mondani, hogy ha erre van megoldás, akkor természetesen ezt kell támogatni. De az ügy nem erről szól.
Van a második ügy, a magyar igazságszolgáltatással kapcsolatos kritika, amelyet önök természetesen ebben a jelentésben le is írtak. Mert Viviane Reding, ugye, azt mondja, hogy olyan határozatot fogadott el Magyarország, amely kérdéseket vet fel az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban. Képviselőtársaim, szerintem erről is kell beszélni, merthogy önök leginkább egyébként a Tobin-ügyről szeretnek beszélni, de kell beszélni akkor az alapvető kiváltó okról, ami miatt önök szerint nem elég akár egy sajtó-helyreigazítás, ha erről van szó, vagy nem elég egy erőteljesebb beszélgetés Viviane Redinggel.
Önök azt állítják, hogy a magyar igazságszolgáltatás független. Miért van az, hogy egyébként meg nagyon sokan úgy érzik, hogy nem, nincs így. Önök kényszernyugdíjaztak bírákat, akiket aztán csak nagy nehézségek árán saját pozíciójukba már nem is lehet visszarakni. Ott van az Országos Bírósági Hivatal. Hát az micsoda? Hát az ügyet tud elvonni a bíróságtól. Ki annak a vezetője? Ki annak a vezetője? Handó Tünde. Ő kicsoda, képviselőtársaim? Szájer József képviselő úr felesége. (Dr. Gruber Attila, dr. Aradszki András, Spaller Endre: Egy okos nő.) Egy okos nő. Ezen nincs is vita közöttünk. (Az elnök csenget.) Ebben nincs is vita közöttünk. De önök szerint helyes az, hogy egy fideszes európai parlamenti képviselő feleségét ültetik be egy ilyen székbe? Egy olyan székbe, amely rögtön elvisz egyébként, elvihet ügyeket a bíróságok elől? És meg is teszi. Hát nyilvánvalóan a saját legbelsőbb köreikhez tartozik a hölgy. És ezzel, még egyszer mondom, nem az ő szellemi képességeit kérdőjelezem meg, szerintem egy nagyon okos hölgy.
De nem elég ebben az ügyben, aki az Országos Bírósági Hivatal élén akar lenni, okosnak lenni. Függetlennek is kell lenni. És nem elég függetlennek látszani. Függetlennek kell lenni. Márpedig az említett hölgy nem független. Az önök legbelsőbb politikai köreihez tartozik. Még a látszatát sem tartják annak meg, hogy egyébként független lehessen a magyar igazságszolgáltatás. Vagy ha egyszer a magyar igazságszolgáltatás független, és meghoz egy döntést, például rezsicsökkentés kérdésében, talán emlékeznek, az önök miniszterelnöke ott állt, és kikelve magából azt mondta, hogy nem talál szavakat arra, nem talál kifejezést arra, hogy hát mit lehet ezzel csinálni. Bejöttek, megoldották, kétharmaddal mindent megoldottak. A bíróságoktól ott is elvették a lehetőséget.
Képviselőtársaim! Értik, hogy miért érzik azt mások… - nem biztos, mert az önök realitásérzéke már régen nem abban a miliőben mozog, ahol az átlag magyar polgáré vagy bárkié. Önök ezt nem érzékelik. De mások, nagyon sokan érzékelik, hogy bizony gond van a magyar igazságszolgáltatás függetlenségével. És félreértés ne essék, nem a bírókkal van probléma, hanem azzal, ahogyan önök ide-oda rángatják a magyar igazságszolgáltatást.
Szóval, ez a mondat volt az alapja annak, hogy önök úgy döntöttek, hogy akkor nem azt csinálják, amit egyébként akár lehetne is, mert itt Szanyi képviselő úr meg többen beszéltek diplomáciai lehetőségekről. Szerintem van más lehetőség is; ha mondjuk, meglenne önöknek Viviane Reding telefonszáma, vagy Viviane Reding biztos asszony felvenné az önök telefonját. Akkor föl lehetett volna őt hívni, és lehetett volna akár nem hivatalos diplomáciai csatornákon is beszélni a biztos asszonnyal (Dr. Rétvári Bence: Hét levél!), hogy kedves biztos asszony, mégis hogyan gondolja ön ezt. Emlékeztetnék arra, hogy volt idő, és volt olyan miniszterelnök, aki nyugodtan tudott telefonálni Nagy-Britanniába, Franciaországba, fölvették a telefonját. (Dr. Aradszki András: Az volt a zseni.) Na, ez nem a maguk kormányzása. Szeretném mondani, hogy ez nem a maguk kormányzása.
Maguk örülhetnek, ha lassan szóba állnak magukkal Brüsszelben. Nem! Ehelyett nem azt a módot választották, amiről itt többen beszéltek, megtalálni azokat a csatornákat, ahol kell beszélni Viviane Redinggel, sokan másokkal is, hogy próbáljuk már ezt a konkrét ügyet, nem az ő mondatát, a konkrét ügyet rendezni. Nem! Ehelyett azt a rendkívül elegáns, az Országgyűlés tekintélyéhez igazán méltó megoldást választották, hogy írtak egy egyébként meglehetősen összevissza zagyva jelentést, aminek a második bekezdése ellentétes nagyjából a negyedik bekezdéssel, és úgy döntöttek, hogy az önök elveihez közelebb álló, mármint politikai elveihez közelebb álló biztos asszonyt egy ilyen jelentésben, majd egy országgyűlési határozatban el fogják ítélni. Szeretném mondani, képviselőtársaim, hogy lehet. És tudom, hogy meg is fogják szavazni, és hogy itt beszélhetünk sokat arról, hogy szerintünk ez nem helyes, hogy más utat kellene választani.
(16.40)
De ez se az alapvető problémát, se az eredendő problémát a Tobin-ügy kiadatása kapcsán, sem azt a problémát nem fogja megoldani, hogy az önök politikája egyszerűen nem európai. Az nem európai. (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.) Nem európai! Messze van attól, amit nem európai uniósnak, hanem alapvető európai normális politikának gondolunk.
Tudják, képviselőtársaim, húsz ilyen határozatot is hozhatnak, meg mondhatják itt a képviselők, hogy mert mi nem vagyunk jó magyarok. Különösebben nem nagyon izgat, nem is érdekel már, mert most már nem azt kell nézni, hogy mit mondanak, hanem hogy ki mondja, és önöktől az ilyenfajta kritika már annyira nem számít. De ha azt gondolják képviselőtársaim, hogy az ilyen és hasonló jelentések és határozatok előrébb fogják vinni ennek az országnak az ügyét, akkor mérhetetlenül tévednek. Mérhetetlenül tévednek! Ennek a kormánynak mára lényegében nem maradt barátja. Magyarországnak igen, Magyarországnak van barátja. Ennek a kormánynak nincsen. Egyedül maradtak, és csak az ilyen egyedüli, magányos, a diktatúrát kedvelő kormányok szoktak ilyenfajta jelentéseket és határozatokat behozni egy Országgyűlés elé.
Azt gondolom, hogy mérhetetlenül sértő, nemcsak Viviane Redingre, mert ő túl fogja élni, de sértő erre az Országgyűlésre, és mérhetetlenül sértő annak a családnak az irányában, akit ürügyként felhasználnak ehhez az ügyhöz, képviselőtársaim. És itt ülnek majd, akkor, amikor erről fogunk szavazni, és szépen meg fogják szavazni, talán még meg is fogják tapsolni, és egymás között arról fognak beszélni, hogy milyen remek, hogy odacsaptunk Viviane Redingnek. De akkor majd gondolkodjanak el azon, képviselőtársaim, hogy azt a problémát, hogy az európai kiadatás kérdését hogyan lehet rendezni, azt megoldották-e, és hogy azt az alapvető tényt, amivel nap mint nap szembesülni kell, hogy az önök politikája nem európai, ezt meg tudták-e oldani, hogy ebből ki tudtak-e lépni. Képviselőtársaim, egy ilyen jelentéssel és egy ilyen határozattal egészen biztos, hogy nem.
Nincsenek arra szavak, hogy mennyire visszataszító és mennyire nem elfogadott az ilyenfajta viselkedés, kormánypárti képviselőtársaim és a hozzájuk tartozó szélsőséges képviselők, akikkel szövetségben dolgoznak, szóval, hogy mennyire nem elfogadott ez a fajta magatartás.
Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)
