DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormányprogramban az az ígéret szerepelt, hogy kiemelt ügyként fogják kezelni a fogyatékkal, fogyatékossággal élők helyzetét, amennyiben kormányra kerülnek. Sajnálattal látom, hogy önök ezt nem tették meg, önök hazudtak a választóiknak, és ez a törvényjavaslat, amelyik most a Ház elé került, ismét egy bizonyíték arra, hogy önök ezt egyáltalán nem gondolták komolyan.
Közelednek a választások, tehát nyilvánvalóan lesznek osztogatások még a következő időszakban, és én nagyon sajnálom, hogy egy kormánypárti képviselő is képes arra hivatkozni ebben a Házban, hogy mire van pénz és mire nincs pénz ebben az országban, ha arról van szó, hogy rászoruló emberektől, ha arról van szó például, hogy fogyatékkal élő emberekről beszélünk. Önök világosan tudják, hogy egy elhibázott adórendszert vezettek be, hogy gazdaságpolitikájuk egy csőd, hangos a média attól, hogy milyen botrányok vannak a korrupció terén az oligarcháikkal kapcsolatban. Ezek után hogyan képes bárki ebben az ülésteremben kormányoldalról arra hivatkozni, hogy nincs ebben az országban elég pénz arra, hogy csak ennyi, ilyen kevés összeggel tudják megemelni a járandóságát olyan embereknek, akiknek a mindennapi megélhetés sokszorosa egy egészségügyi problémával nem küzdő ember megélhetésének. Nagyon sajnálom, tisztelt képviselőtársaim, ezt az indoklást nem tudom elfogadni.
Nagyon sajnálom ezt a törvényjavaslatot, egy teljes módosító javaslatot, egy komplex módosító javaslatot fog a Lehet Más a Politika letenni az asztalra, amelyben azt a két elemet, amely ebből a javaslatcsomagból elfogadható, benne hagyjuk, de minden mást megpróbálunk belőle kivenni, és pontosan a fogyatékkal élő emberek érdekében. Önök is pontosan tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a javaslatot a civilek szinte egyként támadták meg számos elemében. Nem sikkes képviselőknek arra hivatkozni, hogy ez a javaslat megállja a helyét az érintettek és a civilek körében. Nézzük tematikusan, hogy mi történt itt!
A legfontosabb üzenetem ezzel a javaslattal kapcsolatban az, hogy itt alapvető garanciák megszüntetésére készülnek. Ez egy nagyon nagy probléma, és ez egy olyan probléma, amely hosszú távon fogja a fogyatékos emberek ügyét visszavetni Magyarországon. Mondhatnám azt is, önök úgy szoktak fogalmazni, hogy az élethez igazítják a javaslatokat. Amióta képviselő vagyok, én ezt számos alkalommal hallottam, és világosan látom, ez úgy működik, hogy hiába van kétharmaduk, bizonyos dolgokat nem tudnak megváltoztatni, legfőképpen azért, mert nagyon rossz eszközökhöz nyúlnak, és amikor belátják a saját kudarcukat, akkor széttárják a karjukat, azt mondják, hogy ilyen az élet, és megszavaztatnak a kétharmaddal egy olyan szabályozást, ami folytatja a korábbi tehetetlenségi nyomaték szerint működő rendszert.
Önök három éve szajkózzák ugyanazokat a betanult paneleket az akadálymentesítés terén, beszélnek önök a közszolgáltatásokhoz való általános és egyenlő esélyű hozzáférésről, három éve hivatkoznak önök arra, hogy a civilekkel milyen gyakran egyeztetnek. Kérem, én egyeztetek a civilekkel, de akkor valamelyikünk más mozit néz, akkor azt gondolom, hogy valami itt nagyon nincsen rendben ezzel kapcsolatban. Mivel elég áldozatosan a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság rehabilitációs albizottságának elnökeként is számtalanszor van lehetőségem, és keresem is azokat a lehetőségeket, hogy civilekkel konzultáljak, én bizton állíthatom, hogy a kormányoldal nem használja föl az összes lehetőséget arra, hogy az érintettek véleményét behozza, becsatornázza a törvényhozásba.
Nézzük, hogy hol hazudtak ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán! Az EMMI korábbi államtitkára, Halász János volt az, egy interpellációra válaszolva azt nyilatkozta, hogy a kormány komolyan veszi a “semmit rólunk, nélkülünk” elv alkalmazását. Ennek jegyében kialakítottak három munkacsoportot, az államtitkári expozéban meghallgathattuk ennek a rendszerét, és a folyamat végén dr. Juhász Péter, az EMMI fogyatékosügyi főosztályának vezetője azt az ígéretet tette, hogy a javaslatok alapján összeálló tervezetet megküldik a résztvevőknek véleményezésre. Kár volt arra várni, hogy ez ténylegesen megtörténjen, nemhogy nem küldték meg, de ráadásul a szervezeteknek egyrészt nem volt módjuk véleményezni, másrészt az ő javaslataik nem köszöntek vissza abban az anyagban, amely viszont elkészült.
Szeretném, ha tudnák, kedves kormánypárti képviselőtársaim, és örülnék, ha ezt nem politikai támadásnak tudnák be, mert nem annak szánom, hogy ez az eljárás mélységes megdöbbenést váltott ki a civilekben.
(12.40)
Én itt voltam az egyik éjszakai vitán, amikor az önök egyik államtitkára nyomdafestéket és a parlament méltóságát sértő szavakkal illette a civil egyeztetésnek a folyamatát. Őszintén remélem, hogy ez nem a kormány álláspontja, bár azóta ezt az államtitkár urat nem hallottam bocsánatot kérni e kifejezésért, sőt meg is erősítette azt, hogy ő ezt miért gondolja így. Én nagyon remélem, hogy most nem erről van szó, hogy önök a civileket folyamatosan és szisztematikusan ki akarják hagyni a folyamatból.
Menjünk végig a javaslat egyes pontjain! Sok szó esett róla, és azt hiszem, ellenzéki oldalról viszonylag egységes volt annak a támogatása, hogy az ENSZ-egyezmény definíciójához hozzáigazítják a fogyatékos személy fogalmát. Ezt szeretném megerősíteni, ezzel egyetértünk. Itt arról van szó, hogy a pszichoszociális fogyatékossággal élőkre is kiterjesztik, kiegészítik a fogalmat, viszont itt is van egy probléma, és ez önmagában nem elég, végig kellett volna vezetni a törvényen. Ráadásul a CEDAW-jelentésben is felvetették, hogy szó van fogyatékossággal élő lányokról, nőkről, és szó van súlyos, halmozottan fogyatékosokról, magas támogatási szükségletű személyekről, ezek nem szerepelnek a törvényben. Ha már egyszer hozzányúlnak, akkor miért nem végeznek alaposabb munkát? - kérdezem én.
Nézzük a 2. §-t! Itt az akadálymentesítésről számos szó esett a vita korábbi részében. Önök azt mondják, hogy ez technikai, meg hogy a civilek is támogatják. Kérem szépen, a civilek azt mondták, hogy ez kimehet, mert úgyse tudják betartani, viszont emeljünk be valamit, és egy nagyon erős garanciát emeltek volna be: egy általános kötelezettséget az egyenlő hozzáférés biztosítására, ez bekerült volna a törvénybe. Ebből viszont semmi nem lett, az történt, a végső változatban jelenleg az szerepel, hogy az akadálymentesítési határidőket eltörlik, és semmilyen törvényi garancia nincs. Kíváncsian várom az itt megígért kormánypárti módosítókat, hogy hogyan fogják ezt a helyzetet némiképpen enyhíteni, mert ez így minimum botrányos, ez a lehető legrosszabb kombináció, amit a kormány ebből a helyzetből kihozhat, úgy gondolom. Gyakorlatilag nem történik itt semmi más, mint hogy a határidők eddigi rossz rendszere végül is így fennmarad, csak ezentúl szűkebb kört fog érinteni, nem lesz kikényszeríthető, nem lehet bírósághoz fordulni, és ezzel a megoldással, úgy gondolom, a lehető leghátrányosabb megoldás van jelenleg, ez szerepel a törvényben. Mondom, én is adok be módosítót, a Lehet Más a Politika is ad be módosítót, több módosító még érkezni fog. Jelzem, hogy erre itt hatalmas szükség van, mert ez homlokegyenest ellentétes mindazzal, amit csinálni kellene Magyarországon a fogyatékos emberek érdekében.
Menjünk tovább! Itt van a fogyatékossági támogatás és a vakok személyi járadéka összegének a megemelése, méghozzá az éves nyugdíjemelés mértékével. Ez egyrészt örvendetes, ezt szeretném leszögezni, mert nem tudom, most már hány éve, körülbelül három éve várunk rá, hogy ezt megtegyék, végre ezt megtették, de egy megkésett intézkedésről van szó. Ráadásul ezek az összegek, amikről beszélünk, alapvetően nem alkalmasak arra, hogy érdemben mérsékeljék a hátrányt, nagyobb emelésre lenne szükség, itt nagyon súlyos hátrányt kell ledolgozni, speciális segédeszközökről van szó, ezeknek az embereknek meg kell tudni venni olyan alapvető dolgokat, amelyek a mindennapi élethez szükségesek. Nagyon fontos lenne, hogy a kormány visszaemlékezzen arra, hogy mit ígért a kormányprogramban, és végre elkezdjen érdemben foglalkozni ezzel a kérdéssel.
Az is nagyon fontos, hogy tétlenül nézték önök kormányon, hogy 2008 óta nem emelkedik a nyugdíjminimum, és az ehhez kötött támogatások egy forinttal sem nőnek. Kérdezem: mikor várható az egyéni támogatások, ellátások emelése? Mikor emeli a kormány végre a 2008 óta befagyasztott nyugdíjminimum összegét? Ehhez ugyanis számos segély jellegű ellátás, családtámogatás kötődik. Mikor ismerik végre fel annak a szükségességét, hogy nemcsak elvenni, hanem adni is kell? Ráadásul Magyarországon egyre több olyan ember van, akinek erre hatalmas szüksége van.
Végül pedig két, szintén elfogadhatatlan módosításról szeretnék én is megemlékezni. Egy nagyon súlyos visszalépésre készülnek: az országos fogyatékosügyi program végrehajtásának a garanciáját vennék el a parlamenttől. Ha ez a kétévenkénti jelentéstételi, beszámolási kötelezettség is megszűnik, ne beszéljünk mellé, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy önök a parlament kezéből kiveszik az ellenőrzésnek a lehetőségét. Azt, hogy lehet interpellálni, eddig is tudtuk, de ahogy a képviselőtársaim az ellenzéki oldalon megemlítették, ez azért nem ugyanaz, nem ugyanarról van szó. Tehát ne csináljunk már úgy, hogy végrehajtunk egy hatalmas változást, és azt mondjuk, hogy az nem is annyira komoly! Akkor miért csinálják? Miért nem hagyják úgy, ahogy van? Miért nem jó úgy önöknek, ahogy az eddig is működött?
Ráadásul még ennél is továbbmennek, mert eltörlik az Országgyűlés azon kötelezettségét is, hogy felülvizsgálja négyévenként a programot. Ez megint nagy probléma, ugyanis nem véletlenül volt az a rendszer kialakítva, nem véletlenül kell ezt a programot négyévenként felülvizsgálni. Itt arról van szó, hogy a fogyatékosságnak folyamatosan változik a megközelítése, egyre többet tudunk erről a kérdésről, a társadalom is gondolkodik róla, egyszerűen szükséges az, hogy ne egy avítt programról beszéljünk, hanem négyévenként foglalkozzunk vele. Ennek a Háznak ez feladata, miért akarják önök elvenni tőle?
Ráadásul itt van az Országos Fogyatékosügyi Tanács kérdése. Nézzék, ez gyakorlatilag a törvényi és rendeleti szabályozás - ha ezt felszámolják, azzal a társadalmi egyeztetés jogszabályi garanciális rendszerét számolják fel. Én értem azt, hogy önök azt gondolják, és azt próbálják elmondani a Háznak, hogy ez nem úgy van, de ha megnézik a jogszabályt, abból gyakorlatilag ez derül ki. A testület megszüntetése és egy új testület összetételének a tervei, ami változik, mert a kormányoldalt kizárólag a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter képviselné, gyakorlatilag megszüntetné a hivatalos, érdemi, magas szintű, a fogyatékosügyet komplexitásában megközelítő egyeztetési lehetőséget a fogyatékos emberek és a tárca képviselői között. Az OFT a jövőben kormányhatározat alapján működne, és szó sem esik arról, hogy milyen szerepe van a fogyatékos embereket érintő jogszabályoknak a véleményezésében. Annyit sem ír a törvényjavaslat, még egy felhatalmazó rendelkezést sem tartalmaz, amely kimondaná azt, hogy például a kormány felhatalmazást kap, hogy megalkossa az Országos Fogyatékosügyi Tanács új szabályozásának megalkotásáról szóló határozatot. Tehát ilyen se szerepel benne, innentől kezdve semmi garancia nincs arra, hogy lesz egyáltalán egy új OFT-szabályozás, és hogy ez az intézmény egyáltalán fennmarad az érdekegyeztetésnek a rendszerében.
Bocsánat, tisztelt képviselőtársaim kormányoldalon, nagyon sokat ígértek nekünk. Én az önök ígéreteit alapvetően teljes szkepticizmussal fogadom. Ha a törvénybe beépítik a garanciát, az már valami, akkor azzal tudunk érdemben mit kezdeni, de az, hogy itt ígérgetések mennek, láttuk, hogy a kormányoldalnak az ígéretei mit érnek, nagyon sok területen láttuk. Itt egy nagyon súlyos érv van: minden, az egyeztetésbe bevont szervezet egyöntetű álláspontja az, hogy vissza kell vonni a törvényjavaslat összes olyan pontját, amelyik a jelenlegi helyzethez képest visszalépést eredményezne. A Lehet Más a Politika is ezt javasolja, a módosítót beadjuk, és arra kérjük a kormányt, hogy vonja vissza a javaslatát, azokat a pontokat, amelyek károsak és rosszak a fogyatékkal élő embereknek, és a törvényjavaslatnak a civil munkacsoportok által kidolgozott változatát terjessze be a Ház elé. Azzal tudunk érdemben dolgozni, arról történt társadalmi egyeztetés, azzal végre előre tudnánk lépni egyről a kettőre, és nem visszalépnénk, még ha önök úgy is próbálják ezt a vita során elmondani, mintha ez nem lenne visszalépés.
Itt meg szeretném említeni azt, hogy gyakorlatilag egy biztos: a Magyarország által is ratifikált ENSZ-egyezményben, valamint az egyezmény végrehajtását felügyelő ENSZ-bizottság legutóbbi országjelentésében megfogalmazottak a fogyatékosügyi törvény lényegi és átfogó módosítását teszik szükségessé. Az, amit a civilek csináltak, és ami a munkacsoportokban történt, erről szól. A javaslatok kiterjedtek olyan, a törvényben eddig nem szabályozott csoportok jogaira is, amelyeket feltétlenül meg kell említenünk ennek a törvénynek a vitájában - ilyenek a fogyatékossággal élő nők, a magas támogatási szükségletű személyek és a fogyatékos gyermekek is például. De érintettek olyan területeket is, amelyeket az elmúlt évek fejleményei kívántak meg, ilyen például az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, a támogatott döntéshozatal, a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetés és a támogatott lakhatás, a segítő technológiák alkalmazása. Vagy ha hozzányúlnak ehhez a törvényhez, és harmonizálni akarnak, akkor miért nem veszik figyelembe azoknak az érintetteknek és azoknak a szakmai csoportoknak az ajánlását, akik érdemben képesek foglalkozni ezzel a kérdéssel, és meg is tették?
Önök mondták itt a vita elején, hogy nem szeretnék ezt politikai támadásoknak kitenni, hogy ne legyen túlpolitizálva ez a téma. Kérem, ez nincs túlpolitizálva, de ha önök kihagyják a civileket ebből a folyamatból, és a szakmai szervezeteknek a véleményét nem veszik figyelembe, akkor mit gondoljak arról, hogy mi az önök szándéka ezzel a törvénnyel? Azt gondolom, hogy a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy az államok szerte a világban, Európában igyekeznek minél magasabb szintre emelni a fogyatékos emberekkel és a szervezeteikkel való együttműködést, a fogyatékos emberek jogaival átfogóan foglalkozó törvényeket pedig gyakorlatilag magához az egyezményhez igazítják. Kérdezem én, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim és tisztelt államtitkár úr: Magyarország miért nem ezen az úton jár? A Fidesz-kormány miért nem tekinti egyenlő jogú állampolgároknak a társadalmi részvétel terén valamilyen korlátozottsággal, hátránnyal, fogyatékkal élő embertársait? Miért hoznak ilyen törvényeket a Ház elé, amelynek egy-két pontja támogatható, a legtöbb része viszont súlyos visszalépést eredményez, és miért próbálják önök elhitetni velünk, az ellenzékkel vagy Magyarországgal, a magyar társadalommal azt, hogy önök jó irányba viszik a dolgokat? Nem, kérem, itt számos fenyegető pont van, önök garanciákat készülnek megvonni, önök hosszú távon tudnak a helyzetnek ártani azzal, ha ezt a törvényt ilyen formában hagyják, és módosító javaslatokkal nem segítenek a helyzeten.
(12.50)
Mi itt ellenzékből, a Lehet Más a Politika meg fogja tenni az ügy érdekében, amit tud, de azt kérem, mérlegeljék a korábbi álláspontjukat, nézzenek szembe a tényekkel, és adjanak be olyan módosító javaslatokat, amelyek végre érdemben foglalkoznak a civilekkel és a szakmai szervezetek véleményével.
Köszönöm.
