PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem néhány személyes megjegyzéssel, hiszen államtitkár úr is ezzel kezdte mondanivalóját. Magam is egyetértek azzal, és nagyon fontosnak tartom, hogy a magyar parlamentben helyet foglal Tapolczai Gergely képviselő úr és Hirt Ferenc képviselő úr is, hiszen ők tényleg személyükben is nagyobb tartalmat és súlyt adnak annak a területnek is, amiről most beszélünk.
Engedjen meg egy személyes megjegyzést, államtitkár úr. Nagyon örülök annak a stílusnak és annak a megközelítésnek, amit ön most az expozéjában elmondott, annál is inkább, mert tudom, hogy ön szociális ügyek iránt elkötelezett ember, elkötelezett nyilván e kérdéskör iránt is; még akkor is, ha persze ezt néha elfedi, amikor elkezd nyolcévezni. Most azért dicsérem és örülök annak, hogy most nem nyolcévügyi államtitkár volt, hanem tényleg egy olyan embert ismertünk meg és olyan megközelítést, ami hitem szerint előreviszi ezt az ügyet, úgy, ahogy ezt Tapolczai Gergely képviselőtársam is elmondta.
Mert a fogyatékosügyben nincs helye annak, hogy egymásra mutogassunk, hogy abban versenyezzünk, ki bizonyítja be a másikról, hogy ki tett kevesebbet ezért az ügyért. És persze, még számos más ilyen ügyre is igaz ez a megközelítés. Annál is inkább, mert ha jól belegondolunk, azt gondolom, mindannyiunknak van tartozása ezen a területen. És szívünk szerint tennénk is többet, ha tehetnénk, mert persze azt is tudjuk mindannyian, hogy bár nagy vihart aratott a tegnapi ülésen, de nyilván, ha az általam előbb említett képviselőkön vagy államtitkáron múlna, akkor lehet, hogy kevesebb jutna a stadionok építésére és több a fogyatékosügyre. De hát minden kormányzaton belül vannak hangsúlyok, olyan hangsúlyok is, amivel kapcsolatban gyakran vereséget szenvedünk a magunk területén is. Ezt csak azért mondtam el, és nem a politikai vita kedvéért, hogy ezzel azt érzékeltessem, hogy pontosan tudom azt, hogy ha önökön múlna, akkor még ennél is többet fordítanának a területre.
De beszéljünk a törvényjavaslatról! Mint ahogy a kisebbségi véleményben is elmondtam, jelenlegi formájában vegyesnek tartjuk ezt a törvényjavaslatot, amelynek vannak olyan elemei, amelyeket kimondottan támogatni kell, és támogatni is fogunk. Azokra az elemekre pedig, amelyeket jelenleg nem támogatunk, módosító indítványt nyújtunk be. És mivel nem elleneztük, hanem tartózkodtunk az általános vitára való alkalmasságnál, így az általános és a részletes vita végén eldöntjük majd, hogy támogatjuk-e vagy sem. Nagyon bízom benne, hogy támogatni fogjuk, és nem tartózkodunk, annál is inkább, mert az eddigi felszólalásokból és megközelítésekből az derült ki, hogy ebben összhang teremthető.
Amit azonban szeretnék elmondani, az az, hogy rákérdeztünk a bizottsági ülésen is, hogy milyen társadalmi egyeztetés előzte meg. Szeretném felhívni államtitkár úr figyelmét, hogy ebben azért vegyes a kép. Mert önök azt mondják, hogy megvolt a megfelelő társadalmi egyeztetés, és nincs okom kétségbe vonni, miért vonnám kétségbe, ugyanakkor vannak olyan szervezetek, amelyek nyilvánosságra hoztak különféle leveleket, például a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége nevében Hegedűs Lajos úr, vagy például a Magyar Antidiszkriminációs Közhasznú Alapítvány elnöke is, dr. Nagy Marianna, akik az egyeztetés hiányát hozták fel, és tartalmi észrevételeiket ezúton fogalmazták meg. Azt gondolom, mindannyiunknak és főként az ügynek hasznára válna, ha ezekből az észrevételekből a legfontosabbakat megszívlelnénk.
Kezdem most is azzal, hogy mi az, amit támogatunk. Messzemenően támogatjuk és fontosnak tartjuk a fogyatékos fogalom pontosítását, annál is inkább, mivel ezt a módosítást, ennek a fogalomnak a pontosítását, az ENSZ-egyezmény betartását a monitorozó ENSZ-bizottság is kérte Magyarországtól. Jelen módosítási javaslattal ez megtörténik. Támogatjuk azt is, hogy a fogyatékossági támogatás és a vakok személyi járadéka összegének emelése megtörténjen, ami szintén pozitív változásnak értékelhető. Igaz, ahogy államtitkár úr is mondta, hogy ebben azért 2009 óta elmaradás van, mert 2009-ben nem emelkedett a válság miatt. Tehát ez a Fidesz választási ígéreteinek megfelelően és a mi felfogásunknak megfelelően is teljesen indokolt. Akkor is persze, ha lehetőségeink szerint, gondolom, önök is és mi is, ezt egy kicsit nagyobb mértékben is emelnénk.
Az, hogy az éves nyugdíjemelés mértékével történő indexálást bevezetik, mindenképpen értékelhető és dicséretes. Pozitívum az is, hogy a törvény a fogyatékossággal kapcsolatos források feletti rendelkezés jogát, úgy, ahogy ezt az előbb Tapolczai Gergely képviselő úr is említette, az FSZK-ra ruházza. Ettől javulhat majd a programok együttes koordinációja is. Még azt is támogatjuk, hogy a foglalkoztatással kapcsolatos módosító javaslat, bár technikai jellegű, de a fogalmakat pontosítja, mindenképpen támogatandó.
Mi az, amire viszont szeretnénk felhívni a kormány figyelmét, és bízunk abban, hogy változik az álláspontjuk a törvény elfogadásáig? Nekünk az a véleményünk, azokkal a szervezetekkel együtt, amelyek ezt kifogásolták, hogy az akadálymentesítési határidők megszüntetése nem célszerű és nem indokolt. Nem indokolt, mert miután nem lesz törvényi határidő, így jogi lehetőség sem lesz arra, hogy bármely határidő elmulasztása miatt bárki jogorvoslatot kérhessen. Hiszen a jelenlegi törvény alapján létezik a bírósághoz fordulás lehetősége, ami ösztönzést jelenthet a középületek, illetve a közhasznú épületek fenntartóinak, illetve a közösségi rendszereket működtető szolgáltatóknak az akadálymentesítésre.
Tehát ezt megfontolni javasoljuk. Mert van ugyan egy kifejezés a törvényben, ami arra vonatkozik, hogy nyilván nem akarják elnyújtani a végsőkig ezt a programot, de sokkal korrektebb lenne, ha valamilyen határt szabnának ennek. Biztos vagyok abban, hogy lehetőség szerint mindent megtesznek majd azért, hogy európai uniós és más forrásból minél többet fordítsanak akadálymentesítésre, mint ahogy ezt tettük mi is, mert főleg a közintézmények megközelítése, akkor is, ha 3 lépcső akadályozza ezt, akkor is, ha 7 vagy több, vagy más, indokolttá teszi azt, hogy itt az akadálymentesítés megtörténjen, és nemcsak a fizikai, hanem az infokommunikációs akadálymentesítés is.
A tervezetben szereplő országgyűlési vagy kormányhatározat nem olyan jogi norma, nem tartjuk olyan jogi normának, ami kikényszeríthető. Ez csupán a közigazgatás szereplői számára jelent feladatmeghatározást, a teljesítés elmulasztásának nincs semmilyen jogi konzekvenciája. Ezért az előbb általam említett Magyar Antidiszkriminációs Közhasznú Alapítvány és annak elnöke, dr. Nagy Marianna Balog Zoltán úrhoz, az emberi erőforrások miniszteréhez is fordult annak érdekében, ez biztos államtitkár úr számára is ismert, hogy töröljék a törvényjavaslatnak azon rendelkezéseit, amelyek az úgynevezett akadálymentesítési határidőket hatályon kívül helyezik. Ez az egyik, amit mindenképpen támogatnánk, ha hatályon kívül helyeznék ezt a részét a törvénynek, és újra megjelölnék, hogy milyen határidőt tartanak elfogadhatónak és indokoltnak.
A másik ilyen, amit nem támogattunk, az az országos fogyatékosügyi program négyévente történő felülvizsgálatáról, valamint végrehajtásáról szóló, kétévente kötelező beszámolási kötelezettség eltörlése. Ezt a törvényben előírt parlamenti kontrollt a tervezet teljes egészében megszünteti, gyakorlatilag mindig az adott kormány beállításától, szándékától függ, hogy milyen programot alkotnak, és ezt hogyan tartják be, és ehhez az Országgyűlésnek már ilyen módon nem lesz köze. Ezt a garanciális elemet mindenképpen benne hagynám és módosítanám az önök által benyújtott törvényjavaslatot. Azt gondolom, hogy ezt egyetértéssel fogadnák a fogyatékosokat képviselő civil szervezetek is az esélyegyenlőség érdekében.
(12.10)
Hiszen azért nagyobb nyilvánosságot és nagyobb kontrollt jelent egy többpárti parlament véleményének elfogadása, mint ha ezt csupán egy kormányra bízzák, és ez egyébként kormánytól független, szeretném pontosítani.
A másik, amit nem támogatunk, illetőleg ez az utolsó elem ebben, hogy gyakorlatilag megszűnik az Országos Fogyatékosügyi Tanács törvényi legitimációja, így a társadalmi egyeztetési kötelezettség utolsó, egyébként a kormányváltás óta nem teljesített - hiszen a kormányváltás óta nem hívták össze ezt a tanácsot - jogi garanciája megszűnik, amely a fejlett világban mindenütt alkalmazott. Ilyen módon nincs olyan jogi garancia az egyeztetés lefolytatására, amelyet gondolom, hogy mind a szervezetek, mind pedig a magyar parlament is teljes mértékben indokoltnak tart.
Arra kérném tehát államtitkár urat, és erre vonatkozóan adunk be módosító javaslatot, hogy a törvénytervezet kétségtelenül pozitív vonásai mellett, amelyet felsoroltam, amelyet támogathatónak tartunk, és amelyet most talán hadd foglaljak össze abban a menetrendben, ahogy államtitkár úr is említette, amelyben négy területet említett, ebből támogatjuk és fontosnak tartjuk a “fogyatékos” fogalom pontosítását, fontosnak tartjuk a vakok személyi járadékának és a fogyatékosügyi támogatásnak az emelését - még akkor is, ha lehetőség szerint nyilván nagyobb mértékben tennénk ezt, éppen azért, mert ez 2009 óta elmaradt -, ugyanakkor viszont nem támogatjuk az akadálymentesítési határidők megszüntetését, és nem támogatjuk azt sem, hogy megszűnik a Fogyatékosügyi Tanács törvényi legitimációja, és jelenleg nem tudjuk, hogy mi lép a helyébe.
Tudom, hogy ma reggelre - talán a tegnapi bizottsági vita hatására - felkerült az Emberi Erőforrások Minisztériuma honlapjára a Fogyatékosügyi Tanácsra vonatkozó új javaslat, amelynek egyébként, valljuk be férfiasan, vannak nagyon támogatható és pozitív elemei, de azt gondolom, hogy a törvényi garanciát ebben a törvényben kellene megteremteni.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Azt kívánom mindnyájuknak, hogy legalább ebben az ügyben az a fajta megközelítés legyen az irányadó, amely az eddigi hozzászólók részéről is megnyilvánult, hiszen csak így tudjuk ezt az ügyet - amelyért mindannyian felelősséggel tartozunk - olyan módon képviselni, hogy az érintettek is érzik, hogy parlamenti pozíciótól, ellenzéki vagy kormánypárti pozíciótól függetlenül mindannyian azért szeretnénk tenni, hogy javíthassunk az életminőségükön, az élethelyzetükön. Én a magam részéről ugyanis és sokan mások is, akik itt ülnek a parlamentben, szerencsére ezt tartom a legfontosabbnak, és ehhez kívánok önöknek jó munkát.
Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban, valamint a kormánypárti padsorokban.)
